Csalóka építési boom - A családok félnek eladósodni

Publikálás dátuma
2013.10.17. 07:20
Leginkább az EU-s fi nanszírozású közlekedési beruházásoknak köszönhető az élénkülés FOTÓ: K2 PRESS
A stadionépítéseknek, az uniós beruházásoknak és az úgynevezett bázishatásnak köszönheten kiugróan jó építőipari eredményekről tett közé adatokat tegnap a KSH. Ugyanakkor az új lakások építésénél a növekedés halvány jelei sem látszanak, az általunk megkérdezett szakértők szerint a jövedelemhiány, a hitelfelvételtől és a jövőtől való félelem egyaránt visszatartja a lakosságot az új lakások megrendelésétől és vásárlásától.

Több évi stagnálás után az idei esztendő februárjától végre pozitív számokat produkál az építőipar. A KSH tegnap arról számolt be, hogy augusztusban 14,6 százalékkal magasabb volt az ágazat termelése, mint egy évvel korábban.

Már korántsem ilyen kedvezőek az adatok, ha a szezonálisan és munkanaphatással kiigazított termelés számait szemléljük, ugyanis az ilyen számbavétel mellett az év első nyolc hónapjában 7,5 százalékkal növekedést mértek az egy évvel korábbihoz viszonyítva. (Tavaly augusztusban 8,7 százalékkal csökkent az építőipari termelés volumene az előző év azonos időszakáhozképest.) 

Nő a lakástakarékok szerepe
A Fundamenta-Lakáskassza Zrt. 2012-ben – a lakáshitelezés sok éves mélypontjának évében –  tovább növelte hitelezési aktivitását, így 52,1 milliárdos kihelyezéssel 25,5 százalékos  piaci részesedést ért el a lakáscélú hitelek piacán. Ezzel az eredménnyel tavaly a három legnagyobb hazai lakáshitelező közé került, és lakáshitel-piaci részesedése jelenleg meghaladja a 30 százalékot.

A növekedés szinte kizárólag az uniós pénzköltésnek, a vasút- és út- és stadionépítési munkáknak köszönhető.Már korántsem ennyire örvendetes, hogy az építőipar teljesítménye még a 2010-es átlagot sem érte el, attól 4,8 százalékkal elmarad.

Az is igaz ugyanakkor, hogy utoljára csak 2009 júniusában találhatunk a mostani 14,6 százaléknál magasabb növekedési értéket. A gazdaságkutatók manapság úgy tartják, hogy a külkereskedelem mellett az építőipar vált a nemzetgazdaság húzóágazatává.

Az épületek építése ágazat teljesítménye 28,5, az egyéb építményeké pedig 29,9 százalékkal nőtt. Ez a két szám azonban kissé csalóka, egyrészt a stadionépítési láz nagyban javította a számokat, másrészt az uniós pénzekből megvalósuló út- és vasútépítés, beleértve a remélhetőleg építésének utolsó szakaszába lépett budapesti 4-es metróvonalat és a hozzákapcsolódó felszíni beruházásokat is, olyan érzést kelt, mintha dübörögne az építőipar, erről azonban továbbra sincs szó.

A szerződésállomány továbbra is dinamikusan nő, a hó végi 710,6 milliárdos állomány 24,3 százalékkal voltmagasabb a tavalyinál. Csak augusztusban egy hónap alatt 179,8 milliárd forintban kötöttek új szerződéseket.

A tapasztalatok szerint azonban az egyre növekvő szerződésállomány még a bankokkal történő finanszírozási megállapodások előtt születik, ezért a megvalósuló és átadott beruházások száma ennél egészen biztosan jóval kevesebb lesz.

A félben maradt létesítmények száma ugyanakkor mérséklődött, viszont a régiek befejezésének sem tapasztalni jeleit. Összefoglalva azt lehet megállapítani, hogy választások előtt lélegzethez jutott a magyar építőipar, főként a kormány által sokat bírált unió

Az új lakások építésénél viszont továbbra sem lehet fellelni biztató változásokat - mondták a Népszava által megkérdezett szakemberek -, annak ellenére, hogy a kormány több a hitelezést elősegítő próbálkozást tett, ezek azonban a lakosság tartózkodó magatartása miatt még szerény eredményt sem hoztak.

Tizedére csökkent a lakáspiac forgalma
A válság előtt a lakáspiac éves forgalma 150 milliárd forintot tett ki - vázolta érdeklődésünkre a közelmúltat Gergely Péter. Ugyanakkor - mondta a BankRació.hu internetes portál pénzügyi szakértője szerint most mindössze 13 milliárd forintot fordítanak évente ilyen célokra. A bankok folyamatosan reklámozzák újabb és újabb, kedvezőnek tűnő hitelajánlataikat. Bizonyos szempontból a háttér jónak tűnik, mivel megszűnt a devizahitelezés, így hát árfolyamkockázatról sem  beszélhetünk, a forintkamatok viszonylag  alacsonyak. Enyhültek az ügyfelek kockázatfelmérései is, már havi 150 ezer forintos jövedelemre is nyújtanának hitelt, akár öt éves fix törlesztőrészlet mellett is. Gergely Péter emlékeztetett arra, hogy egyre több fiatal dönt arról, hogy a szülői házban alapít új családot. Egy fiatal, 20-as éveiben járó házaspár a 10 millió forintos lakáshoz sem tudja előteremteni a mintegy kétmillió forintos önrészt, és a közel ekkora lakásfelszerelési költségeket.

A lakásforgalom mintegy 95 százalékát a használt ingatlanok forgalma teszi ki - tudtuk meg Déry Attilától. Az Otthon Centrum kommunikációs vezetője elmondta, hogy a rendelkezésre álló legfrissebb, első félévi adatok szerint 2013 eső hat hónapjában fél százalékkal csökkent az új lakások vásárlóinak száma a tavalyi év azonos időszakához képest.

Időközben kormányrendelet jelent meg ugyan a megemelt állami támogatási mértékről, a meghosszabbított futamidőről, az önerő előteremtéséhez való hozzájárulásról, de ez sem bizonyult elegendőnek. A szakember szerint ennek oka nyilvánvaló: a családok félnek hosszú távra eladósodni,nem látják stabilnak a munkahelyüket, jövedelempozicióikat.

Déry Attila utalt a napokban megjelent kormányzati elképzelésekre is, amely a közigazgatási dolgozóknak, katonáknak, rendőröknek kiemelt lakásvásárlási támogatást nyújtana. Ha az elképzelések - melyeknek részletei ma még nem ismeretesek - beválnak, akkor sem hozhat ez érdemi változást a lakáspiacon, bár némi élénkülést nem lehet kizárni.

Szerző

Vita az INA irányításáról

Publikálás dátuma
2013.10.17. 07:18
Hernádi Zsolt, a Mol vezetője az új TVK-beruházással is igyekezett megnyugtatni a befektetőket FOTÓ: VAJDA JÓZSEF
A Mol-INA-háború a lapokban folytatódott. Egy horvát újság azt a régi vádat vette elő, hogy jogilag aggályos módon irányítja a Mol az INA-t, egy magyar  gazdaság lap szerint pedig egy norvég alap a korrupciós vád miatt eladhatja a magyar olajcégben birtokolt részvényeit. A Mol mindkét esetben cáfol.

Az INA irányítási modelljét össze kell hangolni a horvát joggal, ami azt jelentené, hogy az ügyvezető igazgatók kulcsfontosságú jogosultságai újra az igazgatósághoz kerülnének - írja a horvát tárgyalóküldöttséghez közel álló forrásra hivatkozva a Jutarnji List című horvát napilap.

Az INA jelenlegi irányítási modelljéről Ivo Sanader volt horvát kormányfő és Hernádi Zsolt, a Mol elnök-vezérigazgatója állapodott meg - emlékeztetett a lap, hozzátéve, hogy a megállapodásban foglaltak ellentétesek a kereskedelmi társaságokról szóló horvát törvénnyel, mert jelentősen csökkentik az igazgatóság jogait és kötelezettségeit, és szinte minden hatáskört az ügyvezető igazgatókra ruháznak át.

Ilyen módon a Mol teljesen átvette az uralmat az INA felett: minden döntést Budapesten hoznak meg vagy hagynak jóvá, az INA pedig a magyar olajcég egyik leányvállalataként működik - írta a Jutarnji List. Mint fogalmaztak: a horvát gazdasági jog ismerői már régóta figyelmeztetnek erre a problémára.

A most a Jutarni Listben megfogalmazott állítások nem is igazak és nem is újak, reagáltak a horvát újság cikkére a Népszava kérdésére a Mol-nál. Már évekkel ezelőtt felvetették ugyanezeket a vádakat, és az INA felügyelőbizottságának kérésére három, egymástól független horvát jogi iroda meg is vizsgálta, hogy megfelel-e a kialakított cégvezetési modell a horvát törvényeknek.

Mindhárman igennel válaszoltak a kérdésre, bár két irodának voltak apróbb javaslatai, elsősorban a működés egyszerűsítésére. Ezeket azonban be is építették azóta az INA irányítási rendszerébe.

Az is csúsztatás, hogy a Jutarnji List írásából úgy tűnik, mintha az igazgatóságban nem a Mol irányítana, így az, hogy bizonyos kérdéseket a testület átadott a menedzsmentnek, valamiféle "horváttalanítás" lenne.

Az igazság azonban az, hogy az igazgatóságban is a Mol delegáltjai irányítanak, hiszen a magyar cég delegálja az elnököt, akinek a szava dönt, ha szavazategyenlőség alakul ki a három Mol-delegált és a horvát állam három küldötte között.

Erre egyébként ritkán került sor, mint az olajvállalatnál elmondták, a szavazások 99 százaléka egyhangú volt az igazgatóságban.

A magyar kormány korábban felszólította a Mol-t az INA-ban való részesedésének felülvizsgálatára, és Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter jelezte, hogy a helyzet egyik lehetséges megoldása, hogy a magyar vállalat eladja INA-részvényeit, és ebben az esetben a horvát állam is potenciális vevő lehet.

Szakértők szerint az azonban nyilvánvaló, hogy a horvát államnak nincs megfelelő kerete a vásárláshoz. A Jutarnji Listnek egy kormányközeli forrás úgy nyilatkozott: nagy hiba lenne, ha a Mol INA-részvényeit a jelenlegi jogokkal együtt adnák el egy új partnernek.

A lapnak nyilatkozó kormányközeli forrás szerint a jelenlegi irányítási forma nem tartható fenn, így a kormány legfontosabb célja megállapodni egy új részvényesi szerződésről.

A Mol szerint spekuláció, hogy a norvég állami olajalap eladná részesedését a magyar olajipari vállalatban az INA-val kapcsolatos korrupciós ügy miatt.

Tegnap a Napi Gazdaság arról számolt be, hogy a norvég állami olajalap, mely tavaly év végén 1,64 százalékos tulajdonrésszel rendelkezett a Mol Nyrt.-ben, fontolóra veheti, hogy megválik részvényeitől. A lap szerint az alap etikai szabályzata tiltja, hogy korrupciógyanús cég részvényeiből vásároljanak.

Az írás hatására 6 százalékot esett a Mol-részvények ára délelőtt a Budapesti Értéktőzsdén. (A nap végére 4,38 százalékra mérséklődött az árfolyamveszteség.) Szollár Domokos, a Mol Nyrt. kommunikációs igazgatója az MTI megkeresésére azt közölte: az újságcikk merő spekuláció, minden alapot nélkülöz.

Hozzáfűzte, hogy az olajtársasághoz nem érkezett olyan tartalmú információ, amely a lapban megjelent.

A részvényár zuhanásában szerepe lehet annak is, hogy Mosonyi György, a Mol felügyelőbizottságának elnöke tegnap megvált 15 ezer darab olajpapírtól. Szakértők szerint az is közrejátszhat az esésben, hogy a piacok elkezdték beárazni, hogy a Mol az INA-val kapcsolatos konfliktusok miatt kiszáll a horvát vállalatból.

Frissítve: 2013.10.16. 23:36

Holoda Attila: Varrjak kabátot a gombhoz

Publikálás dátuma
2013.10.17. 07:15
Holoda Attila: A kormány szemtelenül becsapta az embereket a rezsicsökkentéssel FOTÓ: NÉPSZAVA
Szakmai feladatok helyett politikai kérések teljesítésével kellett foglalkoznom - mondja Holoda Attila, aki négy hónapig volt a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium energetikai helyettes-államtitkára. Olyan elvárásokkal szembesült, amelyek ellentmondtak mind a gazdaság, mind pedig a fizika törvényeinek. Állítja, a közműcégkben való állami tulajdonszerzések mögött is rejtett magánérdekek állhatnak, ha pedig maradnak a cégek állami kézben, úgy kifizetőhelyekké válhatnak.

 - A kormány ma már szinte minden lépését a rezsicsökkentés zászlaja alatt teszi meg. Ennek jegyében vette például a napokban a kabinet mintegy 260 milliárd forintért állami tulajdonba az E.ON magyarországi gázipari leányvállalatait. Indokoltnak tarja ezt a lépést?


- Szerintem ez a kivásárlás a legteljesebb mértékben felesleges volt. A kormányzat ugyanis szabályozó hatóságként és jogalkotóként teljes befolyással bírt korábban is földgázpiacra. Ezért kedve szerint alakíthatta például a lakossági árakat. Így tulajdonosként szükségtelen volt megjelentenie a gázszektorban. A bevásárlás feltehetően soha nem térül meg, különösen akkor, ha komolyan vesszük a közműszolgáltatások nonprofit működtetésre vonatkozó kormányzati terveket. Bár ebben a kérdésben is feloldhatatlan ellentmondásba keveredett a Fidesz-kormány önmagával. Abban az esetben ugyanis, ha a szolgáltatók nem termelnek profitot, akkor nem keletkezik forrásuk sem felújításokra, sem fejlesztésekre. Így romlik a szolgáltatási színvonal, s ezt előbb utóbb a fogyasztók is a saját bőrükön érzik majd. Ha viszont a cég megtermeli a működési költségein felül a beruházások, korszerűsítések elvégzéséhez szükséges összeget, már profitról beszélhetünk. Viszont, ha a nonprofit kifejezéssel ellentétben mégis megjelenik a haszon, akár már magáncégek is végezhetik a tevékenységet, nem kell adóforintok milliárdjait költeni gáztárolókra, vagy csővezetékrendszerekre. Az energiaszektorban egy forrásszűkében lévő államnak sokkal inkább az lenne a feladata, hogy az elérhető profit nagyságát korlátozza. Egyébként meglehetősen furcsának találom, hogy jelenleg Magyarországon - megkérdőjelezhető módszerekkel - éppen egy magát jobboldalinak valló párt, a Fidesz küzd a legjobban a profit ellen.

- A kormányzat az E.ON cégek megvételével több mint négymilliárd köbméteres tárolókapacitáshoz jutott. Ám a tárolók feltöltöttsége piaci hírek szerint nem éri el az 50 százalékos szintet sem. Okozhat-e ez gondot a téli gázellátásban?

- Súlyos problémák forrása lehet az a helyzet, amit a kabinet a gáztárolók körül teremtett. E létesítményeket ugyanis úgy tervezték, hogy a nyár folyamán fel kell tölteni őket, hogy ősztől, a fűtési idény elejétől elkezdődhessen a bennük lévő gáz kitárolása. Most azonban a kormányzat által az E.ON-tól átvett négy kereskedelmi gáztároló csupán mintegy 1,7 milliárd köbméter gázzal van feltöltve, miközben az összes kapacitásuk eléri a 4,3 milliárd köbmétert. Ez a feltöltöttségi szint pedig kevés, mert télen megugrik a gázfogyasztás, s ilyekor szűkösnek bizonyulnak az importkapacitások, a meglévő vezetékeken nem lehet egyszerre annyi gázt juttatni a rendszerbe, amennyire egy hideg napon szükség lehet. Ezért a felhasználók biztonságos ellátáshoz kell a tárolókba betárolt gáz is. A most bennük lévő mennyiség pedig még egy átlagos télre sem elegendő. Így a kormányzat színrelépése éppen hogy nem növelte, hanem csökkentette a hazai gázellátás biztonságosságát.

- A kabinet a rezsicsökkentés költségeit részben fedezendő, mintegy 120 millió köbméter úgynevezett párnagázt dob piacra. Megszokott dolog-e az ilyen "alapgáz" értékesítése, illetve milyen következményekkel jár? Bezárhatják-e esetleg a bennük lévő párnagáz kinyerése miatt valamelyik kereskedelmi gáztárolót?

- A párnagáznak az a szerepe, hogy segítsen a földgáztárolók rugalmas működésének a fenntartásban, a mobilkapacitás rendelkezésre állásában. Egyebek mellett ne engedje betörni a földalatti tároló kőzetének pórusaiba a rétegvizet. Ha ezt a gázt kitermelik, akkor csökken a tároló mobilkapacitása, tehát a földgáztároló értéke is. Így a párnagáz átminősítése mobilgázzá és eladása nem szokványos lépés. Felmerül a kérdés, hogy a kormányzat miért veszi meg az adófizetők pénzéből óriási összegért a tárolókat, ha szinte azonnal tönkre is teszi azokat. Akkor pedig, ha a hatalmas költséggel megszerzett tárolók valamelyikét bezárná a kormány, a hűtlen kezelés gyanúja is megállná a helyét.

- Piaci elemzők szerint a rezsicsökkentés égisze alatt végrehajtott energetikai-, és közműcég államosítások célja nem más, mint a piac újrafelosztása, kormánypárti érdekcsoportok helyzetbehozása. A kormány további hat-hét társaság kivásárlásra tett ígéretet. Mi erről a véleménye?

- Sajnos a közelmúltban sok más furcsa eset mellett szemtanúi lehettünk a trafik-, és a földmutyinak. Ez pedig azt mutatja, hogy komoly veszélye lehet annak, hogy az állami tulajdonszerzések mögött is rejtett magánérdekek állnak. A gyanú akkor is körüllengi az ilyen tranzakciókat, ha az adott cég végül állami kézben marad. Az állami vállalatok ugyanis egyfajta kifizetőhelyekké válhatnak. Először is a kormány beültetheti vezető pozíciókba a maga embereit, majd azok évi több tízmilliárd forint értékben megbízásokat adhatnak a kormányközeli vállalkozóknak. Ez a recept már jó ideje működik Magyarországon, s ennek az árát végül a lakosság fizeti meg. Nem vitatom, hogy állami és közösségi tulajdonlásra külföldön is akad példa. A fejlett gazdaságú országokban azonban ezeket a vállalatokat nem használják pártfinanszírozási, illetve politikai célokra. Ugyanakkor az ilyen országokban az állam tulajdonosi és energetikai szabályozói szerepe élesen elkülönül, nem úgy, mint idehaza, ezért a szabályozó hatóságokban ott sosem ülnek politikusok, mindig csak szakemberek.

- Sokan arról beszélnek, hogy nagy árat fizet majd a lakosság a mostani árengedményekért, s hogy az intézkedéseket különösen az energiapiac sínyli meg. Egyes külföldi befektetők távozni készülnek, kényszerülnek. Mások szétválasztják a lakossági és az ipari szolgáltatási üzletágaikat, hogy elkülönítsék a veszteségeiket. Miként vélekedik az energiaszektor jelenéről és jövőjéről?

- Borús évek elé nézünk. A beruházások az energiaszektorban az elmúlt időszakban mintegy 40 százalékkal estek. Ez pedig azt is jelenti, hogy számos magyar vállalkozás már nem kap munkát, így utcára kerülnek az emberek. Úgy tűnik, ez a tendencia tovább folytatódik, és csak későn jönnek majd rá az emberek, hogy a kormány szemtelenül becsapta őket a rezsicsökkentéssel. A kormányzat azt sugallja, hogy az állami tulajdonlás valamiféle magasabb tudati állapottal jár és nincs szükség a piaci versenyre. Holott az már a szocializmus évei alatt bebizonyosodott, hogy az állami tervgazdaság nem működőképes, piaci versenyre van szükség a termelés és a szolgáltatások fejlődéséhez, a hatékonyság növekedéséhez. Példának hoznám a piac hatékonyságára Csehországot, ahol az elmúlt időszakban a verseny kiéleződése miatt jelentősen csökkentek az energiaárak, miközben nem volt erőszakos rezsicsökkentés. A magyar kormányzat folyamatosan azt sulykolja az emberek fejébe, hogy a fő gonoszok a "multik", a legfőbb gonoszok pedig a bankok. Miközben a nemzetközi tőke és a pénzintézetek nélkül nem működik sem az energetikai iparág, sem a magyar gazdaság. A kabinet álmokat szövöget az ország energiafüggetlenségéről is, miközben saját energiaforrásunk alig akad. Ahelyett, hogy gondoskodna az újabb és újabb beszerzési forrásokról, diverzifikált szállítási útvonalakról, amelyek kiépülése az árak mérséklődéséhez vezethetne.

- Több mint két évtizeden át tevékenykedett korábban a Mol különböző vezető beosztásaiban, s eltöltött néhány hónapot minisztériumi  alkalmazottként is. Így több irányból is rálátása van a történésekre. Ideális esetben milyennek kellene lennie a Mol és a kormány kapcsolatának? Kell-e Mol-tulajdonrész az államnak ahhoz, hogy szoros legyen a két fél együttműködése, illetve a kabinetnek ráhatása legyen a cég működésére? Meg kell-e védenie a kormányzatnak a Mol érdekeit itthon és külföldön?

- A magyar kormány ugyanazt teszi a Mollal, amit a horvát kormányzat az ottani olajvállalattal, az INA céggel, amelyet csaknem fele részben a Mol, hozzávetőleg 44 százalékban pedig az ottani kabinet birtokol. Miközben a magyar kormánynak sem oka, sem joga nincs arra, hogy beleavatkozzon a Mol működésébe, miután a cégben csak megközelítőleg 25 százalékban tulajdonos. A fennmaradó 75 százalékkal rendelkező tulajdonosi kör sem ad "ajánlásokat", "felkéréseket" a Mol vezetésnek, így nem teheti ezt a magyar kormány sem, még akkor sem, ha ő a legnagyobb tulajdonos. Az elfogadható megoldás az lenne, ha kormányzat összehívatná a Mol rendkívüli közgyűlését, ott megtenné a javaslatait, s a közgyűlés döntene azokról. A kabinet egyébként ugyanúgy csak legfeljebb 10 százalékos szavazati joggal rendelkezhet mint a többi tulajdonos. Ez is mutatja, hogy mennyire felesleges volt a Mol-papírok állami felvásárlása. A kormány, illetve az adófizetők - nem mellékesen - a részvényárfolyamok esése miatt mintegy 30 százalékot buktak a korábban hozzávetőleg 500 milliárd forintért megszerzett Mol-papírokon. Maga a cég szerintem nem szorul a kormányzat védelmére, mégiscsak Közép-Európa egyik legnagyobb vállalatáról van szó. Úgy gondolom, hogy a vitás ügyeket az INA tulajdonosainak, vagyis a Mol vezetésének és a horvát kormánynak kell rendeznie.

- Az Európai Bizottság levélben érdeklődött a hazai energiaszolgáltatás lakossági és piaci szereplőinek eltérő rendszerhasználati díja miatt? Milyen válasz adható? Megengedhető a megkülönböztetés?

- Teljes mértékben jogosnak tartom az Unió felháborodását. A közösségi versenyszabályok ugyanis egyértelművé teszik, hogy nem lehet eltérés az egyes felhasználók által fizetendő hálózati díjak között. Ugyanakkor nem mellékes az körülmény sem, hogy már rövidtávon is a hazai cégek versenyképességének a romlásához vezet, ha a magyar kormány magasabb hálózathasználati díjat szed a vállalatoktól, mint a lakosságtól. Ez pedig egész rövid időn belül újabb munkahelyek megszűnésével járhat.
 
- A korábbi kormányok elég keményen léptek-e fel a hatósági ár megállapításánál, vagy tényleg volt lefaragható tartalék az árakban? Ha igen, mennyi? Egyáltalán, hogyan tudja az állam megállapítani, hogy mekkorák a reális működési kiadások?

- Az eddigi kormányok mindegyike igyekezett befolyásolni az energiaárakat különböző rendelkezéseken és a szakhatóságon keresztül. Azt azonban egyik kormányzat sem tudta meghatározni, hogy melyik cégnél mekkora tartalékok vannak. A rendszer elviekben úgy működne, hogy a cégek beadják a költségeik kimutatását, majd azt az energiahatóság értékeli, és közli, hogy melyik költségelem elfogadható számára és melyik nem. Az energiahivatalnak azonban hiányoznak a személyi kapacitásai a társaságok tételes ellenőrzéséhez. Emellett kölcsönös bizalmatlanság jellemzi a feleket. Így nincs valódi együttműködés, inkább egymás kijátszására fordítják az energiákat. Ameddig nem lesz átlátható, betartható és egyértelmű szabályozás az energiaszektorban, addig ez így is marad.

- Kötődik-e valamilyen formában a Fideszhez? Ha nem, akkor hogyan került a fejlesztési tárca államtitkár-helyettesi székébe, és miért távozott a posztjáról?

- Nem politizálok, nem kötődöm sem a Fideszhez, sem más párthoz, szakembernek és menedzsernek tartom magam. Kovács Pál a fejlesztési tárca energetikai államtitkára - akit 30 éve ismerek - kért meg, hogy legyek a helyettese. Feltehetően a szakmai és vezetői múltam ismeretében tette ezt, pedig közöltem vele még az elején, hogy nem kedvelem sem a politikusokat, sem a kormánypártot. Az államtitkár úr azonban megnyugtatott, hogy kizárólag szakmai kérdésekkel kell majd foglalkoznom, például meg kell újítanom a munkamódszereket, élénkíteni és élővé kell tennem a kapcsolatot a piaci szereplők képviselőivel. Emellett a minisztérium külföldi szakmai tapasztalataimra is igényt tartott, mivel a nemzetközi energetikai kérdésekben aktív magyar közreműködés is szükséges. A helyettes államtitkári posztot 2012 augusztus 21-én vettem át és december elején távoztam is onnan. Az okok között szerepelt, hogy szakmai feladatok helyett politikai kérések teljesítésével kellett foglalkoznom. Olyan elvárásokkal szembesültem, amelyek ellentmondtak mind a gazdaság, mind a fizika törvényeinek. Nem ritkán olyan, megfelelő képzettséggel nem rendelkező "szakpolitikusok" oktattak ki, akik az alapvető fizikai törvényszerűségekkel sem voltak tisztában. Emellett számos alkalommal az történt, hogy elhangzott egy megalapozatlan kormánypárti nyilatkozat, vagy ígéret, majd rám bízták, hogy varrjak kabátot a gombhoz. Sokszor olyan politikai elvárásokkal szembesültem, amelyek nem voltak összeegyeztethetőek sem a magyar, sem az Unió jogrendjével. A kormánypárti vezetők azt is felrótták, hogy az általános rezsicsökkentést nem támogatom, csak a szociálisan rászorulók segítését tartom megfelelő megoldásnak. Az energetikai piac átláthatóságát növelő javaslataimat viszont rendre lesöpörték. A törvényalkotás során pedig folyton megjelentek különböző gazdasági körök érdekei.

- Mondana példákat arra, hogy milyen fideszes lobbiérdekek kiszolgálását várták el?

- A gazdasági érdekérvényesítés nehezen tetten érhető módon történt. A tipikus menetrend az volt, hogy miután elkészült egy átlátható, minden piaci szereplőre egyformán vonatkozó törvénytervezet, megjelentek különböző csatornákon keresztül a "differenciálási szempontok". Így végül az adott rendelkezés bizonyos vállalatokra nem, vagy másképpen vonatkozott, mint az iparág többi szereplőjére. Ez pedig számomra elfogadhatatlan volt.

Szerző