Donald Trump második elnökségének diplomáciai személyzeti politikája látványosan eltér az amerikai külügyi szolgálat hagyományaitól. A Washington Post augusztusi összesítése szerint a hivatalban lévő nagykövetek közül 65 politikai kinevezett, és csak 25 karrierdiplomata volt; több mint száz misszió élén pedig nem állt megerősített nagykövet (ilyen egyébként Budapest is). Politikai kinevezetteket korábban demokrata és republikánus elnökök is alkalmaztak, de a mostani arány kiugró.
A legfrissebb vita Kimberly Guilfoyle, az Egyesült Államok athéni nagykövete körül robbant ki. A Financial Times és a Wall Street Journal beszámolói szerint egy márciusi athéni vacsorán, a román kormány későbbi bukására utalva arról beszélt, hogy Washington más országokban is képes hasonló politikai eredményt elérni. A kijelentés Romániában azért keltett különös feltűnést, mert Guilfoyle ugyanebben az időszakban amerikai LNG-vásárlásokról és a Görögországot, Bulgáriát, Romániát és Ukrajnát összekötő gázfolyosóról tárgyalt.
A román szociáldemokraták vezetői tagadják, hogy az amerikai diplomácia szerepet játszott volna Ilie Bolojan kormányának bukásában.
Több érintett azt állítja, a találkozókon kizárólag energetikai együttműködésről volt szó. Ugyanakkor a romániai vita nem csillapodott, mert a nagyköveti kijelentésről szóló beszámoló egybeesett azokkal a dokumentált tárgyalásokkal, amelyek során amerikai LNG nagyobb arányú vásárlását szorgalmazták Bukarestben.
Guilfoyle tevékenységét a sajtó egy másik ügy kapcsán is górcső alá helyezte. A Wall Street Journal szerint délkelet-európai útjain rendszeresen jelen volt mellette Christos Marafatsos, az Aktor görög vállalat lobbistája. A cég amerikai LNG európai értékesítésében érdekelt, és több nagy üzlet előkészítésében vesz részt. A nagykövetség azt állítja, hogy Guilfoyle betartotta az előírásokat, a kapcsolat mégis kérdéseket vetett fel arról, hol húzódik a határ állami diplomácia és magánüzleti érdekérvényesítés között.
Guilfoyle mellesleg sokáig ifjabb Donald Trump menyasszonya volt - előtte pedig egy feltörekvő, fiatal demokrata párti politikus felesége. Gavin Newsom ma Kalifornia kormányzója és 2028-ra a liberális oldal egyik potenciális elnökjelölt-esélyese.
Az amerikai nagykövetek körüli konfliktusok nem korlátozódnak Délkelet-Európára. Charles Kushner, az Egyesült Államok párizsi nagykövete már 2025-ben komoly vitát váltott ki, amikor Emmanuel Macron kormányát elégtelen fellépéssel vádolta az antiszemitizmus erősödése miatt. A francia külügyminisztérium bekérette, de távollétében a helyettesével tárgyalt. Párizs a nagykövet levelét a francia belügyekbe való elfogadhatatlan beavatkozásnak nevezte.
Kushner kinevezése önmagában is jelképezi Trump személyzeti politikáját. Az ingatlanbefektető Trump vejének, Jared Kushnernek az apja. Korábban adózási és más szövetségi bűncselekmények miatt elítélték, de Trump első elnökségének végén kegyelmet kapott. Szenátusi meghallgatásán azt ígérte, erősíti az amerikai-francia kapcsolatokat, ám párizsi működése kezdettől sokkal közvetlenebb és politikusabb hangot ütött meg, mint ami a klasszikus nagyköveti szerepben megszokott.
Izlandon szeptemberben Billy Long amerikai nagykövetet kérették be, miután Donald Trump olyan térképet tett közzé, amelyen Izlandot, Grönlandot, Kanadát és más területeket az amerikai zászló fedte.
Az izlandi külügyminisztérium közölte vele, hogy a bejegyzést teljesen helytelennek tartja. Az ügy különösen érzékeny volt azután, hogy az amerikai elnök többször beszélt Grönland megszerzéséről.
A személyes lojalitásra építő kinevezési politika mellett az is feszültséget okoz, hogy a nagykövetek egy része nyíltan belpolitikai viták szereplőjévé válik a fogadó országban. Az ilyen fellépés formálisan nem feltétlenül sérti a diplomáciai kapcsolatokról szóló bécsi egyezményt, de gyorsan összeütközésbe kerülhet annak alapelvével, amely szerint a diplomatáknak tiszteletben kell tartaniuk a fogadó állam törvényeit és kerülniük kell a belügyekbe való beavatkozást.
A Trump-kormányzat ezzel párhuzamosan azt hangsúlyozza, hogy nagyköveteinek feladata az amerikai érdekek határozott képviselete, legyen szó energiáról, kereskedelemről, biztonságpolitikáról vagy ideológiai ügyekről. A politikai kinevezettek közvetlen elnöki kapcsolata ráadásul egyes fővárosokban előnyt is jelenthet, mert a helyi kormányok úgy tekintenek rájuk, mint akik gyorsabban tudnak üzeneteket eljuttatni a Fehér Házba.
