Macska a mikrohullámú sütőben

Feldühített egy testvérpárt, hogy miután az ING Biztosítóra bízták a pénzüket, 35 százalékos veszteségük keletkezett. Úgy döntöttek, P. úr kezeli majd a pénzt - erre lehetőséget adott a biztosítóval kötött szerződés -, s hamarosan 60 százalékos nyereségük keletkezett. Az ING szerint spekuláltak, ezért a biztosító háromszázszorosára emelte az átváltási díjakat.

Az ügyfelek szerint azonban nem módosíthatták volna egyoldalúan a szerződéseket, ezért bírósághoz fordultak. Egyikük már jogerősen nyert, másikuk a Kúria döntésére vár. Mindez azonban csak a jegyhegy csúcsa.

P. úr és a húga, Gy.-né, 2005-2006-ban befektetéssel kombinált életbiztosítást kötöttek az ING Biztosítónál. Ebből a kisebb összeg az életbiztosítás volt, a nagyobb részt befektetésre szánták. Döntésüket főleg a befektetési lehetőség, valamint az adómentesség lehetősége motiválta. Az ING Biztosító Zrt.-t nagy múltú, hiteles társaságnak gondolták.

Háromszázszoros költségnövekedés

2008 tavaszáig a testvérek nem nézték meg, hogyan kamatozik a pénzük. Ám akkor nagy meglepetés érte őket. Körülbelül 35 százalék vesztességük keletkezett. Ekkor P.úr úgy döntött, hogy maga fogja kezelni a pénzüket. Erre a szerződés értelmében lehetősége volt. Az Amerikából hazatelepült férfi kifejlesztett egy szisztémát, melynek eredményeképpen 2009. január 1. és 2010. november 4. között évi 60-62 százalékos átlaghozamot ért el.

2009 áprilisában újabb nem kellemes meglepetés érte őket. Az ING egyoldalúan megemelte a tranzakciós (átváltási) költséget, holott erre a szerződés értelmében nem volt lehetősége. 11,8 euróról 30-ra emelkedett az az összeg, amelyet egyik befektetési alapból a másikba történő pénzáthelyezés esetében fizetni kellett. Ez mintegy 270 százalékos emelést jelentett a szerződésben foglalthoz képest. Ezt - bár nem értettek egyet vele - elfogadták.

Újabb fordulat: 2010-ben, P. úr szerződéskötésének évfordulóján, az ING ismét változtatott a feltételeken. Már nem fix összeget vont a tranzakciók után, hanem az áthelyezett pénzek 0,5 százalékát számolta fel. Ez 450 000 euró esetében az eredeti 11,8 euróval szemben 208-szoros emelést jelentett. Ekkor a testvérpár úgy döntött, hogy P. úr pénzét átteszik a húga számlájára, amit még nem érintett a változás, mert az ő szerződésének évfordulója később volt.

Amikor már Gy.-né számláján is megemelték a tranzakciós díjat - a kettejük 735 ezer eurója után a szerződésben szereplő 11,8 euróhoz képest 330-szoros lett a költség - elege lett a testvérpárnak. Pert indítottak az ING-vel szemben. A per tárgya: a szerződés szerinti feltételek egyoldalú megváltoztatása nem volt jogszerű. A pert azóta Gy.-né másodfokon is megnyerte, mi több, az ING felülvizsgálati kérelmét a Kúria elutasította.

Furcsa változtatás

Érdemes néhány gondolatot kiemelni a Fővárosi Ítélőtábla indoklásából. Eszerint "...a díjmaximálás eltörlése olyan általános szerződési feltételnek minősül, amely csak akkor válik a szerződés részévé, ha azt a másik fél - külön figyelemfelhívó tájékoztatást követően - kifejezetten elfogadta." A bíróság megállapította, hogy Gy.-né biztosítási feltételei sem az átváltásról rendelkező pontban, sem egyéb rendelkezései között nem rendelkezik az általános szerződési feltételek, különösen nem az eszközalapok átváltásának költségei egyoldalú megváltoztatásának lehetőségéről.

"A Ptk. szerint egyébként a szerződési nyilatkozatot vita esetén úgy kell értelmezni, ahogyan azt a másik félnek a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett. Ha ezen szabály alkalmazásával nem állapítható meg a szerződés tartalma egyértelműen, akkor a fogyasztó számára kedvezőbb értelmezést kell elfogadni. Mindebből pedig az következik, hogy az alperes a díjak és költségek tekintetében sem volt jogosult egyoldalúan módosítani a szerződés tartalmát, ezért a módosításra csupán konszenzussal, egyezség útján vagy bírósági úton kerülhetett volna sor."

P. úr pere még nem zárult le. A Kúria döntésére várnak.Az ING, valószínűleg Gy.né esetéből tanulva, 2012 április 10-én értesítette összes ügyfelét, hogy 2012. július 1-jei dátummal, a szerződéseket egyoldalúan módosíthatóvá változtatja. Tette mindezt annak ismeretében, hogy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) 2012. február 28-i határozatában utasította a biztosítót az egyoldalú szerződésmódosítás szabályainak a betartására.

Spekulánsnak tartják az ügyfeleket

Dr. Zelles Zoltán ügyvéd szerint, ha az általa megnyert per és a Kúria állásfoglalása alapján az ING érintett ügyfelei bíróságra mennek, az bizony alapjaiban ingathatja meg a biztosítót.De lássuk, mit mond az ING illetékese. Borza Gábor vezérigazgató-helyettes arra hivatkozik, hogy az ING alapvetően életbiztosító, és amikor ezeket a "termékeket" megtervezték és elindították, nehéz volt kitalálni, hogy az ügyfelek hogyan fogják használni.

Tehát nem számoltak azzal, hogy lesznek olyanok, akik akár több száz tranzakciót fognak egy évben végrehajtani. Arra sem számítottak, hogy lesznek olyan ügyfelek is, akiknek nem az átlagos másfél millió forintos, hanem nagyobb összegű befektetésük lesz. A biztosító mentségére azt hozza fel, hogy akinek kevesebb a befektetett pénze és nem mozgatja azt, azt nem érinti a 300-szoros váltási költség.

Ami igaz is, de a teljes képhez az is hozzátartozik, hogy akiknek az átlagosnál 100-szor több volt a befektetése, mint P. úréknak, azoknak az ING 100-szor több kezelési költséget számolt fel. A biztosító a testvérpárt egyszerű spekulánsnak tartja. Sajnos arra a kérdésre nem kaptunk választ, hogy ha a cégnek nem éri meg, akkor miért fogadtak be nagyobb összegű befektetéseket? Miért nem szerepel a szerződésben is a befektethető összeg nagysága? Ellentmondásnak látszik, hogy az induláskor a termék reklámjában olyan hozamot ígértek, amelyből nagy összegű gyarapodást remélhettek az ügyfelek.

Hiányos a megállapodás

A vezérigazgató-helyettes szerint nem is volt szükség arra, hogy maximálják a befektetési összeget. Azt mondja, nem vagyunk mi Amerika, ahol pert lehetett azzal nyerni, hogy a macska azért sült meg a mikrohullámú sütőben, mert ennek tiltása nem szerepelt a használati utasításban. Borza úr arra is hivatkozik, hogy - bár a bíróság ítélete szerint az ilyen úgynevezett unit-linked biztosításhoz kapcsolódó eszközalapok közötti átváltási költségnek az ING Biztosító általi 2010-es módosítása nem volt jogszerű - az ítélet nem azt mondta ki, hogy az ING Biztosító bárkinek kárt okozott volna, sem azt, hogy bárki kárára módosított a díjain.

Ez nem is lenne indokolt, hiszen az érintett díjmódosítások kedveztek az érintett unit-linked "termékeket" rendeltetésszerűen használó ügyfeleknek.A módosítás így kizárólag azt a szűk kört érintette hátrányosan, amelynek tagjai ezt a biztosítási "terméket" nem rendeltetésszerűen használták, és napi szinten spekuláltak az alapokkal. Arra sajnos nem kaptunk választ, hogy mit jelent a rendeltetésszerű használat, és hogy ez hol szerepel a szerződésben. Ugyanis nem szerepel.

Sejthető az újabb per

Lássuk, mi a válasz a bíróság által kifogásolt egyoldalú szerződésmódosításra? Borza úr azt mondja, mindenkit levélben értesítettek a változásról. Bár elismeri, hogy ettől még egyoldalú a módosítás, de a testvérpáron és még egy ügyfélen kívül más még nem emelt kifogást.

Egyébként is kivitelezhetetlen 150 ezer példányban kiküldeni új szerződést, mert 104 ezer példány úgysem jött volna vissza, ugyanis a befektetők többsége nem foglalkozik a 10 évre lekötött pénzével. Egyrészt, mert nem is értik a bonyolult pénzügyi nyelvezetet, másrészt őket csak a végeredmény érdekli.

Hogy a nyertes per milyen következményekkel jár, ha az ügyfelek tudomására jut, attól sem tart a cég. Kártérítést pedig csak annyit fizetnek majd a szóban forgó testvérpárnak, amennyit a bíróság megítél. A pontos összeg ugyanis már egy másik per tárgya.

Itt lenne a cikk vége, ám P. úr szerint az egyoldalú, törvénytelen szerződésmódosítás csak a jéghegy csúcsa. P. úr kizárólag a cég honlapján szereplő adatokból kiindulva érdekes jelenségekre figyelt fel. Állítása szerint
- az ING a tényleges hozamokat és a honlapon szereplő hozamszámlálást manipulálja
- az ING a vesztes alapokat eltünteti, majd újraindítja 20 százalékos hozam ígéretével, ami a valóságban esetleg 2 százalék
- az alapokba ki-be pakolgatják az ING pénzét, attól függően, hogy azok milyen eredményt tudnak felmutatni. Nyereség esetén azonban csak az ING jár jól.
Az ING ezeket az állításokat határozottan cáfolja. Sejthető, hogy igazságot ezekről is majd a bíróság mondja ki.

Lesújtó idézet egy fórumból

"Egy biztosítónál dolgozom (úgy néz ki még 2-3 hétig), s a bemutatásra kerülő unit-linked biztosítás az egyik slágertermékünk; ha életet kötünk, 10-ből 8-szor ilyent kötünk. Ennek a költsége durván -16 és -20 százalék között lesz. Tehát minden 100 forintunkból marad 82 forintunk, ennek a dolga lesz először kitermelni a költségeket, majd még némi hozamot is produkálni. Mindez azt jelenti, hogy az első két évben ahhoz, hogy mondjuk 7 százalék hozamot érjünk el, egy év alatt összesen 30,48 százalékot kell elérnie a befektetési alapnak.

Magyarországon a bankok és biztosítók mára már centralizáltak, vidéken csak és kizárólag az értékesítés létezik. Ezért minden (ami nem Budapest) kirendeltségen a biztosítók egyéni vállalkozókkal dolgoztatnak. Kis szorgos katonákkal, akik a biztosítónak hajtják a pénzt, s cserébe némi morzsát dob érte a cég. Ebből kifolyólag rengeteg olyan ember van az országban, aki biztosítási vagy pénzügyi tanácsadó.

Egy a cél: jövedelem. Ehhez pedig az kell, hogy értékesítsenek. Tehát a szent cél: eladni. Rátukmálni az emberekre a "jobbnál" "jobb" termékeket, amikkel többnyire csak jól beszív az ügyfél. Ez alól van kivétel is, de többségében nem éri meg az ügyfélnek a történet.

Miért tudják ezt megtenni? Mert az országban rengeteg sok pénzügyileg tudatlan ember él. Ezek aztán az egy-másfél órás jól felépített tanácsadói beszélgetés után nem kérdezik meg, hogy "tessék mondani, és ennek a konstrukciónak milyen költségei vannak?". Sőt, mondok még durvábbat: még sok tanácsadó sem tudja, hogy milyen iszonyú költségei vannak annak, amit ő árul.

Merthogy ki lehet tanácsadó? Bárki akinek érettségije van és kiváltja az egyéni vállalkozói engedélyt. Nem kell diploma, nem kell semmi, csak kapcsolati tőke. Sőt, én a tapasztalataim alapján azt mondom, hogy annál jobb, hogyha egy tanácsadó még csak nem is ért hozzá, mert akkor ő saját maga is elhiszi, hogy hű ez a termék aztán de jó és ez oldja majd meg Józsi bácsi nyugdíjprogramját. Én pénzügyesként meg jobban átlátom, miről szól a történet, s nem habos torta."

A unit-linked lényege

A befektetési egységhez kötött (unit-linked) életbiztosítások a vegyes életbiztosítások által nyújtott szolgáltatásokat (kifizetés halálesetkor vagy tartam végén) ötvözik a befektetési alapok által kínált befektetési lehetőségekkel. A konstrukció lényege, hogy a szerződő által befizetett díjakat a biztosító által felkínált és a szerződő által kiválasztott befektetési alapokhoz hasonlító eszközalapokba fektetik, így a lejáratkori - vagy haláleseti - kifizetés mértékét elsősorban ezen alapok hozama határozza meg.

Mínusz nulla hozam

Jó lenne, ha a biztosítók termékfejlesztői nem az adóelőnyök kijátszása érdekében, hanem az állam kiszorító hatásával szembeszállva dobnának a piacra új termékeket - emelte ki egy előadásában Szász Károly, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) elnöke. Azzal a kérdéssel kapcsolatban, drágák-e Magyarországon a biztosítások, azt mondta: az elmúlt tíz évben a nem-élet ág általános költségei emelkedtek, a szolgáltatáshányad pedig csökkent.

Nemzetközi összevetésben is a magasabb költséghányaddal, és az alacsonyabb szolgáltatáshányaddal rendelkező országok között foglalunk helyet. A közvetítői szabályozás témakörében úgy fogalmazott: a közvetítők egy része élethivatásszerűen nem elkötelezett ezen munka iránt, ebből a körből ki kell tudnunk törni.

A unit-linked és vegyes életbiztosításokkal kapcsolatban elmondta: elgondolkodtató, hogy ezek hozama historikusan mínusz nulla. Ilyen körülmények között én a tisztán kockázati életbiztosítást választanám, és ehhez választanék egy másfajta megtakarítást ügyfélként - mondta Szász Károly.

Információink szerint ugyanakkor egyes biztosítók a sajtótájékoztatóikon 10 százalék feletti hozamelvárásról számolnak be, valószínűleg a magyar állampapírokhoz igazodva. Nem véletlen, hogy a befektetésnek minősülő életbiztosításoknál ma már követelmény a tőke védelme, és a mögöttes alap hozamából való minél magasabb részesedés.

Sorozatos kirúgás indok nélkül

Alig több, mint egy év alatt három helyről bocsátották el Veressné Buzás Zsuzsannát. A középkorú nő először a Külügyminisztériumban, később a gazdasági tárcánál dolgozott, onnan a Magyar Nemzeti Bankhoz került. Először mindenhol elégedettek volna vele, aztán egyik napról a másikra elküldték. Magyarázatot egyik helyen sem kapott, a jegybankból őrök kísérték ki. A minisztériumok szerint tudnia kell, miért küldték el.
A Külügyminisztérium nem nyilatkozik munkatársainak munkaviszonyáról, így azok keletkezéséről, illetve megszűnéséről sem. A gazdasági tárca tájékoztatása is hasonló, szerintük a kormányzati szolgálati jogviszony megszűnésével kapcsolatos adat nem minősül közérdekből nyilvános adatnak, ezért Veressné Buzás Zsuzsanna kormányzati szolgálati jogviszonyának megszűnésével kapcsolatban adatot nem szolgáltathatnak. A jegybanktól nem kaptunk választ, viszont a gazdasági tárca azt is közölte: "A jogviszony megszüntetésére a vonatkozó jogszabályi rendelkezések szerint, azok betartásával került sor. Az érintettnek tudomása kell, hogy legyen a jogviszonya megszüntetésének jogcíméről."

- Pedig nincs. Nem tudom, hogy miért küldtek el egy év alatt három helyről. A legutolsó munkahelyem a Magyar Nemzeti Bank (MNB) volt, onnan áprilisban végén kellett távoznom, szintén indoklás nélkül - kezdte kálváriáját Veressé Buzás Zsuzsanna. - Vidékről költöztünk Budapestre 2009-ben, direkt a munka miatt. Nem sokkal korábban diplomáztam a Corvinus Egyetemen igazgatásszervezőként. A szüleimnek nem volt lehetősége engem taníttatni, de én többre vágytam többre és képes voltam ezért magam képezni magamat - ugyanis magam tanultam meg angolul - , később ebből a tudásból kerestem a kenyerem, a taszári bázison a műszaki kiszolgáló személyzetnek tolmácsoltam. Ma már felsőfokú nyelvvizsgám van. Amikor onnan el kellett jönni, munka nélkül maradtam. Úgy döntötten diplomát szerzek. Tudom, egy kicsit későn kezdtem bele, de akkora érett meg bennem, hogy ez szükséges.

- Hány évesen?

- 37 voltam, három gyerekkel. Korábban csak egy érettségim volt, és egy középfokú nyelvvizsgám. A szüleim nagyon szerény körülmények között neveltek, de tisztességes, munkaszerető emberek voltak és én is 18 éves korom óta dolgozom. Ebben a tekintetben a tenyerén hordozott a sors. Jó munkahelyeim voltak, de nem volt könnyű életem.

- A származása jelentette a nehézséget?
- Nem. Régen nem volt ilyen éles a helyzet. Soha ennyi rossz élménnyel nem találkoztam, mint most.

- Mivel találkozik?
- Szerintem a munkahelyeim elvesztésében is szerepet játszott, hogy roma származású vagyok. Sőt, úgy gondolom, megfigyeltettek. Más magyarázatot nem találok az elbocsátásokra.

- Pedig én nem látom, hogy ön roma.
A minisztériumokban el sem tudják képzelni, hogy oda bejuthat egy cigány származású. Hiába a kormány látszattörekvése, hogy segítik a romákat, Zsuzsanna nem találkozott az intézményekben olyannal, akivel kapcsolatban "csak a gyanú felmerült volna benne."

- Azt mondta, vidékről költözött Budapestre. Hova?
- Albérletbe. Nagyon sok nehézségen mentem keresztül, ezt a lépést anyagilag nem engedhettem volna meg magamnak. De a Külügyminisztérium miatt megtettem. Úgy gondoltam, számomra ez nagy lehetőség, és eleinte támogattak abban is, hogy majd diplomataként folytathassam.

- Ki támogatta?
- Az akkori vezetés; annak alapján amit elértem, nagyra becsültek. És úgy gondolták, alkalmas is vagyok.

- Vagyis ez még a szocialista kormány idején történt?
- Igen, felvettek, de kiderült, hogy egyelőre nem lehetek diplomata. Felajánlottak egy titkárnői állást. én pedig elfogadtam a lehetőséget.
Zsuzsa ekkor már 40 éves volt, három gyereke közül csak az egyiket hozta magával, a többiek Kaposváron maradtak. Kisfiának egyik napról a másikra kellett iskolát váltania. Voltak olyan napok, amikor a Külügyminisztériumban hagyták a bőröndjüket, mert nem volt hova menniük.

- Megérte ez a nagy váltás, és a létbizonytalanság?
- Akkor igen. Pozitív visszajelzések jöttek a munkahelyemről, és abban reménykedtem, hogy ha lelkiismeretesen és tisztességgel végzem a dolgaimat, meglesz a gyümölcse. De az már akkor is izgatott, hogy a szerződésem határozott idejű volt. Úgy éreztem, nagyon kell igyekeznem, hogy véglegesítsenek. A kormányváltáskor a főnökeim is változtak, ekkor kezdődött a baj. Egy kolléganőmmel nézeteltérésem támadt, mert megjegyzést tett a származásomra. Ez engem nagyon bántott.

- Korábban téma volt a munkahelyén, hogy roma?
- Nem. Egyébként szinte azonnal rendeztük a vitát, nem tartottunk haragot a kolléganővel, azóta is jóban vagyunk. A következmények mégis érdekesek. A személyügy tudomásra jutott ez a konfliktus, pedig nem akartam. Az akkori vezetés azt mondta, ne engedjem meg, hogy a származásom miatt bántások érjenek.

- Most melyik vezetésről beszélünk?

- A szocialistáról. Ez a konfliktus ugyanis éppen a kormányváltás körüli napokban történt. Aztán új főnököt kaptam, és ezt követően hosszabb időn keresztül ki voltam téve kisebb-nagyobb szurkálódásnak.

- Ki bántotta?

- A főnököm. Nem fogadott el, rossz híremet vitte.

- A munkájával, vagy a személyével kapcsolatban volt kifogása, esetleg a származásával?

- Ezt nem tudom. Soha semmi konkrétumot nem hallottam, csak a személyügyön mondták, hogy örüljek, hogy ott lehetek. Pedig mindent megtettem. Nekem gyerekeim vannak, a kolléganőimnek nem voltak. Ennek ellenére nem mertem szabadságot kérni sem, pedig az a gyerekem, amelyik otthon maradt, állandó törődésre szorult volna. A másikat is most hordom kivizsgálásra, mert akkor nem lehetett. Mivel nem tudtam a fiam mellett lenni, állandó megjegyzést kaptam az iskolában. Nekem akkor csak a munkám, és a külügy volt a fontos. Amikor elküldtek onnan, a lányom azt mondta, anya, neked csak a Külügyminisztérium létezett. Valóban annyira meg akartam felelni, hogy csak a szerződéseim lebegtek előttem. Éreztem, hogy nem húzom sokáig, el akarnak küldeni. Hogy ezt megelőzzem, átkértem magam a protokoll osztályra, és mindent új lappal
kezdtem.

- Miért kellett új lappal indulnia? Hibázott valamiben? Baj volt a munkájával?
- Semmi konkrétumot nem tudok mondani, mert nekem sem mondtak semmit. Az új osztályon új főnököm lett, aki észrevette erőfeszítéseimet, és azt is kifejezte, mennyire jó, hogy lelkiismeretes kollégával dolgozhat együtt. Majdnem sírtam a boldogságtól, különösen az előző hónapok megpróbáltatásai után. Jó viszony alakult ki közöttünk, bizalmába fogadott. Elmondtam neki, hogy nagyon szeretnék más jellegű, ügyintézői, azaz diplomata munkakört is ellátni, mire ő azt mondta: támogat ebben. Megígérte, kiáll értem, amikor a szerződésemről döntenek. Ez így is történt akkor még. Az államtitkár maga mondta a folyósón, hogy nem kell aggódnom, a felettesem nagyon elégedett. Ez 2011. december közepén történt. Rá két hétre, januárban új szerződést kaptam. Hát nem ezt vártam. A kinevezés módosítása és a véglegesítés helyett újabb fél éves próbaidőt írtak elő. Nagyon rosszul éltem meg, sírva mentem haza. Nem éreztem megbecsülésnek, és nem volt összhangban azzal, amit - én úgy gondolom - megtettem a munkáltatómért.

- Mit mondott a főnöke?

- A személyügyi vezetőt kérdeztem, de ő azt mondta, ez csak formaság. Január elején bementem a főnökömhöz, aki elmesélte, hogy találkozott az előző vezetőmmel, és rendkívül rosszakat hallott rólam. Hidegzuhanyként ért a hír.

- Mi rosszakat mondtak önről?
- Nem tudom. Csak azt mondta a felettesem, hogy nem bízhat rám felelősséggel járó feladatokat. Hiába próbáltam bármit kiszedni belőle, nem tudtam. Már nem olyan volt velem, mint korábban. De azt, hogy mi a baj, megint nem tudtam meg.
Zsuzsanna attól kezdve egy időzített bombán ült. Három hónap telt el, és bármivel próbálkozott, semmi nem volt jó. Minden konfliktust megpróbált kivédeni, ha elment ebédelni, e-mailt írt, hogy meddig eszik, mikor ér vissza. Ebben az időben megbetegedett a fia. Zsuzsanna mégsem maradt otthon, pedig a gyerek nagyon csúnyán köhögött, tüdőröntgenre kellett volna vinnie. Amikor ezt jelezte, nem engedték, hogy orvoshoz vigye a fiát, és ő ebben is engedelmeskedett. "Az utolsó napig egyedül volt otthon a gyerek, a táppénzes papír ellenére is dolgoztam". De ez sem jelentett semmit.
- A főnökömet arra kértem, írja alá a papírt, hogy mehessek diplomata vizsgára.
A korábban szinte barátként viselkedő felettes a helyettese elé dobta a papírt, "mert nem szeretné, hogy az ő neve szerepeljen rajta". Zsuzsannát pár nap múlva azonnali hatállyal, indok nélkül elbocsátottak. Az ügyet munkaügyi bíróságra vitte, mert - ahogy fogalmazott - a külügyre tette fel az életét, és nagyon méltánytalannak érezte ezt az eljárást. A per még ma is zajlik, sőt, azóta már az MNB-t is beperelte. Szerinte a folytatásnak ehhez igen jelentős köze van.
- Egy világ omlott össze bennem, azt hittem, hogy nem fogom túlélni. Akkor még nem sejtettem, hogy ez csak a kezdet, ami egy év alatt többször megismétlődik.
Úgy tűnt, a folytatás jó lesz, nem sokkal később külgazdasági referensi állást kapott a Nemzetgazdasági Minisztériumban.

- Ott hogyan fogadták?

- Ahová felvettek, ott csak négy hónapot dolgoztam, aztán mindenkit egy másik osztályra helyeztek át. Ezzel el is kezdődött a baj. Ahogy bemutatkoztam a vezetőnek, azonnal éreztem, hogy nem sok jóra számíthatok. Mondtam is a munkatársaimnak, hogy ez az ember nem fogad el engem. És valóban így lett. Még a próbaidő alatt elküldött, nem is érdekelte, hogyan dolgozom. Indoklás ekkor sem volt. Megkerestem az előző főnökeimet, akik teljesen megdöbbentek, és megígérték, ha lesz lehetőség, visszavesznek. Fél éven át nem történt semmi, majd az akkori miniszter úgy döntött, visszavesz. El is indult a papírok intézése. Ez azokban a napokban történt, amikor őt jegybankelnöknek nevezték ki. A távozó miniszter csak a közvetlen környezetében dolgozó embereit és bizalmasait vitte magával, de úgy döntött, én is menjek vele. Pedig én voltam az egyetlen, akit azelőtt sose látott, közvetlenül nem is dolgoztam neki.

A kezdeti öröm nem tartott sokáig. Zsuzsanna az MNB-ben a nemzetközi gazdasági híreket gyűjtötte össze, ez volt a feladata. Mivel délelőtt 10 órára végzett, jelezte, hogy szívesen tenne mást is. Először lelkesedéssel fogadták szorgalmát, de aztán itt is történt egy hirtelen "attitűdváltás". Főnöke rákérdezett, hogy miért és hogyan jött el az előző munkahelyeiről. Zsuzsanna erre nem szívesen válaszolt, hiszen folyamatban lévő pere volt a Külügyminisztériummal. Érezte, hogy ez kiderült, és valami nagyon megváltozott. Hamarosan innen is mennie kell.

- Tudja mi volt a baj?

- Nem, csak azt mondták, ne önmenedzseljem magam. Pár napon belül megjelent egy álláshirdetés az MNB-n belül, azon az osztályon, ahol dolgoztam. Megkérdeztem a közvetlen főnökömet, hogy én is beadhatom-e a pályázatot. Elképesztően cinikusan azt válaszolta, hogy nekem ahhoz a feladathoz nincsenek meg a képességeim. Kérdeztem, hogy ezt ő honnan tudja, hiszen egy A4-es papírt sem másolhattam le, semmilyen feladatot nem adott.

- Nem kérdezte meg, hogy akkor miért vitte önt magával az új elnök?
- Őt magát nem tudtam, mert engem nem fogadott. A kabinetvezetője azzal hitegetett két hétig, hogy bejutok hozzá és beszélhetek vele, ám ez nem így történt. Azt üzente vissza, hogy ő elhiszi, amit rólam mondtak neki.
- Közben a kabinettitkárságon azt hallottam vissza, hogy rendkívül rossz hírem van, biztosan nem véletlenül küldtek el az előző helyekről, és jó lenne, ha visszafognám magam. Ez engem nagyon ledermesztett. Megint senki nem válaszolt arra, hogy miért van rossz hírem. Amikor erre rá akartam kérdezni, őrökkel kísértettek ki.

- A kollégák sem mondtak semmi konkrétat?

- Nem, nem is volt erre lehetőség.

- Most dolgozik?
- Nem.

- Miből él?

- Az önkormányzattól kapok pár ezer forintot.

- Mi a terve?
- Munkahelyet keresek, de ilyen körülmények között már nem szeretnék a közigazgatásban dolgozni, bár nagyon nehéz ma munkát találni, hiszen nem számít milyen munkatapasztalattal rendelkezik az ember. Azért mondtam el a mindezt, mert elképesztőnek tartom, ami ott történik, ahogy az emberekkel bánnak. Sokan sok mindent eltűrtünk, és hallgattunk. De ebből elég. Romaként ezt még inkább nehezen élem meg, Ha eszembe jutnak azok a romák, akik nem ennyire képzettek és vidéken tengődnek; mekkora megbecsülésben részesülnek és milyen életük, jövőképük van? A romáknak nincs ma olyan vezetőjük, akire támaszkodhatnának, ide-oda sodródnak. Pedig a problémát nem kívülálló kormányzati vezetők fogják tudni megoldani, mert szerintem nem is annyira érdekük roma vezetőket maguk mellett látni. Évtizedes minisztériumi múlttal rendelkező magyar kollégáim is hasonló történetet mesélhetnének, többükkel tartom a kapcsolatot. Ezekben a hetekben többen is hasonló helyzetbe kerültek, de az okokat senki nem tudja. Indoklás nélkül teszik ki az utcára az embereket, majd aki a bírósághoz fordul, azt megfélemlítik. Elég volt ebből, tudja meg mindenki, mi folyik a felső szinteken.
Szerző

Az első 140 év

A Népszava kalandos története Ferenc József korától, Horthyn, Rákosin és Kádáron át a jelenig.

Tudja, mikor volt a legnehezebb a Népszava sorsa?

És, hogy hányszor jelent meg a cenzúra miatt üres címlappal?

És hogy miként élt mégis mindent túl?

Illusztrált, ingyenes e-bookban a múltunk, amelyet innen letölthet (epub, mobi, pdf).

Amiből a jövőnk lesz.

Szerző