Macska a mikrohullámú sütőben

Feldühített egy testvérpárt, hogy miután az ING Biztosítóra bízták a pénzüket, 35 százalékos veszteségük keletkezett. Úgy döntöttek, P. úr kezeli majd a pénzt - erre lehetőséget adott a biztosítóval kötött szerződés -, s hamarosan 60 százalékos nyereségük keletkezett. Az ING szerint spekuláltak, ezért a biztosító háromszázszorosára emelte az átváltási díjakat.

Az ügyfelek szerint azonban nem módosíthatták volna egyoldalúan a szerződéseket, ezért bírósághoz fordultak. Egyikük már jogerősen nyert, másikuk a Kúria döntésére vár. Mindez azonban csak a jegyhegy csúcsa.

P. úr és a húga, Gy.-né, 2005-2006-ban befektetéssel kombinált életbiztosítást kötöttek az ING Biztosítónál. Ebből a kisebb összeg az életbiztosítás volt, a nagyobb részt befektetésre szánták. Döntésüket főleg a befektetési lehetőség, valamint az adómentesség lehetősége motiválta. Az ING Biztosító Zrt.-t nagy múltú, hiteles társaságnak gondolták.

Háromszázszoros költségnövekedés

2008 tavaszáig a testvérek nem nézték meg, hogyan kamatozik a pénzük. Ám akkor nagy meglepetés érte őket. Körülbelül 35 százalék vesztességük keletkezett. Ekkor P.úr úgy döntött, hogy maga fogja kezelni a pénzüket. Erre a szerződés értelmében lehetősége volt. Az Amerikából hazatelepült férfi kifejlesztett egy szisztémát, melynek eredményeképpen 2009. január 1. és 2010. november 4. között évi 60-62 százalékos átlaghozamot ért el.

2009 áprilisában újabb nem kellemes meglepetés érte őket. Az ING egyoldalúan megemelte a tranzakciós (átváltási) költséget, holott erre a szerződés értelmében nem volt lehetősége. 11,8 euróról 30-ra emelkedett az az összeg, amelyet egyik befektetési alapból a másikba történő pénzáthelyezés esetében fizetni kellett. Ez mintegy 270 százalékos emelést jelentett a szerződésben foglalthoz képest. Ezt - bár nem értettek egyet vele - elfogadták.

Újabb fordulat: 2010-ben, P. úr szerződéskötésének évfordulóján, az ING ismét változtatott a feltételeken. Már nem fix összeget vont a tranzakciók után, hanem az áthelyezett pénzek 0,5 százalékát számolta fel. Ez 450 000 euró esetében az eredeti 11,8 euróval szemben 208-szoros emelést jelentett. Ekkor a testvérpár úgy döntött, hogy P. úr pénzét átteszik a húga számlájára, amit még nem érintett a változás, mert az ő szerződésének évfordulója később volt.

Amikor már Gy.-né számláján is megemelték a tranzakciós díjat - a kettejük 735 ezer eurója után a szerződésben szereplő 11,8 euróhoz képest 330-szoros lett a költség - elege lett a testvérpárnak. Pert indítottak az ING-vel szemben. A per tárgya: a szerződés szerinti feltételek egyoldalú megváltoztatása nem volt jogszerű. A pert azóta Gy.-né másodfokon is megnyerte, mi több, az ING felülvizsgálati kérelmét a Kúria elutasította.

Furcsa változtatás

Érdemes néhány gondolatot kiemelni a Fővárosi Ítélőtábla indoklásából. Eszerint "...a díjmaximálás eltörlése olyan általános szerződési feltételnek minősül, amely csak akkor válik a szerződés részévé, ha azt a másik fél - külön figyelemfelhívó tájékoztatást követően - kifejezetten elfogadta." A bíróság megállapította, hogy Gy.-né biztosítási feltételei sem az átváltásról rendelkező pontban, sem egyéb rendelkezései között nem rendelkezik az általános szerződési feltételek, különösen nem az eszközalapok átváltásának költségei egyoldalú megváltoztatásának lehetőségéről.

"A Ptk. szerint egyébként a szerződési nyilatkozatot vita esetén úgy kell értelmezni, ahogyan azt a másik félnek a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett. Ha ezen szabály alkalmazásával nem állapítható meg a szerződés tartalma egyértelműen, akkor a fogyasztó számára kedvezőbb értelmezést kell elfogadni. Mindebből pedig az következik, hogy az alperes a díjak és költségek tekintetében sem volt jogosult egyoldalúan módosítani a szerződés tartalmát, ezért a módosításra csupán konszenzussal, egyezség útján vagy bírósági úton kerülhetett volna sor."

P. úr pere még nem zárult le. A Kúria döntésére várnak.Az ING, valószínűleg Gy.né esetéből tanulva, 2012 április 10-én értesítette összes ügyfelét, hogy 2012. július 1-jei dátummal, a szerződéseket egyoldalúan módosíthatóvá változtatja. Tette mindezt annak ismeretében, hogy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) 2012. február 28-i határozatában utasította a biztosítót az egyoldalú szerződésmódosítás szabályainak a betartására.

Spekulánsnak tartják az ügyfeleket

Dr. Zelles Zoltán ügyvéd szerint, ha az általa megnyert per és a Kúria állásfoglalása alapján az ING érintett ügyfelei bíróságra mennek, az bizony alapjaiban ingathatja meg a biztosítót.De lássuk, mit mond az ING illetékese. Borza Gábor vezérigazgató-helyettes arra hivatkozik, hogy az ING alapvetően életbiztosító, és amikor ezeket a "termékeket" megtervezték és elindították, nehéz volt kitalálni, hogy az ügyfelek hogyan fogják használni.

Tehát nem számoltak azzal, hogy lesznek olyanok, akik akár több száz tranzakciót fognak egy évben végrehajtani. Arra sem számítottak, hogy lesznek olyan ügyfelek is, akiknek nem az átlagos másfél millió forintos, hanem nagyobb összegű befektetésük lesz. A biztosító mentségére azt hozza fel, hogy akinek kevesebb a befektetett pénze és nem mozgatja azt, azt nem érinti a 300-szoros váltási költség.

Ami igaz is, de a teljes képhez az is hozzátartozik, hogy akiknek az átlagosnál 100-szor több volt a befektetése, mint P. úréknak, azoknak az ING 100-szor több kezelési költséget számolt fel. A biztosító a testvérpárt egyszerű spekulánsnak tartja. Sajnos arra a kérdésre nem kaptunk választ, hogy ha a cégnek nem éri meg, akkor miért fogadtak be nagyobb összegű befektetéseket? Miért nem szerepel a szerződésben is a befektethető összeg nagysága? Ellentmondásnak látszik, hogy az induláskor a termék reklámjában olyan hozamot ígértek, amelyből nagy összegű gyarapodást remélhettek az ügyfelek.

Hiányos a megállapodás

A vezérigazgató-helyettes szerint nem is volt szükség arra, hogy maximálják a befektetési összeget. Azt mondja, nem vagyunk mi Amerika, ahol pert lehetett azzal nyerni, hogy a macska azért sült meg a mikrohullámú sütőben, mert ennek tiltása nem szerepelt a használati utasításban. Borza úr arra is hivatkozik, hogy - bár a bíróság ítélete szerint az ilyen úgynevezett unit-linked biztosításhoz kapcsolódó eszközalapok közötti átváltási költségnek az ING Biztosító általi 2010-es módosítása nem volt jogszerű - az ítélet nem azt mondta ki, hogy az ING Biztosító bárkinek kárt okozott volna, sem azt, hogy bárki kárára módosított a díjain.

Ez nem is lenne indokolt, hiszen az érintett díjmódosítások kedveztek az érintett unit-linked "termékeket" rendeltetésszerűen használó ügyfeleknek.A módosítás így kizárólag azt a szűk kört érintette hátrányosan, amelynek tagjai ezt a biztosítási "terméket" nem rendeltetésszerűen használták, és napi szinten spekuláltak az alapokkal. Arra sajnos nem kaptunk választ, hogy mit jelent a rendeltetésszerű használat, és hogy ez hol szerepel a szerződésben. Ugyanis nem szerepel.

Sejthető az újabb per

Lássuk, mi a válasz a bíróság által kifogásolt egyoldalú szerződésmódosításra? Borza úr azt mondja, mindenkit levélben értesítettek a változásról. Bár elismeri, hogy ettől még egyoldalú a módosítás, de a testvérpáron és még egy ügyfélen kívül más még nem emelt kifogást.

Egyébként is kivitelezhetetlen 150 ezer példányban kiküldeni új szerződést, mert 104 ezer példány úgysem jött volna vissza, ugyanis a befektetők többsége nem foglalkozik a 10 évre lekötött pénzével. Egyrészt, mert nem is értik a bonyolult pénzügyi nyelvezetet, másrészt őket csak a végeredmény érdekli.

Hogy a nyertes per milyen következményekkel jár, ha az ügyfelek tudomására jut, attól sem tart a cég. Kártérítést pedig csak annyit fizetnek majd a szóban forgó testvérpárnak, amennyit a bíróság megítél. A pontos összeg ugyanis már egy másik per tárgya.

Itt lenne a cikk vége, ám P. úr szerint az egyoldalú, törvénytelen szerződésmódosítás csak a jéghegy csúcsa. P. úr kizárólag a cég honlapján szereplő adatokból kiindulva érdekes jelenségekre figyelt fel. Állítása szerint
- az ING a tényleges hozamokat és a honlapon szereplő hozamszámlálást manipulálja
- az ING a vesztes alapokat eltünteti, majd újraindítja 20 százalékos hozam ígéretével, ami a valóságban esetleg 2 százalék
- az alapokba ki-be pakolgatják az ING pénzét, attól függően, hogy azok milyen eredményt tudnak felmutatni. Nyereség esetén azonban csak az ING jár jól.
Az ING ezeket az állításokat határozottan cáfolja. Sejthető, hogy igazságot ezekről is majd a bíróság mondja ki.

Lesújtó idézet egy fórumból

"Egy biztosítónál dolgozom (úgy néz ki még 2-3 hétig), s a bemutatásra kerülő unit-linked biztosítás az egyik slágertermékünk; ha életet kötünk, 10-ből 8-szor ilyent kötünk. Ennek a költsége durván -16 és -20 százalék között lesz. Tehát minden 100 forintunkból marad 82 forintunk, ennek a dolga lesz először kitermelni a költségeket, majd még némi hozamot is produkálni. Mindez azt jelenti, hogy az első két évben ahhoz, hogy mondjuk 7 százalék hozamot érjünk el, egy év alatt összesen 30,48 százalékot kell elérnie a befektetési alapnak.

Magyarországon a bankok és biztosítók mára már centralizáltak, vidéken csak és kizárólag az értékesítés létezik. Ezért minden (ami nem Budapest) kirendeltségen a biztosítók egyéni vállalkozókkal dolgoztatnak. Kis szorgos katonákkal, akik a biztosítónak hajtják a pénzt, s cserébe némi morzsát dob érte a cég. Ebből kifolyólag rengeteg olyan ember van az országban, aki biztosítási vagy pénzügyi tanácsadó.

Egy a cél: jövedelem. Ehhez pedig az kell, hogy értékesítsenek. Tehát a szent cél: eladni. Rátukmálni az emberekre a "jobbnál" "jobb" termékeket, amikkel többnyire csak jól beszív az ügyfél. Ez alól van kivétel is, de többségében nem éri meg az ügyfélnek a történet.

Miért tudják ezt megtenni? Mert az országban rengeteg sok pénzügyileg tudatlan ember él. Ezek aztán az egy-másfél órás jól felépített tanácsadói beszélgetés után nem kérdezik meg, hogy "tessék mondani, és ennek a konstrukciónak milyen költségei vannak?". Sőt, mondok még durvábbat: még sok tanácsadó sem tudja, hogy milyen iszonyú költségei vannak annak, amit ő árul.

Merthogy ki lehet tanácsadó? Bárki akinek érettségije van és kiváltja az egyéni vállalkozói engedélyt. Nem kell diploma, nem kell semmi, csak kapcsolati tőke. Sőt, én a tapasztalataim alapján azt mondom, hogy annál jobb, hogyha egy tanácsadó még csak nem is ért hozzá, mert akkor ő saját maga is elhiszi, hogy hű ez a termék aztán de jó és ez oldja majd meg Józsi bácsi nyugdíjprogramját. Én pénzügyesként meg jobban átlátom, miről szól a történet, s nem habos torta."

A unit-linked lényege

A befektetési egységhez kötött (unit-linked) életbiztosítások a vegyes életbiztosítások által nyújtott szolgáltatásokat (kifizetés halálesetkor vagy tartam végén) ötvözik a befektetési alapok által kínált befektetési lehetőségekkel. A konstrukció lényege, hogy a szerződő által befizetett díjakat a biztosító által felkínált és a szerződő által kiválasztott befektetési alapokhoz hasonlító eszközalapokba fektetik, így a lejáratkori - vagy haláleseti - kifizetés mértékét elsősorban ezen alapok hozama határozza meg.

Mínusz nulla hozam

Jó lenne, ha a biztosítók termékfejlesztői nem az adóelőnyök kijátszása érdekében, hanem az állam kiszorító hatásával szembeszállva dobnának a piacra új termékeket - emelte ki egy előadásában Szász Károly, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) elnöke. Azzal a kérdéssel kapcsolatban, drágák-e Magyarországon a biztosítások, azt mondta: az elmúlt tíz évben a nem-élet ág általános költségei emelkedtek, a szolgáltatáshányad pedig csökkent.

Nemzetközi összevetésben is a magasabb költséghányaddal, és az alacsonyabb szolgáltatáshányaddal rendelkező országok között foglalunk helyet. A közvetítői szabályozás témakörében úgy fogalmazott: a közvetítők egy része élethivatásszerűen nem elkötelezett ezen munka iránt, ebből a körből ki kell tudnunk törni.

A unit-linked és vegyes életbiztosításokkal kapcsolatban elmondta: elgondolkodtató, hogy ezek hozama historikusan mínusz nulla. Ilyen körülmények között én a tisztán kockázati életbiztosítást választanám, és ehhez választanék egy másfajta megtakarítást ügyfélként - mondta Szász Károly.

Információink szerint ugyanakkor egyes biztosítók a sajtótájékoztatóikon 10 százalék feletti hozamelvárásról számolnak be, valószínűleg a magyar állampapírokhoz igazodva. Nem véletlen, hogy a befektetésnek minősülő életbiztosításoknál ma már követelmény a tőke védelme, és a mögöttes alap hozamából való minél magasabb részesedés.

2013.09.02 07:25

Fidesz-közelben landoltak a 4-es metró korrupciós ügyének főszereplői

Publikálás dátuma
2018.11.16 10:20

Fotó: / Kállai Márton
Az Orbán-kormány Magyarország legnagyobb korrupciós botrányának nevezte tavaly a 4-es metró ügyét, azóta viszont mélyen hallgat róla. Jávor Benedek, a Párbeszéd EP-képviselője és munkatársa tényfeltáró munkájának konklúziója szerint nem ok nélkül: a visszaélések egykori főszereplői nyakig ülnek a NER legpiszkosabb üzleteiben.
2017 januárjában tisztázatlan körülmények között meghalt Ghaith Pharaon, a világ korrupt politikusainak, diktátorainak, terrorrostáinak és maffiavezéreinek FBI-körözés alatt álló pénzmosója, Orbán Viktor bizalmasa, aki néhány hónappal korábban megvásárolta az Orbán-család Cinege utcai házával szemközti villát. A rovott múltú, az árnyékvilágból ujjlenyomatok nélkül távozott „bankár” halála és utódlása körüli kérdőjelek meglehetősen kényelmetlenné tették az kormány számára az évkezdést, ráadásul február elejére kiderült, hogy minden várakozást felülmúlóan sikeres a Momentum olimpia-ellenes aláírásgyűjtése – az ilyen helyzeteket az Orbán-kabinet kommunikációs ellenoffenzívával szokta kezelni. Február 3-án elő is rántották a kalapból a 4-es metró beruházásának OLAF-jelentését. Akkor természetesen szóba sem került, hogy az OLAF-ot – az EU- csalás elleni hivatalát – Soros György mozgatná, és a szervezet a bevándorlás elutasítása miatt akarná Magyarországot büntetni: Orbánék boldogan lobogtatták a jelentést, a kormánysajtó pedig szünetmentes üzemmódban ismételgette, hogy ez Magyarország legnagyobb korrupciós botránya, amelyben 60 milliárd forint visszafizetésére kényszerülhetünk a korábbi szocialista vezetés hibái miatt. Aztán telt-múlt az idő, egyszer bedobták Medgyessy Péter volt miniszterelnök nevét, majd az ügy szép csendben elaludt, anélkül, hogy bármilyen érdemi következménye lett volna (a Központi Nyomozó Főügyészség idén augusztusi tájékoztatása szerint az addig eltelt időben mindösszesen öt embert hallgattak ki, és a vizsgálat még felderítési szakasznál tart). A Jávor blogján lapunkkal egyidőben nyilvánosságra hozott, korábbi tényfeltáró cikkek, hazai és külföldi cégadatok, ügyészségi iratok, hatósági levelezések, az ICIJ offshore adatbázisa és egyéb információk alapján készült írás nyomán úgy tűnik, hogy az altatás korántsem volt véletlen: a kormány az esetnek épp azokról a kulcsembereiről felejtett el beszámolni, akik 2010 óta a NER aranyásói lettek. Az Alstom-korrupciót az OLAF-jelentés szerint azoknak a tanácsadó cégeknek a közreműködésével követték el, amelyek az Alstom metrókocsi-beszerzést igyekeztek előmozdítani. A tanácsadók közül a kormány csak az egyiket, a Medgyessy Péterhez kapcsolódót azonosította, a többit igyekezett homályban hagyni. Az egyik meg nem nevezett tanácsadó cégről annyi került nyilvánosságra, hogy nyolc hónappal a járművek szállításáról kötött megállapodás aláírása után szerződött az Alstommal (amikor már nem nagyon volt miért lobbizni), és több mint 1,25 millió eurót kapott, nem tudni, hogy miért. Az OLAF két további, szintén a metrómegállapodás után kötött nagy értékű, erősen korrupciógyanús szerződést is vizsgált, ám a magyar kormány ezekről sem beszélt, és a cégnevek az OLAF-jelentésből is hiányoztak. Később viszont az atlatszo.hu közzétett egy osztrák ügyészségi iratot, amely szerint az Alstom tanácsadói szerződést kötött az Eurocontact GmbH osztrák, a Hansen Consulting Aps dán, a Honfran Kft magyar, valamint az AssistConsult szintén magyar cégekkel. Az Ausztriában zajló nyomozás az Átlátszó cikke szerint az Eurocontact mögött álló Aczél Zoltán és Alexander Zach osztrák állampolgárok ellen pénzmosás bűntette, hűtlen kezeléshez nyújtott bűnsegély és vesztegetés miatt, valamint Terner Géza magyar állampolgárral szemben vesztegetés miatt folyt. „Aczél Zoltán, Alexander Zach és Terner Géza azzal volt gyanúsítható, hogy tudatos és akaratlagos együttműködésben 2005 eleje óta Ausztriában és Magyarországon magyar hivatalos személyeknek, az ő javukra vagy politikai pártok javára anyagi előnyt nyújtottak, hogy a nemzetközi üzleti forgalomban 2006-ban megkapják az Alstom vállalatok számára a Budapesti Közlekedési Vállalatnak (BKV) a 2-es és 4-es metróvonalra vonatkozó, metrószerelvények szállításával kapcsolatos szerződést”- fogalmaz az osztrák ügyészségi irat. A gyanú szerint az Aczél által vezetett Eurocontact Public Affairs GmbH-nak a francia és a brit Alstom cégek átutaltak 2,29 millió eurót, ám „a ténylegesen nem nyújtott szolgáltatásokért fizetett milliós összegek átutalásával ennek megfelelő vagyoni hátrányt okoztak az Alstom vállalatoknak”. Az ugyanebben az ügyben Nagy-Britanniában zajló pernek is az alapja az, hogy az Alstom egyes vezető munkavállalói kárt okoztak az Alstomnak. Az osztrák perben végül nem marasztalták el a gyanúsítottakat – a bíróság indoklásából kiderül ugyanakkor, hogy az Eurocontact egy nevadai hátterű, panamai bejegyzésű offshore cég szlovákiai számlájára utalta az Alstomtól kapott több mint 2 millió eurót, így immár követhetetlenné téve a pénz útját, annak végállomását. De az osztrák per alapja is ugyanaz a brit Serious Fraud Office, a Súlyos Csalási Ügyek Hivatala (továbbiakban SFO) által kezdeményezett, bírósági perbe torkolló eljárás volt, amely a mai napig folyik Londonban, és amely az Alstom vezető tisztségviselői ellen indult, azzal a váddal, hogy jelentősen megkárosították a céget illetve a részvényeseket, amikor nagy összegeket folyósítottak megalapozatlanul tanácsadásra és más tevékenységekre. (Jávornak az SFO-tól származó információi szerint hamarosan döntés várható a perben, és utalnak jelek arra, hogy új, lényeges bizonyítékok kerülhettek elő.) Az osztrák ügyészségi iratban felbukkanó cégek közvetítőként játszhattak szerepet a korrupciós pénzek eljuttatásában az Alstomtól a végső kedvezményezettekig. Közülük a Honfran Kft. érintettségéről a Magyar Idők írt először. Az osztrák ügyészség szerint a Honfran az Alstomtól az Alstom és a BKV által megkötött szerződés értékének 0,05%-át plusz 420 ezer eurót kapott sikerdíjként. Az Opten céginformációs honlap szerint a kérdéses időszakban a cég tulajdonosai a cégvezetőkön kívül ír és panamai offshore cégek voltak. Az Eurocontact Public Affairs GmbH szerepét az Index tárta fel. „Az SFO az Index kérdésére további információkat küldött, ezek szerint négy Alstom-vezető más, egyelőre meg nem nevezett gyanúsítottal együtt 2006. január 1. és 2007. október 18. között bűnszervezet tagjaiként korrupciós bűncselekményt megvalósítva 2,3 millió euróig terjedő összeget adtak, vagy beleegyeztek, hogy adnak a BKV Zrt. tisztviselője vagy tisztviselői, ügynökei részére. Az összeget az Alstom és az osztrák Eurocontact Public Affairs GmbH között 2006. június 8-án létrejött tanácsadói megállapodás keretében járó díjnak álcázták, és céljuk az volt, hogy az Alstom Group kedvező bánásmódban részesüljön a 2-es és 4-es metró szerelvényeinek beszerzésére kiírt tenderen.” Az osztrák ügyészségi anyag szerint az Eurocontact sikerdíjként a szerződéses összeg 1%-át kitevő mintegy 2,29 millió eurót kapott. 2014 márciusában az Átlátszó is foglalkozott részletesen az Eurocontact Kft.-vel, amelynek az alapítói Aczél Zoltán és Alexander Zach. A vállalakozás neve onnan is ismerős lehet, hogy az osztrák sajtóban felmerült, mint a 2000-es évek közepén a „magyar pártokat korrumpáló” egyik osztrák cég közvetítője. Az ügyészségi iratok szerint a dán bejegyzésű Hansen Consulting APS kapta a legnagyobb összeget az Alstomtól, több, mint 5 millió eurónak megfelelő dán koronát. A cég tulajdonosai között feltűnik a Barrage Consulting GmbH, amely szintén szerepel abban a cikkben, ahol az osztrák Profil újság 2008-ban bemutatta, hogyan került az osztrák cégtől több millió euró magyar politikusokhoz és pártokhoz építkezési nagyberuházások elnyerése érdekében. Az Index akkor azt írta: „A Profil mostani cikkében megemlíti még azt is, hogy 2005 februárjában egy bizonyos Terner Géza nevű ember a Barrage Consulting Gmbh nevében két számlát állított ki Aczélnak (Zoltán)”. - Az Alstom-botrányban tehát minden jel szerint két igen aktív és kiterjedt kapcsolatokkal rendelkező személy, Aczél Zoltán és Terner Géza játszott kulcsszerepet. A két személyt nem csupán az Alstom ügy kapcsolja össze, hiszen Terner Géza Aczél Zoltán apósa. Terner Géza egyike annak az öt embernek, akit az Alstom-ügyben folyó nyomozás miatt kihallgatott a rendőrség, de utána elszökött, jelenleg rendőrségi körözés alatt áll – emlékeztetnek rá Jávorék. Írásuk azzal folytatódik, hogy 2015-ben egy interjú jelent meg a Privát Kopó bűnügyi magazinban, amelyben egy névtelenséget kérő férfi, aki állítása szerint a nagyberuházásokhoz kapcsolódó korrupciós pénzek szállítójaként tevékenykedett éveken keresztül, az alábbiakat állította Aczélról: „A fideszeseket közvetlenül Aczél Zoltán intézte, a megállapodás szerint Simicska Lajoson és Nyerges Zsolton (Közgép Zrt.) keresztül. Aczél gyakorlatilag napi kapcsolatban állt az említett pénzemberekkel.” Az Alstom-korrupció szereplői körüli érdekhálóban ugyanakkor további fideszes szálak is vannak. Ahogy a hvg.hu tavaly megírta, „(Aczél) 2009-ben a köztévétől sok százmilliós megbízásokat elnyerő Hung-Ister Filmprodukció Zrt. felügyelőbizottságába” is bekerült, ahol „többek között Vida Ildikó korábbi adóhivatali elnök, jelenlegi Közgép-vezérigazgató is megfordult (…) A Terner–Aczél család a római parton is megvetette a lábát, nem is akárkik társaságában. A Duna melletti több mint egyhektáros telken az Orbán barátjaként emlegetett Garancsi István cége, a Market Építő Zrt. épít luxuslakóparkot. A beruházást a Terrassa Kft. jegyzi, amely a Wel Holding birtokában van. Utóbbi tulajdonosai között található a MET révén az orosz gázüzleten is nagyot szakító Nagy György, illetve Terner-Aczél Anita, Aczél Zoltán felesége, aki az ATI Group révén veszi ki a részét a lakópark-beruházás hasznából, szépen kirajzolva a rendszereken és pártokon átívelő üzleti vonalat (…) A Rogán-féle letelepedésikötvény-biznisz környékén is feltűnt Terner, aki a nevét viselő GmbH, illetve a dán Ayudate Investments révén is beleharapott a nagy üzletbe. (…) De maradt ideje arra is, hogy bekapcsolódjon a Szijjártó Péter vezette külügy nemzetközi kereskedőház-hálózatának építésébe is. A külügyi tárca által életre hívott Magyar Nemzeti Kereskedőház egyik kiterjesztett karjaként Etiópiában keresett befektetési lehetőségeket az azóta Magyar–Afrikai Fejlesztési Kft.-re keresztelt vállalkozással, amelynek ügyvezetője volt.” Mint Jávorék kifejtik, az Ayudate magyarországi érdekeltségei többek között a BKV-tól és a MÁV-tól és az MVM-től nyertek közbeszerzési megbízásokat, illetve beszálltak a déli határkerítés építésébe is (sőt, a kerítést 6,5 milliárdért az egyik Ayudate-résztulajdonú cég, a Metalcom üzemeltetheti egy friss megbízás nyomán). Az Ayudate 2013-ban érdekeltséget szerzett a most Belfry-néven működő cégcsoportban. A Belfry PE Kft-ban jelenleg is vezető Aczél Tamás, Aczél Zoltán édesapja. A g7.hu 2018. március 28-án alapos cikkben foglalkozott a Belfry gazdasági felívelésével: „Egy gyakorlatilag ismeretlen és maroknyi alkalmazottal működő cég (Belfry) sorra nyeri az állami út- és vasútépítéseket Magyarországon (…) Becslésünk szerint hatvanmilliárd forintnyi állami megrendelés kerülhetett a magyar Belfry-cégekhez, amelyeknek együttesen alig több mint húsz alkalmazottjuk van. A cégeket egy osztrák kft. birtokolja, amelyet egy bécsi ügyvéd nevére írtak. A valódi tulajdonosról viszont csak találgathatunk – amit megkönnyít, hogy a cégek a nyilvánosan elérhető adatok szerint kizárólag Mészáros Lőrinchez köthető alvállalkozókkal dolgoznak. Ráadásul az osztrák Belfry-nek közös cége van a horvátországi Eszéken a Mészáros Lőrinc szoros üzlettársa, Szíjj László tulajdonában álló Duna Aszfalttal.” - Nyomozásunk során eredetileg a 4-es metró korrupciós ügyének hátterét igyekeztük volna feltárni. Amint túlléptünk azonban a Fidesz által a nyilvánosságnak feldobott Medgyessy-szálon, és az elérhető dokumentumok alapján a további érintettek nyomára próbáltunk bukkanni, pillanatok alatt szembejött egy különös cégháló, és néhány érdekes „üzletember”, akik – jóllehet teljesen nyilvánvalóan kulcsszerepet játszottak az ügyben – valamiért elkerülték a kormánykommunikáció reflektorfényét (…) Tovább kutakodva hamar világossá vált: Aczél Zoltán és Terner Géza nem csupán az előző kormányok idején helyezkedett ügyesen. Kapcsolati hálójukat, üzleti lehetőségeiket hatékonyan mentették át a NER-be is. Úgy tűnik, arra a fajta a szolgáltatásra, amit ők tudnak nyújtani, a NER-nek legalább akkora szüksége van, és a szolgálatot meg is hálálják. A korábbi kormányok korrupciója elleni hangzatos fellépés, az elszámoltatási biztosok és kirakatperek pedig csupán annak elkendőzésére szolgálnak, hogy a Fidesz nem csak hogy központosított, állami, rendszerszerű szintre fejlesztette a rendszerváltást követő Magyarország alkalomszerű, esetleges, decentralizált korrupciós mintázatait, de ebben ugyanazokra az emberekre támaszkodott, akik korábban üzemeltették a korrupciós mechanizmusokat. És nem csupán maradékok hullottak nekik. A NER legbizalmasabb és legsötétebb ügyleteibe engedték be őket, a letelepedési kötvénybiznisztől a kereskedőházakig. Azokba a közvetlenül Rogán Antal és Szíjjártó Péter által felügyelt korrupciós machinációkba, amelyek egyetlen és kizárólagos célja a Fidesz legszűkebb köreinek feltőkésítése volt – zárják hosszú írásukat Jávorék, a cikk végén rögzítve: az összeállítás megszületésében, a megalapozó nyomozásban döntő érdeme volt az EP-képviselő irodavezetőjeként dolgozó Szilágyi Péternek.
2018.11.16 10:20
Frissítve: 2018.11.16 11:10

Vijesti: A magyar konzul is Gruevszkivel tartott

Publikálás dátuma
2018.11.16 09:57

Fotó: AFP/ ROBERT ATANASOVSKI
Nikola Gruevszki volt macedón kormányfő november 11-én, 22 óra 16 perckor hagyta el Montenegrót. Szerbiába egy 55A05 jelzésű gépkocsi szállította. Az autóban rajta kívül Császár Zoltán, a podgoricai magyar külképviselet első beosztottja és Félegyházi Csaba konzul ült – értesült a Vijesti című podgoricai lap Megjegyzi, a hazájában börtönbüntetésre ítélt volt kormányfő 19 óra 19 perckor lépett Macedónia területére, s személyi igazolvánnyal lépte át a határt. A montenegrói belügyminisztérium is megerősítette, hogy Gruevszki rövid ideig az ország területén tartózkodott, s a podgoricai hatóságok a törvényi előírások szerint cselekedtek. Minden tekintetben a jogi eljárást követtük” – hangzik a belügyi tárca közleménye. A dokumentum a határátlépésről azonban nem közölt részleteket. Csütörtökön este az albán rendőrség is megerősítette, hogy az országból haladt át Gruevszki Montenegróba Magyarország tiranai nagykövetségének gépkocsijával. Megkerestük a montenegrói magyar konzulátust, amint válaszolnak, frissítjük cikkünket.   
2018.11.16 09:57
Frissítve: 2018.11.16 12:19