A megtántorodott polgári világrend

Publikálás dátuma
2013.10.19 10:26
Igencsak sok meglepetés éri a szereplőket (Csere László, Miller Zoltán, Szacsvay László) FOTÓ: Nagy Dániel
Fotó: /
Szacsvay László Leskovicsként egyszerre egy rakás szerencsétlenség, és követelőző akarnok, amikor kéretlenül beerőszakoskodja magát az úriház mutatós szalonjába, a Klotild néni című Vaszary Gábor bohózatban, a Karinthy Színházban. 

Úgy gondolja, kapásból, a világ legtermészetesebb módján, jár neki az a képtelenség, amit akar, hogy letanyázhasson az ablakban, megvárja, míg a felesége feltűnik a szemközti ház valamelyik szobájában megcsalni őt, és elkeseredett felháborodottsággal kikémlelje. Miközben pokolian kétségbe van esve, annyira rámenős, hogy ő kínálja hellyel a ház urát, és a félénk pipogyaság keveredik így a riadtságból is táplálkozó elszántsággal. Remek portré egy emberről, aki lába alól kicsúszott a talaj, és emiatti félelmében olyasmire is vetemedik, amit máskülönben nem lenne mersze megtenni. És persze biztos vígjátéki szituáció is. A ház urát Miller Zoltán adja, jóképű, egzisztenciájában, férfiasságában biztos, középkorú úr, szinte fölé hatalmasodik a már öregecske, kissé rozoga betolakodónak. Meg van győződve róla, hogy nem lehet olyan némber a földkerekségen, aki őt megcsalja, a felesége pedig aztán végképp makulátlan úriasszony.

Nem is kell túl gyakorlott nézőnek lenni ahhoz, hogy tisztában legyünk vele, hamarosan ő lesz a fő felszarvazott. Illetve már az is, de még nem tud róla. Még kicsit pöffeszkedik, fölényeskedik, aztán majd meginog, gyanakodni kezd, a gyanú pedig felemészti, és eljut a totális összeomlásig. Na persze csakúgy bohózati módon, hogy azért végül minden újra elrendeződjön, és visszaálljon a megtántorodott polgári világrend, érződjön a család szentsége, meglegyen suba subához, guba gubához.
Vaszary Gábor, aki valaha sikeres regény- és komédia író volt, de azóta Molnár Ferenc mellett elfelejtődni látszott, elcsente, és megtanulta a francia könnyed vígjátékíróktól, amit csak lehet. Kifosztotta például Feydeau-t, alaposan merített számtalan darabjából, de azért pesties, fanyar ízekkel fűszerezte. Néhány bohósága, a Bubus, Az ördög nem alszik, a Potyautas fel-feltűnt az elmúlt évtizedekben, de a Klotild nénit a rendező, Karinthy Márton lelte fel valamelyik harmincas évekbeli Színházi életben. Némiképp a mához pofozgatta. Belevitt valamennyi groteszkséget. Azt, hogy akár egy kis könnyű megcsalástól, annak számára, aki megcsalatva érzi magát, a világ a feje tetejére állhat. Úgy érezheti, hogy megremegett a föld, vége mindennek. Pillanatokra azért mi is megborzonghatunk. De közben jönnek a poénok, meg a jó figurák sorjában. Ez aztán abszolút szerepdarab. Mindenki kitalálhat magának egy olyan fazont, akit örömmel, szívesen játszik. Pápai Erika a háziúr szépasszony felesége. Hibátlan alakjára, testére feszülnek a ruhák. Talányos és rendszeresen kétértelmű. Bárkit elbizonytalanít, hogy csalja-e a férjét, vagy sem. Mi tudjuk, hogy csalja, a legjobb barátjával. De még a szeretőt is kétségbeesetté teszi, felpaprikázza, mert ő is kétségek közé kerül, hogy netán őt is csalja.

Eddig pedig abszolút benne érezte magát a tutiban. Csere László alakításában ugyanúgy elkezd féltékenykedni, gyanakodni, szimatolni, összezuhanni, mint a férj. Aki meg aztán csak megorront valamit abból, hogy amikor dolgozni, kávéházazni megy, nem lehet jámbor nyugalommal a barátjára bízni a mutatós feleségét. Na, ebből lesz hajcihő, zavarodott rohangászás, kiabálós felelősségre vonás, sértett tiltakozás.

A nagy felfordulás közepette, időnként örökös morcossággal, betrappol a szalonba a mindent kikémlelő, és arckifejezésével, hangsúlyaival, lefitymáló gesztusaival véleményező szolgálónő, Egri Kati megszemélyesítésében. Egri lenyűgöző mulatságossággal eljátszik egy olyan embert, aki kapásból sértett az alárendeltsége miatt. Valószínűleg már az bántja, hogy nem őt szolgálják ki. Akármit is kell csinálnia, meglehetősen a nehezére esik, és ezt nem csak érezteti, hanem gyakran meglehetősen sprőd hangon ki is mondja. Arról nem is beszélve, hogy olyan gyilkosan tud végigmérni bárkit, hogy meggondolandó, az illetőnek nem tanácsos-e rögvest menekülőre fognia.
Amikor már minden totálisan a feje tetején áll, annyira, hogy azt szinte el sem lehet mondani, Karinthy megénekelteti kicsit a színészeket. Közismert operarészleteket húz elő a talonból, és a szereplők a segítségükkel, velünk szembe fordulva, mint egy Brecht darabban, beleéneklik a képünkbe, hogy mit gondolnak. Ez van, amikor jól sül el, máskor némiképp erőltetettnek hat. És adódnak ritmushibák, meg üresjáratok is, de összességében pörgős, mulatságos a játék. Sikerül hozzá megteremteni a megfelelő miliőt.

Ebben a családiasan meghitt, peremkerületi moziból átalakított színházban gyakran úgy éreztem, hogy azért grandiózus eleganciát igénylő szituációkkal, mondjuk a Büszkeség és balítélet báli jelenetével, nem kellene próbálkozni, mert szükségszerűen szegényes lesz a végeredmény. De azóta kitágították a színpad méretét. Így Húros Annamária tudott olyan mutatós, nem naturalista, mégis az előkelő gazdagság látszatát keltő díszletet tervezni, hogy megtapsolják, amikor felmegy a függöny. És Tordai Hajnal is elhiteti, hogy a szereplők ruhái jómódot tükröző, finom kelmékből készültek.
Bozó Andrea meglehetősen mulatságosan olyan nőt játszik, aki meg is csalná a férjét, meg szorong is emiatt. A Marton Róbert által alakított pasas, akivel ezt el akarja követni, amikor lelepleződnek, anyámasszony katonája módon van a legjobban beijedve, elbújik az ágy alá. Mihályi Győző örökösen feldúlt férj, félelmet is próbál kelteni, de némiképp ő is meg van rettenve. Szűcs Péter Pál és Eke Angéla olyan ifjú szerelmespár, akik akaratukon kívül ramazuriba keverednek. Németh Gábor zordon, majd megenyhülő atya.

Mindenki félreért mindent, oltári nagy felfordulás lesz, azt is hihetnénk, hogy most aztán valamennyien egymásnak ugranak, és kő kövön nem marad. De persze boldog vég kerekedik, simulékonyság, kibékülés, megértése a kihágásoknak. Ha már a világban nem rendeződnek el így a dolgaink, akkor legalább időnként színházban jólesik egy kis kellemes öncsalás.

2013.10.19 10:26

„Vagy lesz új értelmük a magyar igéknek”

Publikálás dátuma
2018.11.17 13:00
MARABU RAJZA
Fotó: /
A magyarországi ellenforradalmi és ellen-reform rendszer nem társadalom központú, hanem államközpontú szisztéma. A politika célja, hogy a központosított nemzetállam integrálja a társadalmat, és ne jöhessen létre autonóm politikai, gazdasági és civil intézményeken keresztüli társadalmi integráció.

Központban a nemzetállam

Az állami integrációhoz állampárti megoldás a leghatékonyabb út: 1867 és 1990 között soha nem létezett politikai váltógazdaság, mindig kvázi- vagy valóságos egypártrendszer működött. A parlamentáris fél-autokráciákban a választási törvényeken, a politikai paktumokon keresztül 1867 és 1944 között elérhetővé vált a kvázi-egypártrendszer – a hatalompárt parlamenti választásokon nem volt leváltható. A parlamentáris rendszernek nem a szabad választás, hanem az a próbája, hogy érvényesül-e a választók akarata a kormány megalakításában. Ez soha nem érvényesült se a dualizmus, se a két világháború közötti korban. A Rákosi-, majd a Kádár-egypártrendszerű politikai diktatúrában nem létezhetett politikai ellenzék. Az 1990 és 2010 közötti, váltógazdaságon alapuló többpárti parlamenti demokrácia a magyar politikatörténet viszonylag hosszúra nyúlt kivétele, az általános történeti szabály a leválthatatlan hatalompárt.
A 2010 óta működő politikai rezsim, minden lehetséges politikai és jogi eszközzel azon dolgozik, hogy hatalompártja révén megvalósítsa a centrális erőteret, vagyis a kvázi egypártrendszert, ahol ellenzék választási úton nem juthat hatalomra. Ezzel visszatér a hosszú magyar útra, a kivételes, többpárti váltógazdaságon alapuló rövid utcácskákkal, közökkel szemben. Nálunk a parlament, a központi igazgatás és a végrehajtó hatalom (király, kormányzó, pártvezető) hármasában a parlament mindig alárendelt szerepet játszik, vagy a bürokratikus igazgatással, vagy a végrehajtó hatalommal szemben. A magyar politikatörténetben nem, vagy korlátok között léteztek alkotmányos ellensúlyok, független igazságszolgáltatás, jegybank. Túlsúlyban volt, miként ma is, a központosított nemzetállam és hatalompártjának gépezete. Teremti és védi a zárt társadalmat, a nemi, faji, etnikai és vallási megkülönböztetést, képviseli az életforma-ellenforradalmon alapuló kultúrharcot. A nemzetállam központú, nem jogállami rend egy kisebbségellenes rendszer. A politikai nacionalizmus erősíti az etatizmust, ahogy az etatizmus a politikai nacionalizmust. Alapja: „mindig a többségi nemzetnek van igaza”.
A központosított politikai állam könyörtelen hierarchiát teremt, amelyet foggal-körömmel véd. Az állam, és a kényszerközösség mindig fölötte áll az állampolgárnak és az önkéntes közösségnek. A fehér ember fölötte a színes bőrűnek, a magyar a nem-magyarnak, a keresztény a nem-hívőnek, a zsidónak vagy muszlimnak, a migráns vagy a „belső migránsnak” nevezett cigánynak. A férfi mindig megelőzi a nőt, a heteroszexuális a homoszexuálist, a családos az egyedülállót. A gazdag megérdemelten gazdag, a szegény maga tehet arról, hogy szegény. A főorvos fölötte az alorvosnak, az orvos a betegnek, az igazgató a tanári karnak, a tanárok a diákoknak. Az új kasztnak minden cím, rang, jövedelem, vagyon jár, a régi elitnek el kell tűnnie. Védenünk kell a tisztes – focizó, disznóvágó, kolbásztöltő, ultizó –, hagyományos felcsúti, vidéki életet a tisztességtelen, kozmopolita nagyvárosi, budapesti élettel szemben. Előnyben kell részesítenünk az itthon maradó, nemzeti fiatalt az idegenbe gazdasági migránsként menő fiatalokkal szemben. Hitet és lojalitást akarunk tudás és autonómia helyett.
A magyar nemzetállami rendszer európai szinten a konföderáció zászlaja alatt, az államok Európájának eszméjével harcol az unionista, föderációs Európa eszméjével és gyakorlatával. Az orbáni Magyarország a 2015-ös menekültválság óta azon is igyekszik, hogy maga mellé állítsa a menekült- és jogállam-ellenes konföderacionistákat, és megakadályozza az EU további politikai, gazdasági és társadalmi föderalizálását. Miként az amerikai Dél Konföderációja sem csak a rabszolgatartásban különbözött az Észak Uniójától, az európai Kelet és Dél konföderációsai sem csak a migrációs kérdésben az európai Nyugattól, hanem a politikai, gazdasági és társadalmi zártságban vagy nyitottságban, a jogállamiságban, az életformában. A bal és jobboldal konfliktusa helyett az illiberális és autokrata zárt rendszerek összeütközése a liberális és versengő nyitott rendszerekkel az Unió jövőjének a tétje. Soha ennyire nem volt szükségünk egy szabadelvű és nyitott Európára és egy európai Magyarországra!

Győzni két választáson

A 2019-es év a fordulat éve. Ha kétharmaddal győz a Fidesz az Európa Parlament választásán és újra megnyeri Budapestet és a nagyvárosokat, akkor a magyar választó azt üzeni a világnak: nekünk az orbáni zárt Magyarország kell, a nyitott és fejlett Európa, világ nem kell. És akkor Európa és a világ nem üzenhet nekünk mást: nem mi, ti zártátok magatokat ki.
Ez egy összefonódó, kétfordulós, tavaszi-őszi választás. A nyitott, európai Magyarország, a civilek és a politikai ellenzék, társadalmilag, politikailag és gazdaságilag csak akkor tud intézményes ellenállást kialakítani, ha a két választást együtt kezeli. A harc, amit európai pozíciónkért, a jogállamért, a versenyképes piaci növekedésért és a társadalmi esélyegyenlőségért, a minőségi egészségügyért és oktatásért folytatunk, egyben harc azért, hogy Budapest és a nagyvárosok, a kisvárosok és a falvak ne záródjanak ki Európából. Európa ügye szorosan összefügg Hernádszentandrás és Pécs, Edelény és Budapest fejlődésének ügyével. Ha nem lépünk tovább az euró-övezet felé, ha nem részesülünk az európai fejlesztésekből, ha nem ellenőrzi korrupt kormányzatunkat az európai ügyészség, ha nem kapcsolnak be a nagy informatikai, kereskedelmi, közlekedési hálózatokba, ha nem jutunk hozzá Európa szellemi javaihoz, csak kerítésünk és stadionunk, Tiborcz-sötét városaink és uzsorásoknak kiszolgáltatott falvaink lesznek. A városainkért és a falvainkért küzdünk, amikor Európára szavazunk, ennek semmi köze a migránsokhoz.
Az EP-kampánynak mindenütt az európai városért és faluért folytatott kampánynak kell lennie. Valamennyi civil és minden önkormányzati ember azon mérődik le, hogy a tavaszi választáson bizonyítani tudja, hogy képes lesz az EP-képviselőkön keresztül városát és faluját képviselni, programot csinálni, nyitni, összefogni. Civil közös lista, amelyhez fölcsatlakozhatnak, és föl is kell csatlakozniuk a politikai pártoknak. Már nincs érdemi Jobbik és LMP. Az MSZP-nek, a DK-nak, a Momentumnak és a Kétfarkú Kutya Pártnak külön-külön és együtt az az érdekük, hogy közösen megerősítsék magukat az önkormányzatokban. Nemzeti érdek, hogy megszerezzék Budapestet, amelyet a teljes összefogás hiánya miatt nem sikerült egészében elnyerni a parlamenti választásokon. A közös lista Budapesten a kerületekben, a közös főpolgármester-jelölt, a közös program egyenesen megköveteli, hogy az EP-választáson se legyen másként. Közös lista, civil, nagy tekintélyű bal- és jobboldali személyiségekkel, mögöttük pártpolitikusokkal, és azzal az üzenettel, hogy létezik egy európai Magyarország.

Európai Magyarország

Hitetlenként írom, hogy bizony létezik egy európai Magyarország a hívő, ezeréves csodában, Pannonhalmán épp úgy, mint az edelényi görög-katolikus Szent Miklós általános iskolában, ahol hatszáz szegény sorsú gyerek egy halott vidék közepén magyarul és angolul robotikát tanul, ahol legó-kockákkal tanítják a matematikát, ahol az igazgató hitelesen beszél, a hitoktató gitározik és számítógépes programmal hitoktat. Itt minden diák és tanár átérzi, hogy mit köszönhet önmagának és saját európaiságának: az angyal, aki megérintette őket, több nyelven, de leginkább a megértés és a szeretet nyelvén szól. Létezik európai Magyarország, ahol apró falvakban, mindenre elszánt polgármesterek tíz-tizenöt millió forintokból próbálnak kimászni a nyomorúságból, miközben százmilliárdokat rabolnak el kormányzati uramék. Létezik európai, jól vezetett Szeged és Angyalföld, miért ne vezethetné valaki tisztességesen és hozzáértőn Budapestet és Szombathelyt.
Van európai Magyarország, ahol civilek és ügyvédek összefogtak a hajléktalanokért, s remélem lesz, hogy összefogjunk a független igazságszolgáltatásért. Lesz még egyszer olyan Magyarország, ahol nem üldözik el az egyik legkiválóbb egyetemet, ahol nem támadják meg a Tudományos Akadémiát, ahol nem darálják le a független sajtót, ahol nemcsak egyszer emeljük fel a fejünket, egyenesítjük ki a gerincünket, fogunk össze, hanem talán egy életre. Ha nem, akkor majd…
„Egy végkép betört állat hátán
egy végkép betört állat lovagol.”
(A szabadság törékeny óraszerkezete című írás - Népszava 2018. 10. 20. - második része)
2018.11.17 13:00
Frissítve: 2018.11.17 13:00

Észak-Ciprus belefáradt a vitába - interjú Kudret Özersay külügyminiszterrel

Publikálás dátuma
2018.11.17 11:00
Özersay szerint nyíltan ki kellene mondani, hogy a görög fél nem akarja megosztani az államot, de együtt kell működniük
Fotó: Népszava/
Kudret Özersay török ciprióta külügyminiszter szerint már semmi szükség a szigeten állomásozó ENSZ-békefenntartókra.
Harmincöt éve már annak, hogy a kizárólag Törökország által elismert Észak-ciprusi Török Köztársaság kikiáltotta függetlenségét, és több mint ötven éve, hogy olykor halálos küzdelmet vívnak egymással a szigetért a görög és a török ciprióták. Habár a szögesdrót mára inkább csak mementó Cipruson, a befagyott és egyre inkább elfeledett konfliktus kínos kudarc és csak újabb feszültségforrás az Európai Uniónak. Észak-Ciprus miniszterelnök-helyettesét és külügyminiszterét, Kudret Özersayt a soha véget nem érő tárgyalásokról, az unió felelősségéről és Magyarország szerepéről kérdeztük a törökök által Lefkosának nevezett fővárosban.    - Ennyi év után tudnak még újat mondani egymásnak?  - Az elmúlt ötven év során már eleget vitatkoztunk, minden érvet kimerítettünk, most már jobb lenne nyíltan beszélni. Az utóbbi időben olyan jeleket kapunk a görög ciprusi vezetőktől, hogy nem akarják megosztani az államot, a hatalmat és jólétet velünk. 1964 óta egyedül kormányozzák a Ciprusi Köztársaságot, és ezen nem is akarnak változtatni. Nincs okuk rá, hiszen így is mindent megtehetnek. Ám ha ez az igazság, akkor legyen kimondva! Ez tiszta beszéd lenne. Ha a görög ciprusi vezetők és társadalom nem akar osztozni, akkor egyszerűen nem éri meg időt fecsérelni a föderális megoldás kidolgozására. Jobban tesszük, ha inkább az együttműködés más formáira koncentrálunk, ha előre nézünk, és megpróbálunk konkrét eredményekre jutni! - Ezek szerint együtt tudnak működni? - Bizonyos kérdésekben igen. Például 2011-ben egy robbanás miatt a görög ciprióták elektromos hálózata összeomlott, mire mi felajánlottuk, hogy áramot adunk el nekik. Ugyan először haboztak, de végül belementek. Ez persze csak azért történhetett meg, mert szükségük volt valamire, de éppen ezekre a szükségletekre kell építeni. Létezik egy kulturális bizottságunk is, amely templomokat, mecseteket, és más történelmi helyeket ápol és újít fel a sziget mindkét oldalán. Szükség lenne egy bűnügyi bizottságra is, hiszen alapesetben, ha valaki elkövet egy bűncselekményt a sziget egyik felén, és átmegy a másikra, akkor nem lehet megbüntetni. A gyakorlatban, nem hivatalosan bűncselekmények esetében ugyan már történt némi információcsere, és nagyon hasznos is volt. Vagy ki lehetne terjeszteni az együttműködést a turizmusra is, hiszen például a hirdetés is sokkal olcsóbb lenne. - Mi az Európai Unió felelőssége abban, hogy még mindig itt tartunk? - Vannak olyan nehézségek, melyeket éppen az Európai Unió teremtett. Ilyen például, hogy a konfliktus egyik szereplőjét anélkül vették fel, hogy feltételül szabták volna a probléma megoldását. Ezek után mégis hogyan lenne elkerülhető, hogy a görög ciprusiak megvétózzanak bármiféle vonatkozó döntést? Az EU többé már nem lehet megbízható, semleges harmadik fél. Jelenleg nincsenek is túl nagy elvárásaink ezzel kapcsolatban. Persze ez változhat, ha a jövőben a döntésmechanizmus is megváltozik, és a tagállamok képesek lesznek nyomást gyakorolni a görög cipriótákra. A múltban történt már hasonló: a gazdasági válság idején az EU beavatkozott a pénzmosás, különösen az orosz pénzek elhelyezése ellen. Tehát ha megvan az akarat, akkor minden lehetséges. Mivel a történések sértették az uniós tagállamok nemzeti érdekeit, képesek voltak megmutatni erejüket. A kérdés csak az, hogy a ciprusi konfliktus kapcsán miért nem teszik ugyanezt.    - Magyarország egyike azon kevés helyeknek, ahol van észak-ciprusi képviseleti iroda. Ilyen jók a kapcsolatok? - Külügyminiszterként még nem volt hivatalos találkozóm magyar tisztviselőkkel, még csak tárgyalóként volt alkalmam beszélni néhányukkal. Remélem a közeljövőben ez változni fog. Általánosságban azt mondhatom, hogy az uniós tagállamok képviselői nem szívesen nyilatkoznak a török cipriótákkal folytatott találkozókról. Nincs is ezzel semmi gond, nem célunk, hogy miattunk nehézségeik legyenek. Számunkra az a fontos, hogy kifejezhessük magunkat, bemutassuk az álláspontunkat, elmagyarázzuk a pozíciónkat és leszámoljunk az előítéletekkel. Már többször világossá tettük, hogy bárkivel szívesen együttműködünk anélkül, hogy elismerésünket kérnénk. A terrorizmus, az emberkereskedelem, a korrupció és pénzmosás elleni küzdelemben néhány országgal már nem hivatalosan együtt is dolgozunk, és partnereink köre egyre bővül.  - Magyar ENSZ-békefenntartók is állomásoznak a szigeten. Szükség van még rájuk? - Az ENSZ-békefenntartók szerepe mára rendkívül korlátozott. A ’60-70-es évekkel összehasonlítva a mai helyzetet, egyre többen úgy vélik, hogy már nincs is szükség rájuk. Erre általában azt szokták válaszolni, hogy ha az ENSZ-erők távoznának, akkor vita alakulna ki az ütközőzóna miatt. Csakhogy ez a vita enélkül is zajlik. Nem hiszem, hogy a visszahívásuk fegyveres összetűzéshez vezetne. Egyébként is, ha a két vezető le tud ülni egymással tárgyalni, ha a különféle testületek tudnak egyeztetni kultúráról, bűnözésről, egészségügyről, kommunikációról, akkor ugyan mi szükségünk lenne az ENSZ-re, hogy közvetítsenek? Hogy úgy tegyünk, mintha ők hoznának össze minket? Mikor nélkülük is ugyanúgy összejövünk? Ráadásul ötven év tárgyalás után óhatatlanul mindenki megpróbál „jó pontokat” szerezni a harmadik félnél, akire már nincs is szükség. Az Egyesült Államok most szeretné, ha csökkentenék a békefenntartó erők létszámát és költségeit, és én remélem is, hogy sikerrel járnak.  
Témák
Ciprus
2018.11.17 11:00
Frissítve: 2018.11.17 11:00