A születésnapos Parti Nagy Lajos tizenhét évesen kezdett publikálni. Először főként versekkel jelentkezett. Csorba Győző az Élet és Irodalomban 1979-ben egy kritikában hívta fel a szélesebb közönség figyelmét az ígéretes, akkor Pécsett élő, ifjú költőre és verseire. "Arca, mint egy jóságos mesebeli törpéé. Dús szakáll, dús bajusz, előretolakodó dús haj. És két, kicsit fáradt, de feltűnően kíváncsi, megértő, ugyanakkor gunyorosan meg-megcsillanó szem. Afféle mai Szókratész-Diagonész-fióka." Találó jellemzés és meg is állapíthatjuk, hogy hiába telt el időközben néhány évtized, születésnaposunk nem sokat változott. Később Csorba írásában megjegyzi: "Roppant érzékeny alkat, de mintha szégyellné. Mint a mai fiatalok általában. Ezért vonzza a groteszk. Elrejtőzhet benne. De csak a felületes néző előtt. Az állhatatosabb észreveszi a fintorok mögött a részvét és a javító szándék jelenlétét. A közösségi indulatokét." Nos, Parti Nagy indulatai mit sem tompultak, a közösségi helyett talán közéletivé változtak, bár nem vitatható, hogy a mai fintorok mögött is ott találjuk a részvétet és a javító szándékot. A már említett Élet és Irodalomban, illetve tegnap személyesen a Petőfi Irodalmi Múzeumban is több pályatársa, barátja köszöntette fel őt. Esterházy Péter egy remek "szövegmutatvánnyal" lepte meg, Závada Pál alapképzettségéhez illően szociológiai, családtörténeti fejtegetést publikált, azt vizsgálta milyen környezetből érkezett Parti Nagy.
Radnóti Sándor esztéta szintén a múltba tekintett vissza a Petőfi Irodalmi Múzeumban tegnap felolvasott köszöntőjében. Igaz, a közelebbi múltba: "Húsz évvel ezelőtt még nem ilyen széles körben ünnepeltük Parti Nagy Lajos születésnapját, hanem Závada Pál lakásán. (…) Partinak már akkor is volt költői életműve, megszületett már a Holmi novellapályázatán díjnyertes novellája, a Hullámzó Balaton, amely kezdeményezője lett munkássága egyik vonulatának, amelyhez olyan szövegek társultak később, mint A fagyott kutya lába, vagy Az étkezés ártalmasságáról. Sárbogárdi Jolán szerző-alakja is megjelent már, s lett általa az író az egyik legjobb magyar humorista. Kirajzolódott észjárása, nyelvi teremtő-rontó ereje - mindaz, amiből későbbi jelentős művei - versei, regénye - táplálkoztak, és ami ma is jó alkotó erőben tartja."
Parti Nagy Lajosra a színházi életben is nagy szükség van. Több remek darabot írt, klasszikusokat fordított mai, szinte utánozhatatlan "parti nagyos" magyar nyelvre, sokszor kacagtatóan, keserűen, de mindig rendkívül szellemesen. Ezzel gyakorlatilag új darabok születtek. Máté Gábor, a Katona József Színház igazgatója - aki a Mauzóleum című drámáját rendezte jó néhány éve a Kamrában - elmesélte, hogy akkoriban, amikor a Mauzóleum született, Parti Nagy a színház ösztöndíjasa volt. Meg is írta a leckét, időre, rendesen, nem úgy, ahogy más ösztöndíjasok szokták és minden próbán ott volt. A Kamrában ma is játsszák az Elnöknők című Werner Schwab-drámát, amit szintén születésnaposunk fordított. A produkciót évek óta nem lehet levenni a Kamra repertoárjáról és ebben nagy szerepe van Parti Nagy parádés nyelvezetének - fűzi hozzá Máté Gábor.
Parti Nagy közösségi indulatait már említettük, ezzel kapcsolatban Radnóti Sándor köszöntőjében azt írja: "ez a szelíd és melankolikus nagy tehetség ma minden magyar író közül a legtöbbet foglalkozik a közélettel, méghozzá nem abban a szokásos értelemben, amely a szabadságot a magánélethez rendeli, hanem abban az igaz értelemben, ahogy a szabadságnak meg kell jelennie a politikai térben, és a szó valódi értelmében csak ott van politikai tér, ahol szabadság van.
Ma a honpolgári erényekből, szabadságából alkot költészetet, ahogyan tette már Hősöm tere című swifti szatírájában, s ahogyan teszi hétről-hétre ma is - legjobb darabjaiban maradandó - Magyar meséiben". Végül Radnóti Sándor így fogalmaz az íróról: "Csak nekünk, híveinek, barátainak jelenthet megerősítést, azt, hogy megértsük, mit szeretünk, és mit tisztelünk az emberben. Azt, hogy jó ember. Rendes ember sok van, jó ember kevés. A jóság szelíd radikalizmus, de éppen mert radikalizmus, nem jámborság és nem béketűrés, nem mindent átfogó szeretet, nem idegen tőle a megvetés, sőt még a gyűlölet sem. Ezzel azonban mégis csak visszatérünk Parti Nagy költészetéhez is. Mert annak - ha öntudatlanul is - ez a radikális jóság a titkos múzsája. Isten éltesse!"
