Megmeneküléseim

Gyuri bácsival - Győri Györggyel - évekig egy szerkesztőségben dolgoztam. Gyuri bácsi azon kevés pedagógiai újságírók közé tartozott, akik tapasztalatból tudták, miről írnak, mert sok éven át tanított iskolában. Élettapasztalata, műveltsége, bölcsessége és humora mindannyiunkat lenyűgözött. Egy alkalommal véletlenül leejtette a tárcáját a földre és kicsúszott belőle egy fénykép. Lehajoltam, hogy felvegyem neki a tárcát és a képet. „Ezt az unokádat nem is ismerem, ő kicsoda?” – kérdeztem. „Ő nem az unokám, hanem a kishúgom” – felelte Gyuri bácsi. A kishúgát 44-ben Auschwitz egyik gázkamrájában gyilkolták meg. A fényképét hatvan évvel később is a magánál hordta a testvére. Nekem ez a jelenet többet elmondott, mint az összes történelmi tanulmány, amit erről a korról olvastam.