Fővárosi Bíróság;főváros;hajléktalanok;rendőrök;szabálysértés;hajléktalanszállók;világörökségi terület;Duna-part;Szendrődi Tibor;

2013-10-18 07:13:00

Vagy a bírság, vagy a csótányok

Ugyan a fővárosi aluljárókban még néhány hétig nem tilos az alvás, de a világörökségi területeken, így például a Duna-parton már nem lehet életvitelszerűen tartózkodni a kedden életbe lépett új szabálysértési törvény szerint. A hajléktalanok tehát újra büntethetők, ám többségüknek fogalmuk sincs, hova nem mehetnek. A főváros azt várja tőlük, hogy a hajléktalanszállókon éjszakázzanak, de azokról szinte kivétel nélkül csak két dolog jut eszükbe: a csótányok és az egymás mellé zsúfolt ágyak. A józsefvárosi rendőröktől félnek a legjobban.

"Ezeknek a rendőröknek már főiskolájuk van, ők is értik, hogy irreális a büntetés. Igazoltatnak persze, össze is pakoltatnak, de legalább nem arrogánsak" - mondja a 42 éves Róbert, aki csak néhány hete van az utcán. Véleményét nem fogadja egyetértés, és közbe is szólnak rögtön: "de nem a Józsefvárosban, itt ki van nekik adva, hogy cseszegessenek minket".

Délelőtt 10 óra, a Menhely Alapítvány Práter utcai melegedőjében vagyunk, nagyjából 30-40 ember üldögél a műanyag asztaloknál, forró teát isznak, zsíros kenyeret esznek, többen az asztallapra borulva alszanak. Egy négyfős asztaltársasághoz csatlakoztam, mellettem egy Szinyei-albumot lapozgatnak; kérdezősködöm, ki mit hallott arról, hogy néhány napja már ismét büntethetőek a hajléktalanok.

"Semmit nem tudok, nem nézek tévét" - válaszol Róbert, ám később kiderül, hallott már a védelmi övezetekről, ahol megtiltják az életvitelszerű tartózkodást, és a büntetés kérdését összefüggéseiben láttatja.

"Ha üldözni akarnak, biztosítsanak megfelelő szállást, én például nem megyek be egy olyan helyre, ahol poloskák vannak, csótány, tetű. Az a rovarirtás, amit csinálnak, az nem irtás; a férőhelyekről meg én azt mondom, nagyjából negyedannyi van, mint ahány hajléktalan" - fűzi tovább, majd arról beszél, hogy ugyan vannak négyágyas szobák a szállókon, de azokért fizetni kell.

Ám pénz nincs nagyon, hiába csak 10 ezer forintot kérnek egy hónapra, mert már nincs bolhapiac, ahol el lehetne adni a lomtalanításnál kukázott dolgokat; sőt, már lomizni is tilos. A Moszkva téren sem kapni munkát, 4-5 éve bedőlt az építőipar, és már semmi lehetőség nincs.

"Normális munkát meg alig hirdetnek, én például műszaki főiskolával vagyok itt" - teszi hozzá. Ha nem a szállón, akkor mégis hol alszik? - kérdezem, amire az a válasza: "most konkrétan ott, ahol éppen". Ettől függetlenül a rendőröktől nem tart, mert mossa a ruháit, borotválkozik, ápolt, és most két technikusi állásra pályázik párhuzamosan. Azt reméli, egy-két hét múlva már nem a melegedőben kezdi a napot.

"Tudomásom szerint életvitelszerűen nem lehet semmilyen frekventált helyen tartózkodni" - ezt már Szendrődi Tibor mondja, 58 éves hajléktalan, megjegyezve, az interneten olvasott ezt-azt a törvényről, de a szabályok részleteiben bizonytalan.

"Azt például tudja, hogy a duna-parti padokon már nem alhat?" - teszem fel a kérdést, amire meglepő válasz érkezik: "Hát gondolom. A turisták ne is lássák a hajléktalanokat". Az övezeteknél nagyobb gondja, hogy az éjjeli menedékhelyen sokszor képtelenség aludni az embertelen körülmények miatt.

"Nem fehér embernek való az, nem is akarom részletezni; de az utcánál valamivel jobb, legalább télen" - jegyzi meg, majd hogy unszolni kezdem, belemegy a részletekbe.

Sokszor elviselhetetlen a szag, mondja, ezekben a termekben egymás mellett vannak a férőhelyek, és ha valaki összecsinálja magát az ember mellett, úgy kell megpróbálni aludni; de sok helyen lopnak is. Az is probléma, teszi hozzá, hogy van négy óra, amikor a nappali melegedő már zárva van, viszont az éjjeli menedékhely még nincs nyitva, és nincs hová menni. "A Corvin-plázában szoktam üldögélni, de volt már, hogy kidobtak onnan" - meséli.

Kifelé menet még elkapják a kezem, a 33 éves András szeretne mondani valamit. "Ez az egész hajléktalanság úgy van kitalálva, hogy ne lehessen kilépni belőle" - hozakodik elő a tételmondattal, majd nála is a szabálysértésekről érdeklődöm. Elmondja, hogy egyszer azért büntették meg több ezer forintra - állítólag szemetelés címszóval - , mert a kutyáját etette az utcán.

"Nekünk semmi jogunk nincs, jöhet ide akár Strasbourg is. Én nekik csak büdös hajléktalan vagyok, azért büntetnek meg, amiért akarnak" - ő most ezért nem fél jobban a rendőröktől, mint általában. A szállókról szólva meg azt mondja: "poloska, csótány, de a csótány az még jó, az megszokott dolog. A csótány nem bánt, viszont a poloska csíp".

A Corvin-negyed aluljárójában egy Fedél Nélkül magazint árusító hajléktalanhoz fordulok, tudja-e, hogy nemsokára már nem üldögélhet életvitelszerűen az oszlop mellett. "Én nem kéregetek, én csak ülök" - mondja erre, hozzátéve: kiemelt terjesztője az újságnak, és van erről igazolványa is, ebben bízik.

Jelenleg egy társasház pincéjében lakik, szállóra ő sem menne, korábban rövid ideig a Corvin-negyednél volt vécés és biztonsági őr. "Van olyan rendőr, aki velem mint még vécéssel találkozott, de a többiek is mindig errefelé látnak. Nem tudom, még ha bele is esnék a büntethetők kategóriájába, csak nem küldenének el innen".