Ha az ember sokadszorra is végigolvassa Orbán Viktor miniszterelnök a Telegraphnak adott interjúját, kétségei még akkor is maradhatnak. Azt még értjük, hogy valamiért megint az Európai Unió a hibás. Ezt meg is magyarázza a kormányfő: a válságig azt hittük, hogy minél szorosabb az EU-hoz fűződő viszonyunk, annál jobb lesz a gazdasági teljesítmény, de azóta megrendült a bizalmunk az unióban, s már egyáltalán nem nyilvánvaló, hogy az önálló országok gazdaságilag nem teljesítenének jobban.
Az a szerencse ezekkel az interjúkkal, hogy messziről jött ember azt mond, amit akar. S ha a riporter nem eléggé felkészült, úgy irányíthatja a kérdezett a beszélgetést, ahogy akarja. Arról ugyanis nem ejt szót a miniszterelnök, hogy a beruházások körülbelül 95 százaléka uniós támogatásból valósulhatott meg, s kevéssé valószínű, hogy az EU hozzájárulása nélkül akár ennek az egytizedét is sikerült volna felépíteni. Azt sem veti fel a riporter a kormányfőnek, hogy ha elüldözzük a külföldi befektetőket, azzal még kevesebb beruházás lesz az országban. No és arról sem esik szó, hogy az Orbán által oly sokat emlegetett "közép-európai gazdasági motor” egyik legsilányabb alkatrésze épp a magyar, hiszen Szlovákia hamar túljutott a holtponton, Lengyelország pedig jóval kevésbé érezte meg annak hatásait, mint sok más uniós tagország.
Nos, ez az interjúnak az a része, amit értettünk. De hogy pontosan mit akart mondani Putyinnal kapcsolatban, az nem teljesen világos. Bízzunk benne, nem azt akarta a riporter tudtára adni, hogy ha nem megy a gazdaságnak, akkor autoriter, vagy ahogy Kövér László házelnök fogalmazott, rendeleti kormányzásra van szükség. Olyasféle vezetésre, ami Oroszországban működik. Ez azért is lenne sajátos törekvés, mert bármilyen vonzó is volna mindent felülről irányítani (a törekvés mindenesetre megvan), teljes tévhit az, hogy ez hosszabb távon működőképes lehetne. Oroszországban is csak addig vált be, amíg a nyersanyagok ára különösen magas volt. Az orosz iparnak nincs igazi teljesítménye, a reformok elmaradtak. Aki teheti, éppen kiviszi a pénzét az országból. Becslések szerint csak az idei évben körülbelül 50 milliárd dollárt helyeznek el más országokban. Miért? Azért, mert a gazdagok, az oligarchák, vagy azok, akiknek van némi félretett pénzük, nem bíznak meg az ország vezetőiben. Kiszámíthatatlannak tartják a gazdaságpolitikát. Tényleg ez lenne a cél?
Egyvalamit sajnálunk. Azt, hogy az interjú még a holland-magyar előtt született. Pedig szívesen meghallgattuk volna a magyarázatot, hogy a hanyatló Nyugat, hogyan képes ilyen válogatottakat kiállítani, amelyek tönkreverik a nagybecsű fiainkat. A feltörekvő Magyarország bátor, megalkuvást nem ismerő nemzeti tizenegyét.