Amerigo Tot három pici almája

„Ha a Mindenható szobrásszá változtatna, Arp szemét kérném tőle, Moore rajzkészségét, és azt az erőt, ami Tot hüvelykujjában van” – mondta Pablo Picasso, miután jól elkvaterkáztak Amerigo Tot római műteremotthonában. A Via Margutta 7. szinte zarándokhelye volt a hatvanas-hetvenes évek kulturális-társasági krémjének, egymásnak adta a kilincset Alberto Moravia és Federico Fellini, Salvador Dalí és Marcello Mastroianni. Akkoriban már az olasz főváros művészeti életének megkerülhetetlen alakja volt a Maestro. Még fiatalon elnyerte az olasz képzőművészeti nagydíjat, a Rómába érkezőket a Termini pályaudvaron az ő homlokzata fogadja, a nevéhez fűződik a Goldoni család síremléke a Vatikánban pedig a Magyarok Nagyasszonya-kápolna domborműve is.

Barcsay Jenő és Amerigo Tot

Tíz éve halt meg Sinkó László

Tíz éve nincs köztünk Sinkó László, akit a pályája elején elkönyveltek másodvonalbeli színésznek. Később Kossuth-díjas lett és a Nemzet Művésze címmel is kitüntették. Ám fiatalon a Nemzeti Színházban a kispadon kötött ki. Ott híres bátyja, Sinkovits Imre árnyékában kellett léteznie, ezért is változtatta meg a nevét.

Sinkó László egy
1983-as tévéfilm
felvételén. Nem
csak az életben
volt kemény
és érzékeny
egyszerre, a
színpadon és
a filmvásznon is
kedvelte a szélsőségeket

Sinkovits Imre 95

A fineszes katona,
akin lehet nevetni,
és nagyon
lehet szeretni.
Sinkovits Imre
A tizedes
meg a többiek
címszerepében
(középen), Major
Tamással

Etető – Profik a moziból

  • Választás 2026
  • Belföld
  • Gazdaság
  • Külföld
  • Vélemény
  • Kultúra
  • Népszava-videó
  • Fotógaléria
  • Szép Szó
  • Visszhang
  • Nyitott mondat
  • Reflektor
  • Bűnügy-baleset
  • Sport
  • Mozaik
  • Napi Visszhang
  • Hirdetések
  • Hírlevél