Feltételezni egymást
„Az úton lévő költő sosem készülődik, sosem indul: csak viszik a tájak. És újból és újból megérkezik. És ott látogatóba megy” – írja Bereményi Géza barátja, Can Togay János Átmeneti ember című kötetének borítóján, amolyan ajánlásként. Elnéz a gyerekkorába, bekukkant régi vasárnapokba, kikacsint a Kádár-korból, majd előreszalad. Egészen előre: „Ha meghalunk, drága / lesz egy kertes házunk, / ahová olykor egy pohárra / az Úristen benéz, / úgy alkonyattájt.” Egy beszélgetésre, átmeneti órára mi is benéztünk a szerzőhöz.
