Az Európai Unió az Ukrajna elleni orosz háború kezdete óta a legnagyobb egyszeri szankciós listabővítésre készül. Az uniós nagykövetek elé mintegy 1650 új név kerül: személyek és szervezetek, amelyek túlnyomó többsége az orosz katonai-ipari komplexumhoz kötődik. A listát az Európai Külügyi Szolgálat állította össze, és ha a tagállami nagykövetek jóváhagyják, a végleges döntés a külügyminiszterek elé kerül.
A szám önmagában mutatja a lépés nagyságát. A júliusban elfogadott 21. szankciós csomag 48 személyt és 170 szervezetet vett fel az új listákra, júniusban pedig további 34 személy és 47 szervezet került uniós korlátozás alá. Az új tervezet ehhez képest nagyságrendi ugrás: nem egy-egy vállalatot vagy vezetőt céloz, hanem széles körben próbálja lefedni azt az ipari és beszállítói hálózatot, amely rakéták, drónok, elektronikai rendszerek és más haditechnikai eszközök előállításával segíti az orosz háborús gépezetet.
A külpolitikai döntésekhez a tagállamok egyhangúsága szükséges. Az elmúlt években ezért szinte minden nagyobb orosz szankciós vita Magyarországra irányította az európai vezetők figyelmét és nem éppen pozitív előjellel. Az Orbán-kormány többször halasztotta a megegyezést, kivételeket kért, egyes személyek levételét próbálta elérni a listákról, vagy az energiaellátásra hivatkozva fenyegetett vétóval. Brüsszelben idővel már nem az számított rendkívüli fejleménynek, ha Budapest kifogást emelt, hanem az, ha egy szankciós kör magyar különalku nélkül ment át.
A mostani folyamatban azonban egyelőre éppen ennek az ellenkezője feltűnő: Magyarország nem a blokkoló tagállam szerepében jelenik meg.
A konfliktus egyik legérzékenyebb epizódja idén tavasszal került nyilvánosságra. Március végén egy kiszivárgott hangfelvétel alapján a Reuters arról számolt be, hogy Szijjártó Péter akkori külügyminiszter Szergej Lavrov orosz külügyminiszterrel olyan uniós szankciós ügyekről egyeztetett, amelyekben Budapest Moszkva számára kedvező módosításokat próbálhatott elérni. Az Orbán- kormány a beszélgetés tartalmát nem cáfolta.
Az ügy különösen érzékennyé vált, mert néhány nappal korábban Lengyelországban és Litvániában is felidézték azokat a régebbi biztonsági aggályokat, amelyek szerint Budapest orosz kapcsolatai miatt a szövetségeseknek óvatosabban kellett kezelniük bizonyos érzékeny információkat. Orbán Viktor kormánya közben továbbra is azzal érvelt, hogy a szankciók Európának legalább akkora kárt okoznak, mint Oroszországnak, és a magyar energiarendszer sajátosságai miatt Budapest nem fogadhat el minden brüsszeli korlátozást.
A magyar különutasság mögött valódi gazdasági kötöttségek is álltak. Magyarország az orosz olaj- és gázimporttól jóval kevésbé tudott elszakadni, mint több más közép-európai ország, a paksi bővítés pedig továbbra is a Roszatomhoz kötötte a magyar energiapolitika egyik legnagyobb beruházását. Az Orbán-kormány azonban ezekből a függőségekből politikai stratégiát is épített: a vétófenyegetés rendszeresen alkupozícióvá vált más uniós vitákban.
Magyar Péter kormánya az uniós és NATO-kapcsolatok helyreállítását külpolitikájának egyik fő céljaként határozta meg.
Ezért is jelent fordulatot, hogy az új magyar kormány első hónapjaiban nem a szankciók megakasztásával próbálta jelezni önállóságát. Szeptemberben Budapest tíz orosz diplomatát utasított ki arra hivatkozva, hogy tevékenységük összeegyeztethetetlen volt diplomáciai státusukkal. Moszkva október elején válaszul magyar diplomatákat küldött haza. A magyar külügy ugyanakkor hangsúlyozta, hogy nem akarja megszakítani a kapcsolatokat Oroszországgal, vagyis az irányváltás nem a diplomácia felszámolását, hanem a függések és a szövetségi viszony újrarendezését jelenti.
A szankciós lista elfogadása így sem ígérkezik magától értetődőnek az EU országai részéről. Ezt jelzi, hogy Franciaország idén szeptemberben – Szlovákiához csatlakozva – kiharcolta az Aliser Uszmanov orosz oligarcha elleni uniós szankciók feloldását, hogy cserébe Azerbajdzsán elengedjen két ott fogva tartott francia állampolgárt. Ez komoly vitát váltott ki az EU-ban, mert úgy tűnt, Párizs az orosz–üzbég milliárdos ügyét használta fel túsz- vagy fogolyalku részeként. Uszmanovot Oroszország Ukrajna elleni inváziója után, 2022-ben vették fel az EU szankciós listájára. Az indoklás szerint anyagilag és politikailag támogatta Moszkva háborús erőfeszítéseit, illetve hasznot húzott az orosz döntéshozók rendszeréből, amely felelős volt többek között a Krím annektálásáért és Ukrajna destabilizálásáért. A szankciók vagyonbefagyasztással és beutazási tilalommal jártak.
Jóváhagyta az Oroszország elleni szankciós csomagot az amerikai kongresszus