Németországban július 1-jén megkezdődött a Bürgergeld átalakítása új alapbiztosítási rendszerré. A Bundestag március 5-én 320 igen és 268 nem szavazattal fogadta el a reformot, a Bundesrat pedig március 27-én hagyta jóvá. A változtatás politikai üzenete egyértelmű: a berlini kormány nagyobb súlyt helyez a gyors munkába állásra, és keményebben lép fel azokkal szemben, akik indok nélkül nem működnek együtt a munkaügyi központokkal.
A Grundsicherungsgeld elnevezés mögött több lényeges szabályváltozás áll. Ismét elsőbbséget kap a közvetlen munkaközvetítés: ha valaki rövid időn belül elhelyezhető, a hivatalnak elsősorban ezt kell megpróbálnia, és csak ezután kerülhet előtérbe a hosszabb képzés vagy átképzés. A munkaképes ellátottaktól elvárják, hogy a lehető legnagyobb mértékben használják fel munkaképességüket; az egyedülállóknál ez főszabály szerint teljes munkaidős állást jelenthet.
A reform politikai üzenete világos: a támogatás mellé erősebb együttműködési és munkavállalási kötelezettséget rendelnek.
A szigorítás legvitatottabb része a szankciórendszer. Az első elmulasztott hivatali megjelenés még következmény nélkül maradhat, a második mulasztásnál azonban egy hónapra harminc százalékkal csökkenthető az alapellátás. Ismétlődő együttműködési kötelezettségszegésnél további elvonások jöhetnek, a megfelelőnek ítélt állás tudatos visszautasítása pedig átmenetileg a pénzbeli ellátás teljes megvonásához is vezethet.
A reform a vagyoni szabályokat is szigorította. Megszűnt az a korábbi egyéves türelmi idő, amely alatt az újonnan ellátásba kerülők vagyonát csak enyhébb feltételekkel vették figyelembe. A védett vagyon mértékét ezentúl életkorhoz kötik, a lakhatási költségek elismerését pedig korábban korlátozhatják. A berlini kormány ezzel azt akarja elérni, hogy a támogatás gyorsabban azokhoz jusson, akik valóban rászorulnak.
A kisgyermekes szülők helyzete is változott: a munkába való visszatérésre a korábbinál hamarabb kötelezhetők, ha a gyermekfelügyelet megoldható és a munkavégzés elvárható. Ez különösen az egyedülálló szülők körében váltott ki bírálatot. A Zöldek és a Balpárt szerint a szigorítás éppen azokat terhelheti a legjobban, akiknek a munka és a családi kötelezettségek összeegyeztetése a legnehezebb.
A kormánykoalíció azzal védi a változtatásokat, hogy a rendszer alapja továbbra is a támogatás és az elvárás kettőssége. A szociáldemokrata munkaügyi miniszter, Bärbel Bas szerint a cél nem a rászorulók büntetése, hanem az, hogy minden munkaképes emberrel világos együttműködési terv készüljön. A kereszténydemokraták ennél is erősebben hangsúlyozzák az adófizetőkkel szembeni méltányosságot és a munkavállalás elsődlegességét.
A havi alapösszegek 2026-ban nem emelkedtek.
A juttatások összege közben nem emelkedett. Az egyedülállók és az egyedülálló szülők havonta 563 eurót, a párban élők személyenként 506 eurót kapnak. A 14–17 évesek támogatása 471, a 6–13 éveseké 390, az öt év alatti gyermekeké 357 euró. A kormány számítása szerint az infláció lassulása alapján az alapösszeg akár csökkenhetett volna, ezt azonban a beépített védelmi szabály megakadályozta.
A változások végrehajtása komoly terhet ró a munkaügyi központokra. A dolgozóknak egyszerre kell alkalmazniuk az új szankciós lépcsőket, az életkorhoz igazodó vagyonvizsgálatot és az együttműködési terveket, miközben az informatikai rendszereket és a határozatsablonokat is át kellett alakítani. A szociális szervezetek attól tartanak, hogy a bonyolultabb eljárások több hibát és több fellebbezést hozhatnak.
A reform egyik fontos eleme az egyénre szabott együttműködési terv. A hivatal ebben rögzíti, milyen munkát, képzést vagy egyéb segítséget ajánl, és mit vár el az érintettől. Ha az együttműködés működik, az ügyintézés rugalmasabb maradhat; tartós kötelezettségszegés esetén viszont formális, jogkövetkezményekkel járó határozat következik. Az egészségügyi vagy összetett szociális problémákkal küzdők számára továbbra is külön támogatási lehetőségeket ír elő a rendszer. A berlini kormány szerint az új modell fenntarthatóbb és igazságosabb, ellenzői viszont attól tartanak, hogy a büntető jelleg erősödik, miközben az ellátási összegek reálértéke csökkenhet.
