Szaúd-Arábia egyszerre került katonai és energetikai szorításba. A keleti olajmezőket a Vörös-tenger partján fekvő Janbuval összekötő kelet–nyugati vezetéket dróntámadás után leállították, miközben a Hormuzi-szoros forgalma továbbra is töredéke a normálisnak. A vezeték naponta mintegy négymillió hordó nyersolaj továbbítására képes, vagyis kiesése önmagában a globális kínálat nagyjából négy százalékát veszélyeztetheti. A Reuters szerint a janbui készletek legfeljebb öt-hét napig tarthatják fenn a korábbi exportszintet, ha a szállítás nem indul újra.
A helyzetet súlyosbítja a jemeni front. Az Irán által támogatott húszik elfoglalták Mokka kikötőjét és a Báb el-Mandeb szorosban fekvő Majún, más néven Perim szigetét, így közelebb kerültek a Vörös-tenger déli bejáratának ellenőrzéséhez. A mozgalom július óta blokáddal fenyegeti a szaúdi érdekeltségű hajókat, és az elmúlt hetekben ismét támadásokat hajtott végre a királyság déli részén. A szaúdi energetikai létesítmények elleni csapásokban szeptember elején több tucat ember megsebesült, a regionális kockázatok pedig száz dollár fölé lökték a Brent hordónkénti árát.
Washington nem akar új frontot
Mohamed bin Szalmán trónörökös amerikai katonai segítséget kért a húszik visszaszorításához, de Donald Trump kormánya közvetlen légicsapások helyett hírszerzési és célfelderítési támogatást ajánlott. Washington erőforrásainak jelentős részét továbbra is az Iránnal zajló konfliktus és a Hormuzi-szoros köti le, miközben az amerikai vezetés nem akar újabb, nyílt jemeni háborúba sodródni. Ez komoly figyelmeztetés Rijádnak: a korábbi amerikai biztonsági ernyő válsághelyzetben már nem feltétlenül jelent automatikus katonai beavatkozást.
Ebben a helyzetben kap valódi jelentőséget az augusztus 7-én aláírt mekkai közös védelmi megállapodás.
Törökország, Pakisztán és Szaúd-Arábia vállalta, hogy az egyikük elleni fegyveres támadást mindhármuk elleni akciónak tekinti. A három ország augusztus végén Isztambulban már megtartotta első stratégiai és védelmi bizottsági ülését, de a paktum gyakorlati mechanizmusai még csak épülnek. Nincs automatikusan működésbe lépő NATO-szerű parancsnoki rendszer, ezért minden tényleges beavatkozás külön politikai döntést igényel.
A paktum első igazi próbája
Pakisztán szeptember 10-én közölte, hogy a húszi támadások miatt egyelőre nem tárgyaltak katonai válaszról, bár Iszlámábád továbbra is kötelezőnek tekinti a megállapodást. A következő napokban a pakisztáni hadsereg szaúdi határvidéki jelenléte is nagyobb figyelmet kapott, mert Iszlámábád egyszerre próbál szövetséges maradni Rijáddal és közvetítői kapcsolatot fenntartani Teheránnal. Ankara hasonló dilemmával szembesül: a paktumot a regionális biztonság új pillérének nevezi, de a közvetlen jemeni hadba lépés súlyos katonai és diplomáciai kockázatot jelentene.
A szaúdi vezetés ezért egyelőre nem kényszerítette partnereit látványos igen vagy nem kimondására. Egy formális segítségkérés elutasítása a frissen létrehozott szövetség hitelességét már az első válságban megrendítené. Rijád számára kedvezőbb, ha Törökország és Pakisztán hírszerzési, légvédelmi, logisztikai vagy kiképzési támogatást nyújt, miközben a nyílt szárazföldi beavatkozás kérdése függőben marad. A mekkai paktum értékét így most nem a szerződés szövege, hanem az fogja megmutatni, mennyit hajlandók kockáztatni egymásért az aláírók.
A gazdasági nyomás gyorsan nő.
A szaúdi termelés a Reuters szerint az év eleji 10,9 millió hordóról augusztusra 6,2 millió hordóra esett naponta,
miközben a kelet–nyugati vezeték éppen azért vált létfontosságúvá, mert a Hormuzi-szoroson áthaladó hajók száma drasztikusan visszaesett. A mostani támadás után a szaúdi tőzsde is esett, az Aramco részvényei gyengültek, a világpiac pedig ismét ellátási sokkot áraz. Ha Janbu exportkapacitása tartósan szűkül, az nemcsak Rijád bevételeit csökkenti, hanem az Egyesült Államoktól Európáig új inflációs hullámot is erősíthet.
A vezeték elleni támadást Szaúd-Arábia és Irak iráni támogatású, iraki területen működő milíciákhoz kötötte. Bagdad elutasítja, hogy saját állami szervei részt vettek volna az akcióban, ugyanakkor katonai vizsgálatot indított. Ez tovább bonyolítja a mekkai szövetség helyzetét: a paktum eredetileg általános elrettentésre készült, most viszont olyan támadásokra kellene választ találnia, amelyeknél a végrehajtók nem feltétlenül egy állam reguláris haderejéhez tartoznak.
Mindez a háromoldalú egyezményt jóval gyorsabban kényszeríti gyakorlati döntésekre, mint azt aláírásakor bármelyik fél tervezhette.
A diplomáciai kijárat közben sem nyílt meg. Az Ománba tervezett regionális egyeztetést, amely az iráni és az arab államok részvételével a Hormuzi-szoros hajózásbiztonságáról szólt volna, nézetkülönbségek miatt elhalasztották. Ez azt jelenti, hogy Szaúd-Arábia rövid távon sem a katonai, sem a diplomáciai fronton nem kapott biztos megoldást. Ha a vezeték tartósan kiesik, és Báb el-Mandeb környékén tovább romlik a helyzet, a királyság kénytelen lehet gyorsan eldönteni, valóban kész-e működésbe hozni új regionális szövetségi rendszerét.
