Holoda Attila: Varrjak kabátot a gombhoz

Publikálás dátuma
2013.10.17. 07:15
Holoda Attila: A kormány szemtelenül becsapta az embereket a rezsicsökkentéssel FOTÓ: NÉPSZAVA
Szakmai feladatok helyett politikai kérések teljesítésével kellett foglalkoznom - mondja Holoda Attila, aki négy hónapig volt a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium energetikai helyettes-államtitkára. Olyan elvárásokkal szembesült, amelyek ellentmondtak mind a gazdaság, mind pedig a fizika törvényeinek. Állítja, a közműcégkben való állami tulajdonszerzések mögött is rejtett magánérdekek állhatnak, ha pedig maradnak a cégek állami kézben, úgy kifizetőhelyekké válhatnak.

 - A kormány ma már szinte minden lépését a rezsicsökkentés zászlaja alatt teszi meg. Ennek jegyében vette például a napokban a kabinet mintegy 260 milliárd forintért állami tulajdonba az E.ON magyarországi gázipari leányvállalatait. Indokoltnak tarja ezt a lépést?


- Szerintem ez a kivásárlás a legteljesebb mértékben felesleges volt. A kormányzat ugyanis szabályozó hatóságként és jogalkotóként teljes befolyással bírt korábban is földgázpiacra. Ezért kedve szerint alakíthatta például a lakossági árakat. Így tulajdonosként szükségtelen volt megjelentenie a gázszektorban. A bevásárlás feltehetően soha nem térül meg, különösen akkor, ha komolyan vesszük a közműszolgáltatások nonprofit működtetésre vonatkozó kormányzati terveket. Bár ebben a kérdésben is feloldhatatlan ellentmondásba keveredett a Fidesz-kormány önmagával. Abban az esetben ugyanis, ha a szolgáltatók nem termelnek profitot, akkor nem keletkezik forrásuk sem felújításokra, sem fejlesztésekre. Így romlik a szolgáltatási színvonal, s ezt előbb utóbb a fogyasztók is a saját bőrükön érzik majd. Ha viszont a cég megtermeli a működési költségein felül a beruházások, korszerűsítések elvégzéséhez szükséges összeget, már profitról beszélhetünk. Viszont, ha a nonprofit kifejezéssel ellentétben mégis megjelenik a haszon, akár már magáncégek is végezhetik a tevékenységet, nem kell adóforintok milliárdjait költeni gáztárolókra, vagy csővezetékrendszerekre. Az energiaszektorban egy forrásszűkében lévő államnak sokkal inkább az lenne a feladata, hogy az elérhető profit nagyságát korlátozza. Egyébként meglehetősen furcsának találom, hogy jelenleg Magyarországon - megkérdőjelezhető módszerekkel - éppen egy magát jobboldalinak valló párt, a Fidesz küzd a legjobban a profit ellen.

- A kormányzat az E.ON cégek megvételével több mint négymilliárd köbméteres tárolókapacitáshoz jutott. Ám a tárolók feltöltöttsége piaci hírek szerint nem éri el az 50 százalékos szintet sem. Okozhat-e ez gondot a téli gázellátásban?

- Súlyos problémák forrása lehet az a helyzet, amit a kabinet a gáztárolók körül teremtett. E létesítményeket ugyanis úgy tervezték, hogy a nyár folyamán fel kell tölteni őket, hogy ősztől, a fűtési idény elejétől elkezdődhessen a bennük lévő gáz kitárolása. Most azonban a kormányzat által az E.ON-tól átvett négy kereskedelmi gáztároló csupán mintegy 1,7 milliárd köbméter gázzal van feltöltve, miközben az összes kapacitásuk eléri a 4,3 milliárd köbmétert. Ez a feltöltöttségi szint pedig kevés, mert télen megugrik a gázfogyasztás, s ilyekor szűkösnek bizonyulnak az importkapacitások, a meglévő vezetékeken nem lehet egyszerre annyi gázt juttatni a rendszerbe, amennyire egy hideg napon szükség lehet. Ezért a felhasználók biztonságos ellátáshoz kell a tárolókba betárolt gáz is. A most bennük lévő mennyiség pedig még egy átlagos télre sem elegendő. Így a kormányzat színrelépése éppen hogy nem növelte, hanem csökkentette a hazai gázellátás biztonságosságát.

- A kabinet a rezsicsökkentés költségeit részben fedezendő, mintegy 120 millió köbméter úgynevezett párnagázt dob piacra. Megszokott dolog-e az ilyen "alapgáz" értékesítése, illetve milyen következményekkel jár? Bezárhatják-e esetleg a bennük lévő párnagáz kinyerése miatt valamelyik kereskedelmi gáztárolót?

- A párnagáznak az a szerepe, hogy segítsen a földgáztárolók rugalmas működésének a fenntartásban, a mobilkapacitás rendelkezésre állásában. Egyebek mellett ne engedje betörni a földalatti tároló kőzetének pórusaiba a rétegvizet. Ha ezt a gázt kitermelik, akkor csökken a tároló mobilkapacitása, tehát a földgáztároló értéke is. Így a párnagáz átminősítése mobilgázzá és eladása nem szokványos lépés. Felmerül a kérdés, hogy a kormányzat miért veszi meg az adófizetők pénzéből óriási összegért a tárolókat, ha szinte azonnal tönkre is teszi azokat. Akkor pedig, ha a hatalmas költséggel megszerzett tárolók valamelyikét bezárná a kormány, a hűtlen kezelés gyanúja is megállná a helyét.

- Piaci elemzők szerint a rezsicsökkentés égisze alatt végrehajtott energetikai-, és közműcég államosítások célja nem más, mint a piac újrafelosztása, kormánypárti érdekcsoportok helyzetbehozása. A kormány további hat-hét társaság kivásárlásra tett ígéretet. Mi erről a véleménye?

- Sajnos a közelmúltban sok más furcsa eset mellett szemtanúi lehettünk a trafik-, és a földmutyinak. Ez pedig azt mutatja, hogy komoly veszélye lehet annak, hogy az állami tulajdonszerzések mögött is rejtett magánérdekek állnak. A gyanú akkor is körüllengi az ilyen tranzakciókat, ha az adott cég végül állami kézben marad. Az állami vállalatok ugyanis egyfajta kifizetőhelyekké válhatnak. Először is a kormány beültetheti vezető pozíciókba a maga embereit, majd azok évi több tízmilliárd forint értékben megbízásokat adhatnak a kormányközeli vállalkozóknak. Ez a recept már jó ideje működik Magyarországon, s ennek az árát végül a lakosság fizeti meg. Nem vitatom, hogy állami és közösségi tulajdonlásra külföldön is akad példa. A fejlett gazdaságú országokban azonban ezeket a vállalatokat nem használják pártfinanszírozási, illetve politikai célokra. Ugyanakkor az ilyen országokban az állam tulajdonosi és energetikai szabályozói szerepe élesen elkülönül, nem úgy, mint idehaza, ezért a szabályozó hatóságokban ott sosem ülnek politikusok, mindig csak szakemberek.

- Sokan arról beszélnek, hogy nagy árat fizet majd a lakosság a mostani árengedményekért, s hogy az intézkedéseket különösen az energiapiac sínyli meg. Egyes külföldi befektetők távozni készülnek, kényszerülnek. Mások szétválasztják a lakossági és az ipari szolgáltatási üzletágaikat, hogy elkülönítsék a veszteségeiket. Miként vélekedik az energiaszektor jelenéről és jövőjéről?

- Borús évek elé nézünk. A beruházások az energiaszektorban az elmúlt időszakban mintegy 40 százalékkal estek. Ez pedig azt is jelenti, hogy számos magyar vállalkozás már nem kap munkát, így utcára kerülnek az emberek. Úgy tűnik, ez a tendencia tovább folytatódik, és csak későn jönnek majd rá az emberek, hogy a kormány szemtelenül becsapta őket a rezsicsökkentéssel. A kormányzat azt sugallja, hogy az állami tulajdonlás valamiféle magasabb tudati állapottal jár és nincs szükség a piaci versenyre. Holott az már a szocializmus évei alatt bebizonyosodott, hogy az állami tervgazdaság nem működőképes, piaci versenyre van szükség a termelés és a szolgáltatások fejlődéséhez, a hatékonyság növekedéséhez. Példának hoznám a piac hatékonyságára Csehországot, ahol az elmúlt időszakban a verseny kiéleződése miatt jelentősen csökkentek az energiaárak, miközben nem volt erőszakos rezsicsökkentés. A magyar kormányzat folyamatosan azt sulykolja az emberek fejébe, hogy a fő gonoszok a "multik", a legfőbb gonoszok pedig a bankok. Miközben a nemzetközi tőke és a pénzintézetek nélkül nem működik sem az energetikai iparág, sem a magyar gazdaság. A kabinet álmokat szövöget az ország energiafüggetlenségéről is, miközben saját energiaforrásunk alig akad. Ahelyett, hogy gondoskodna az újabb és újabb beszerzési forrásokról, diverzifikált szállítási útvonalakról, amelyek kiépülése az árak mérséklődéséhez vezethetne.

- Több mint két évtizeden át tevékenykedett korábban a Mol különböző vezető beosztásaiban, s eltöltött néhány hónapot minisztériumi  alkalmazottként is. Így több irányból is rálátása van a történésekre. Ideális esetben milyennek kellene lennie a Mol és a kormány kapcsolatának? Kell-e Mol-tulajdonrész az államnak ahhoz, hogy szoros legyen a két fél együttműködése, illetve a kabinetnek ráhatása legyen a cég működésére? Meg kell-e védenie a kormányzatnak a Mol érdekeit itthon és külföldön?

- A magyar kormány ugyanazt teszi a Mollal, amit a horvát kormányzat az ottani olajvállalattal, az INA céggel, amelyet csaknem fele részben a Mol, hozzávetőleg 44 százalékban pedig az ottani kabinet birtokol. Miközben a magyar kormánynak sem oka, sem joga nincs arra, hogy beleavatkozzon a Mol működésébe, miután a cégben csak megközelítőleg 25 százalékban tulajdonos. A fennmaradó 75 százalékkal rendelkező tulajdonosi kör sem ad "ajánlásokat", "felkéréseket" a Mol vezetésnek, így nem teheti ezt a magyar kormány sem, még akkor sem, ha ő a legnagyobb tulajdonos. Az elfogadható megoldás az lenne, ha kormányzat összehívatná a Mol rendkívüli közgyűlését, ott megtenné a javaslatait, s a közgyűlés döntene azokról. A kabinet egyébként ugyanúgy csak legfeljebb 10 százalékos szavazati joggal rendelkezhet mint a többi tulajdonos. Ez is mutatja, hogy mennyire felesleges volt a Mol-papírok állami felvásárlása. A kormány, illetve az adófizetők - nem mellékesen - a részvényárfolyamok esése miatt mintegy 30 százalékot buktak a korábban hozzávetőleg 500 milliárd forintért megszerzett Mol-papírokon. Maga a cég szerintem nem szorul a kormányzat védelmére, mégiscsak Közép-Európa egyik legnagyobb vállalatáról van szó. Úgy gondolom, hogy a vitás ügyeket az INA tulajdonosainak, vagyis a Mol vezetésének és a horvát kormánynak kell rendeznie.

- Az Európai Bizottság levélben érdeklődött a hazai energiaszolgáltatás lakossági és piaci szereplőinek eltérő rendszerhasználati díja miatt? Milyen válasz adható? Megengedhető a megkülönböztetés?

- Teljes mértékben jogosnak tartom az Unió felháborodását. A közösségi versenyszabályok ugyanis egyértelművé teszik, hogy nem lehet eltérés az egyes felhasználók által fizetendő hálózati díjak között. Ugyanakkor nem mellékes az körülmény sem, hogy már rövidtávon is a hazai cégek versenyképességének a romlásához vezet, ha a magyar kormány magasabb hálózathasználati díjat szed a vállalatoktól, mint a lakosságtól. Ez pedig egész rövid időn belül újabb munkahelyek megszűnésével járhat.
 
- A korábbi kormányok elég keményen léptek-e fel a hatósági ár megállapításánál, vagy tényleg volt lefaragható tartalék az árakban? Ha igen, mennyi? Egyáltalán, hogyan tudja az állam megállapítani, hogy mekkorák a reális működési kiadások?

- Az eddigi kormányok mindegyike igyekezett befolyásolni az energiaárakat különböző rendelkezéseken és a szakhatóságon keresztül. Azt azonban egyik kormányzat sem tudta meghatározni, hogy melyik cégnél mekkora tartalékok vannak. A rendszer elviekben úgy működne, hogy a cégek beadják a költségeik kimutatását, majd azt az energiahatóság értékeli, és közli, hogy melyik költségelem elfogadható számára és melyik nem. Az energiahivatalnak azonban hiányoznak a személyi kapacitásai a társaságok tételes ellenőrzéséhez. Emellett kölcsönös bizalmatlanság jellemzi a feleket. Így nincs valódi együttműködés, inkább egymás kijátszására fordítják az energiákat. Ameddig nem lesz átlátható, betartható és egyértelmű szabályozás az energiaszektorban, addig ez így is marad.

- Kötődik-e valamilyen formában a Fideszhez? Ha nem, akkor hogyan került a fejlesztési tárca államtitkár-helyettesi székébe, és miért távozott a posztjáról?

- Nem politizálok, nem kötődöm sem a Fideszhez, sem más párthoz, szakembernek és menedzsernek tartom magam. Kovács Pál a fejlesztési tárca energetikai államtitkára - akit 30 éve ismerek - kért meg, hogy legyek a helyettese. Feltehetően a szakmai és vezetői múltam ismeretében tette ezt, pedig közöltem vele még az elején, hogy nem kedvelem sem a politikusokat, sem a kormánypártot. Az államtitkár úr azonban megnyugtatott, hogy kizárólag szakmai kérdésekkel kell majd foglalkoznom, például meg kell újítanom a munkamódszereket, élénkíteni és élővé kell tennem a kapcsolatot a piaci szereplők képviselőivel. Emellett a minisztérium külföldi szakmai tapasztalataimra is igényt tartott, mivel a nemzetközi energetikai kérdésekben aktív magyar közreműködés is szükséges. A helyettes államtitkári posztot 2012 augusztus 21-én vettem át és december elején távoztam is onnan. Az okok között szerepelt, hogy szakmai feladatok helyett politikai kérések teljesítésével kellett foglalkoznom. Olyan elvárásokkal szembesültem, amelyek ellentmondtak mind a gazdaság, mind a fizika törvényeinek. Nem ritkán olyan, megfelelő képzettséggel nem rendelkező "szakpolitikusok" oktattak ki, akik az alapvető fizikai törvényszerűségekkel sem voltak tisztában. Emellett számos alkalommal az történt, hogy elhangzott egy megalapozatlan kormánypárti nyilatkozat, vagy ígéret, majd rám bízták, hogy varrjak kabátot a gombhoz. Sokszor olyan politikai elvárásokkal szembesültem, amelyek nem voltak összeegyeztethetőek sem a magyar, sem az Unió jogrendjével. A kormánypárti vezetők azt is felrótták, hogy az általános rezsicsökkentést nem támogatom, csak a szociálisan rászorulók segítését tartom megfelelő megoldásnak. Az energetikai piac átláthatóságát növelő javaslataimat viszont rendre lesöpörték. A törvényalkotás során pedig folyton megjelentek különböző gazdasági körök érdekei.

- Mondana példákat arra, hogy milyen fideszes lobbiérdekek kiszolgálását várták el?

- A gazdasági érdekérvényesítés nehezen tetten érhető módon történt. A tipikus menetrend az volt, hogy miután elkészült egy átlátható, minden piaci szereplőre egyformán vonatkozó törvénytervezet, megjelentek különböző csatornákon keresztül a "differenciálási szempontok". Így végül az adott rendelkezés bizonyos vállalatokra nem, vagy másképpen vonatkozott, mint az iparág többi szereplőjére. Ez pedig számomra elfogadhatatlan volt.

Szerző

Szorul a hurok a bankok körül

A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkára szerint "szorul a hurok a bankok körül" a devizahitelek ügyében, miután az utóbbi másfél hónapban több bíróság az adósok javára döntött.

Rétvári Bence Szekszárdon tartott szerdai sajtótájékoztatóján azt mondta: három nem jogerős és egy jogerős ítélet azt mutatja, hogy a bírósági gyakorlat kezd kialakulni a devizahitelezés kapcsán.

A kereszténydemokrata politikus felidézte: a Szegedi Ítélőtábla szeptemberben kimondta, hogy az egyoldalú szerződésmódosításnak nem átlátható a feltételrendszere, ezért az ilyen szerződések érvénytelenek. A Fővárosi Törvényszék első fokon szintén a bankot marasztalta el egy devizahitel ügyében, a Pesti Központi Kerületi Bíróság pedig azért nyilvánított érvénytelennek egy hitelszerződést, mert az árfolyamrésre vonatkozó szabályok nem voltak elég pontosak - mondta. 

Megemlítette a Pécsi Ítélőtábla döntését is, amely szerint érvénytelenek a kamat- és kezelési költségek egyoldalú megváltoztatását tartalmazó szerződések.

Az államtitkár kiemelte: teljesen új, hogy a bíróságok egy-egy rész hiánya miatt a teljes hitelszerződést nyilvánítják érvénytelennek.

"Ha a bírósági gyakorlat ebbe az irányba mutat, a bankok kényszerhelyzetben lesznek" - jelentette ki Rétvári Bence.

Utalt arra, a Fidesz-KDNP-frakció szeptember elején arra szólította fel a bankokat, hogy november 1-jéig javítsák ki a devizahitelek hibáit, a szerződéseket változtassák meg az ügyfelek javára.

"Bízunk benne, hogy a hátralévő két hétben a bankok belátják, hogy már a bíróságon is tarthatatlan a devizahitelezéssel kapcsolatos korábbi gyakorlatuk" – fogalmazott Rétvári Bence, hozzátéve: a KDNP által fontosnak tartott társadalmi igazságosság nevében megvalósulhat az, hogy egy bank ne tudjon egyoldalúan szerződést módosítani.

Szerző
Frissítve: 2013.10.16. 20:54

Etikai okokból eladná Mol-részvényeit Norvégia?

 A Mol spekulációnak tartja a Napi Gazdaság szerdai cikkét, amely szerint a norvég állami olajalap etikai okokból mérlegelheti Mol-részvényeinek eladását. Az írás hatására 6 százalékot esett a Mol-részvények ára délelőtt a Budapesti Értéktőzsdén.

  Szollár Domokos, a Mol Nyrt. kommunikációs igazgatója az MTI megkeresésére azt közölte: az újságcikk merő spekuláció, minden alapot nélkülöz. Hozzáfűzte, hogy az olajtársasághoz nem érkezett olyan tartalmú információ, amely a Napi Gazdaságban megjelent. 

    A cikk utal a horvátországi ügyre, ezzel kapcsolatban a szóvivő megismételte: az ügyben Magyarországon a hatóságok nyomozást folytattak, amelyet bűncselekmény hiányában 2012 januárjában lezártak. 
    A lap arról írt, hogy a norvég állami olajalap etikai szabályzata alapján nem tarthat olyan cég részvényeiből, amely korrupcióval gyanúsítható. A Hernádi-ügyre utalva a cikk írója úgy véli, hogy emiatt az alap fontolóra veheti a Mol-részvények eladását. 
    A norvég olajalap a világ egyik legnagyobb alapja, mintegy 770 milliárd dollárt kezel, és a világ összes részvényeinek több mint 1 százalékát birtokolja. A magyar Mol Nyrt.-ben 1,64 százalékos részesedése volt tavaly év végén. 

    A Mol részvények árfolyama 6 százalékkal, 14 350 forintig esett szerdán délelőtt, 13 órakor 14 745 forintot értek a papírok, 3,44 százalékkal kevesebbet az előző napi záróáruknál.

Szerző