Árva prédák a hómezőkön, akik körül vicsorgó farkasok hordái keringenek

Szájrágva nézem az elmúlt hetek, hónapok hírekben keringő információit. Próbálom elképzelni, hogyan juthat el valaki oda, hogy rábízott fiatalokat kiárusítson, szexuálisan használjon, verjen, lehúzzon, megalázzon. Tanár voltam 12 évig, és 21 évig diák, különböző intézményekben. Mind a két oldal minden lehetséges, szélsőségesen változatos sztorijait megnéztem. Kaptam körmöst, láttam jobbegyenest tanártól diáktársam felé, amitől a haverom bukfencet vetve repült el. Láttam megalázást, személyeskedést, buktatást. Megszégyenítettek engem is, pironkodva álltam. Mikor angolból a hármat hibásan, free szóval írtam le, és kacagott az osztály, hideg verejtékben fürödtem, és elhatároztam, többet nem megyek iskolába.

Közoktatásország lakói

Mindjárt itt a nyár, a nyári szünet. Évről évre ünnepe a diákságnak, amikor felkerül a táblára a nagy felkiáltójel, amit azután követ a cirádás-rajzos Ó. Mire a forró napok végképp átveszik az uralmat a tantermek tábláin és a diákság életében, beköszönt a vakáció. Két és fél hónapnyi iskolamentes időszak, a nagybetűs szabadság. Még a Covid-járvány idején, a karantén bejelentése előtt egy-két nappal Gyarmathy Éva, a gyermekek mentálhigiénés egészségét kutató pszichológus azt írta, zárják be az iskolákat, és ki se nyissák többé, mert jelenlegi működésük káros a gyerekekre. Amit ő ezzel megfogalmazott, azt generációk érezték a bőrükön. Az iskolasebeket ugyanúgy nem lehet elfeledni, mint más traumákat.