Gyilkos átok az emberiségen
Ami A Rajna kincse esetében még többek szerint extravagáns és megkérdőjelezhető volt, az a Wagner tetralógia második darabja, A walkür esetében teljesen elfogadottá vált. Most senkit nem hallottam zsörtölődni a Magyar Állami Operaház nézőtéren amiatt, hogy a kiváló animációs filmrendező, M. Tóth Géza vizuális koncepciója önállósul, külön életre kel, nem passzol a zenéhez. Ez a világmindenséget megjelenítő, állandóan hömpölygő, több vászonra, a színpad különböző mélységeiben kivetített, ezért térhatású látvány, már a korábbi premieren, egy évvel ezelőtt is tetszett, de elismerem, voltak vitatható részei, túlburjánzásai.
