Világszínvonalú lépcső

Volt nekem egy lépcsőm a Zeneakadémián, az oldalerkélyen, közvetlenül a protokollpáholy mellett. Fölhajtható volt. Megvártam, míg a jeggyel érkezők leülnek, aztán felhajtottam, és rátelepedtem. Ketten is elfértünk rajta, úgy még jobb volt. Nagy karmestereket, hatalmas előadóművészeket láttam így közvetlen közelről, megfigyelhettem a mimikájukat, gesztusaikat, nemcsak az a zene hatott rám, amit létrehoztak, hanem az erőteljes személyiségük is.