A megtántorodott polgári világrend

Publikálás dátuma
2013.10.19 10:26
Igencsak sok meglepetés éri a szereplőket (Csere László, Miller Zoltán, Szacsvay László) FOTÓ: Nagy Dániel
Szacsvay László Leskovicsként egyszerre egy rakás szerencsétlenség, és követelőző akarnok, amikor kéretlenül beerőszakoskodja magát az úriház mutatós szalonjába, a Klotild néni című Vaszary Gábor bohózatban, a Karinthy Színházban. 

Úgy gondolja, kapásból, a világ legtermészetesebb módján, jár neki az a képtelenség, amit akar, hogy letanyázhasson az ablakban, megvárja, míg a felesége feltűnik a szemközti ház valamelyik szobájában megcsalni őt, és elkeseredett felháborodottsággal kikémlelje. Miközben pokolian kétségbe van esve, annyira rámenős, hogy ő kínálja hellyel a ház urát, és a félénk pipogyaság keveredik így a riadtságból is táplálkozó elszántsággal. Remek portré egy emberről, aki lába alól kicsúszott a talaj, és emiatti félelmében olyasmire is vetemedik, amit máskülönben nem lenne mersze megtenni. És persze biztos vígjátéki szituáció is. A ház urát Miller Zoltán adja, jóképű, egzisztenciájában, férfiasságában biztos, középkorú úr, szinte fölé hatalmasodik a már öregecske, kissé rozoga betolakodónak. Meg van győződve róla, hogy nem lehet olyan némber a földkerekségen, aki őt megcsalja, a felesége pedig aztán végképp makulátlan úriasszony.

Nem is kell túl gyakorlott nézőnek lenni ahhoz, hogy tisztában legyünk vele, hamarosan ő lesz a fő felszarvazott. Illetve már az is, de még nem tud róla. Még kicsit pöffeszkedik, fölényeskedik, aztán majd meginog, gyanakodni kezd, a gyanú pedig felemészti, és eljut a totális összeomlásig. Na persze csakúgy bohózati módon, hogy azért végül minden újra elrendeződjön, és visszaálljon a megtántorodott polgári világrend, érződjön a család szentsége, meglegyen suba subához, guba gubához.
Vaszary Gábor, aki valaha sikeres regény- és komédia író volt, de azóta Molnár Ferenc mellett elfelejtődni látszott, elcsente, és megtanulta a francia könnyed vígjátékíróktól, amit csak lehet. Kifosztotta például Feydeau-t, alaposan merített számtalan darabjából, de azért pesties, fanyar ízekkel fűszerezte. Néhány bohósága, a Bubus, Az ördög nem alszik, a Potyautas fel-feltűnt az elmúlt évtizedekben, de a Klotild nénit a rendező, Karinthy Márton lelte fel valamelyik harmincas évekbeli Színházi életben. Némiképp a mához pofozgatta. Belevitt valamennyi groteszkséget. Azt, hogy akár egy kis könnyű megcsalástól, annak számára, aki megcsalatva érzi magát, a világ a feje tetejére állhat. Úgy érezheti, hogy megremegett a föld, vége mindennek. Pillanatokra azért mi is megborzonghatunk. De közben jönnek a poénok, meg a jó figurák sorjában. Ez aztán abszolút szerepdarab. Mindenki kitalálhat magának egy olyan fazont, akit örömmel, szívesen játszik. Pápai Erika a háziúr szépasszony felesége. Hibátlan alakjára, testére feszülnek a ruhák. Talányos és rendszeresen kétértelmű. Bárkit elbizonytalanít, hogy csalja-e a férjét, vagy sem. Mi tudjuk, hogy csalja, a legjobb barátjával. De még a szeretőt is kétségbeesetté teszi, felpaprikázza, mert ő is kétségek közé kerül, hogy netán őt is csalja.

Eddig pedig abszolút benne érezte magát a tutiban. Csere László alakításában ugyanúgy elkezd féltékenykedni, gyanakodni, szimatolni, összezuhanni, mint a férj. Aki meg aztán csak megorront valamit abból, hogy amikor dolgozni, kávéházazni megy, nem lehet jámbor nyugalommal a barátjára bízni a mutatós feleségét. Na, ebből lesz hajcihő, zavarodott rohangászás, kiabálós felelősségre vonás, sértett tiltakozás.

A nagy felfordulás közepette, időnként örökös morcossággal, betrappol a szalonba a mindent kikémlelő, és arckifejezésével, hangsúlyaival, lefitymáló gesztusaival véleményező szolgálónő, Egri Kati megszemélyesítésében. Egri lenyűgöző mulatságossággal eljátszik egy olyan embert, aki kapásból sértett az alárendeltsége miatt. Valószínűleg már az bántja, hogy nem őt szolgálják ki. Akármit is kell csinálnia, meglehetősen a nehezére esik, és ezt nem csak érezteti, hanem gyakran meglehetősen sprőd hangon ki is mondja. Arról nem is beszélve, hogy olyan gyilkosan tud végigmérni bárkit, hogy meggondolandó, az illetőnek nem tanácsos-e rögvest menekülőre fognia.
Amikor már minden totálisan a feje tetején áll, annyira, hogy azt szinte el sem lehet mondani, Karinthy megénekelteti kicsit a színészeket. Közismert operarészleteket húz elő a talonból, és a szereplők a segítségükkel, velünk szembe fordulva, mint egy Brecht darabban, beleéneklik a képünkbe, hogy mit gondolnak. Ez van, amikor jól sül el, máskor némiképp erőltetettnek hat. És adódnak ritmushibák, meg üresjáratok is, de összességében pörgős, mulatságos a játék. Sikerül hozzá megteremteni a megfelelő miliőt.

Ebben a családiasan meghitt, peremkerületi moziból átalakított színházban gyakran úgy éreztem, hogy azért grandiózus eleganciát igénylő szituációkkal, mondjuk a Büszkeség és balítélet báli jelenetével, nem kellene próbálkozni, mert szükségszerűen szegényes lesz a végeredmény. De azóta kitágították a színpad méretét. Így Húros Annamária tudott olyan mutatós, nem naturalista, mégis az előkelő gazdagság látszatát keltő díszletet tervezni, hogy megtapsolják, amikor felmegy a függöny. És Tordai Hajnal is elhiteti, hogy a szereplők ruhái jómódot tükröző, finom kelmékből készültek.
Bozó Andrea meglehetősen mulatságosan olyan nőt játszik, aki meg is csalná a férjét, meg szorong is emiatt. A Marton Róbert által alakított pasas, akivel ezt el akarja követni, amikor lelepleződnek, anyámasszony katonája módon van a legjobban beijedve, elbújik az ágy alá. Mihályi Győző örökösen feldúlt férj, félelmet is próbál kelteni, de némiképp ő is meg van rettenve. Szűcs Péter Pál és Eke Angéla olyan ifjú szerelmespár, akik akaratukon kívül ramazuriba keverednek. Németh Gábor zordon, majd megenyhülő atya.

Mindenki félreért mindent, oltári nagy felfordulás lesz, azt is hihetnénk, hogy most aztán valamennyien egymásnak ugranak, és kő kövön nem marad. De persze boldog vég kerekedik, simulékonyság, kibékülés, megértése a kihágásoknak. Ha már a világban nem rendeződnek el így a dolgaink, akkor legalább időnként színházban jólesik egy kis kellemes öncsalás.

Az exit poll szerint Zelenszkij irgalmatlanul megverte Porosenkót az elnökválasztáson

Publikálás dátuma
2019.04.21 19:53

Fotó: AFP/ GENYA SAVILOV
A humorista felmérések szerint háromszor annyi szavazatot kapott, mint a hivatalban lévő államfő.
Volodimir Zelenszkij toronymagasan nyerte az ukrán elnökválasztás második fordulóját a vasárnap esti urnazárás után közzétett első exit poll-felmérés eredménye szerint. Az úgynevezett nemzeti felmérés előzetes - helyi idő szerint 18 órai - adatai alapján a humorista elnökjelölt a szavazatok 73,2 százalékát szerezte meg, míg Petro Porosenko hivatalban lévő államfőt a választók 25,3 százaléka támogatta. A nemzeti exit pollt a Demokratikus Kezdeményezések, a KMISZ és a Razumkov Központ nevű szociológiai intézetek végezték közösen. A végleges - az urnazáráskor készült - exit poll-eredményeket este tíz órakor teszik közzé.      Petro Porosenko az exit poll ismertetése után elismerte vereségét. Újságírók előtt azt ígérte, hogy már most telefonál Zelenszkijnek, és gratulál neki. "Már a jövő hónapban elhagyom az államfői posztot, így döntött az ukránok többsége, és én ezt a döntést elfogadom" - jelentette ki.  Zelenszkij a Facebookon élő videókapcsolással a stábjából köszönetet mondott elsősorban édesanyjának, feleségének, gyerekeinek és minden családtagjának, majd csapatának, stábjának, minden egyes szakértőnek, jogásznak, önkéntesnek, megfigyelőnek és call-centeresnek. Külön kifejezte háláját "Okszanának és Ljubának, akik a fentebb felsoroltak után takarítottak". Kiemelten megköszönte a támogatást Kvartal-95 elnevezésű humorcsapata tagjainak. "Köszönöm a rendfenntartóknak a becsülettel végzett munkájukat, az Ukrán Biztonsági Szolgálatnak (SZBU), hogy jó állapotban megőriztek, köszönöm minden katonának és önkéntesnek, hogy védik Ukrajnát. Köszönet az újságíróknak, minden ukránnak, aki engem támogatott, és azoknak, akik másként választottak. Köszönet minden ukránnak, bárhol is legyenek most. Ígérem, hogy sohasem hagyok cserben senkit sem" - jelentette ki, majd a többi volt szovjet állam lakóihoz fordult: "Még hivatalosan nem vagyok elnök, de mint Ukrajna állampolgára minden posztszovjet országnak üzenem, nézzetek ránk, minden lehetséges. Hála Istennek" - tette hozzá.  Az eredménytől függetlenül, Ukrajna külpolitikájának legfontosabb elemei változatlanok maradnak: az ország továbbra is az euroatlanti integráció elkötelezett híve marad, mindkét jelölt véget akar vetni a keleti régiókban folyó harcoknak, és természetesen kiáll hazája szuverenitása, területi épsége mellett. E tekintetben különbségek csak a hangsúlyokban mutatkoznak. Zelenszkij viszont egy sor területen radikális fordulatot ígért.
Témák
Ukrajna
Frissítve: 2019.04.21 21:07

A Mága-jelenség

Publikálás dátuma
2019.04.21 19:39

Fotó: Népszava
Tényleg olyan tudású hegedűs-e, hogy a világ legnevesebb hangversenytermeiben játszhat és amit hegedül, megérdemelten találja-e meg útját?
Bejárta a magyar sajtót a hír, ismét hatalmas sikerrel koncertezett Amerikában Mága Zoltán: a négy állomásból álló turné a Carnegie Hallban ért véget április 11-én. A hegedűművész a saját maga alapította Budapesti Gypsy Virtuózok zenekarral turnézott; ez nem újdonság, évek óta megszokhattuk, hogy a világ olyan neves hangversenytermeiben lép fel, mint az említett New York-i, vagy a bécsi Musikvereinssaal, és a város másik híres koncerthelyszíne a Konzerthaus. Ezeket a komolyzene templomainak tartjuk, és a sportcsarnokokban is fellépő művész műsorát ismerve sokakban felmerülhet a kérdés, vajon miként lehet, hogy a klasszikus zeneművek felől nézve sokszor igencsak megkérdőjelezhető minőségű darabokat felvonultató programok e szentélyek színpadaira kerülhetnek, beleértve a Vigadót és a Budapesti Operaházat is.
Emellett komoly magyar állami kitüntetések birtokosa is Mága Zoltán - mindkét oldalról. Bizonyára vannak píszíre – a politikai korrektségre – hajazó, és mindenféle más politikai okai is ennek, de ez nem tárgya írásunknak. A kérdés inkább az, vajon tényleg olyan tudású hegedűs-e, hogy e pódiumokon játszhat és hogy az, amit hegedül, megérdemelten találja-e meg útját az említett helyszínekre.
Amit Mága tesz, az alapjaiban nem más, mint a hagyományos cigányzene új dimenziókba helyezése. A műfaj igazi fénykora a XIX. század közepétől a XX. század közepéig tartott, és tudnivaló, hogy bár a zene magyaros motívumokkal is bőven tarkított, nem azonos sem a magyar, sem a cigány népzenével, de azzal a magyar népzenével sem, amit falusi – nem főállású – cigány muzsikusok szólaltattak meg. Az első ismert, mai értelemben vett cigány hegedűvirtuóz, prímás Czinka Panna volt, aki 1772-ben halt meg, ő alakította ki még fiatal korában a kis cigányzenekarok ma ismert két hegedű, cimbalom, bőgő felállású formáját. Azokban az időkben a klasszikus hegedű elérte fejlettségének maximumát, csak a hangterjedelme és a hangereje növekedett a következő évtizedekben, és kialakult az a vonófajta is, amivel mindent meg lehetett szólaltatni rajta. Paganini, aki az 1700-as évek végén kezdett Olaszországban koncertezni, képes volt egy egész baromfiudvart lejátszani tyúkostul, kakasostul, kutyástul, macskástul, nyikorgó szekerestül. (Aki tudja, hallgassa meg Mágát az interneten, amint Dinicu A pacsirtáját énekelteti hangszerén.) De az ördög hegedűse, ahogy Paganinit nevezték, a klasszikus műveket, köztük saját – a hegedűirodalom technikai csúcsait jelentő - darabjait is játszotta, ámulatba ejtve az egész világot, Liszt Ferencet is. Ő egyébként meg volt róla győződve, hogy az a zene, amit akkoriban a városi cigányzenekarok játszottak, vagyis a verbunkos és a valódi magyar népdalokat valamilyen szinten utánozni próbáló műdalok - a par excellence magyar népzene.
E zenének, amely egészen színvonalas volt, s a zenetörténetben is helye van, komoly szerepe volt a nemzettudat formálásában. Czinka Pannáról Kodály ís írt – megbukott - daljátékot Balázs Béla szövegére 1948-ban. Cigányzenészek a 48-as szabadságharcban is részt vettek, az egyik leghíresebb közülük Sárközi Ferenc, aki Kossuth hadnagya volt – innen Mága zenészeinek huszáros ruhája. De a következő évtizedekben is fontos szerepet játszottak, zenéjükkel őrizték a lángot. A XIX. század második felében a tehetségesebb cigányzenekarok külföldön turnéztak, rendszeresen játszottak Párizs legelőkelőbb szórakozóhelyein, a Riviérán, és a kor nevezetes gyógyfürdő központjaiban is. Eljutottak a walesi herceg és az orosz cár udvarába is. Majd jött Bartók és Kodály, akik feltárták a Kárpát-medence és környéke népei zenéjének valódi természetét, mibenlétét és nagyszerűségét, miközben a cigányzene egyre periférikusabbá vált, forradalmi töltetének elvesztésével üresedni kezdett, kávéházak, mulatók szórakoztatóipari terméke lett. Egyre több könnyed operett és szalonzene-darab szerepelt a zenekarok műsorán, a nóták pedig teljesen elvesztették a népdalokkal való, kezdetben pozitívnak is nevezhető kapcsolatukat. Bár a híres prímásokat csodálták, a komolyzenészek, zenetudósok teljesen elveszették érdeklődésüket cigányzene iránt, ahogy a „könnyűzene” más műfajai iránt is.
Mint látható, Mága egyrészt valóban nem tett mást, mint hogy feltámasztotta egyrészt a régi pozitív hagyományokat - a New York-i koncert interneten látható amatőr felvételén szerepel a Kossuth-nóta is -, emellett előszeretettel játszik könnyed, noha nem teljesen könnyűzenei darabokat, mint Monti Csárdása, a Keresztapa című film zenéje és hasonlók. Másrészt, ami teljesen új, hogy lévén valóban klasszikusan is képzett, technikailag igazán kiváló hegedűs, játszik például Bachot is eredeti formájában hangversenytermi koncertjein, Shlomo Mintz megkérdőjelezhetetlenül klasszikus, világhírű hegedűssel együtt például előszeretettel adja elő Bach d-moll kettősversenyét, de például Bartók Román népi táncok című műve is szerepelt az amerikai turné műsorában. A XX. század közepére szinte teljesen jelentőségét vesztett, csak néhány étteremben továbbélő műfaj, a cigányzene tehát Mága tevékenysége révén újra magasan szárnyal, igen, beleértve a szintén hagyományosan hozzátartozó giccset is, amit show-műsoraiban látványelemként a végletekig hajt.
Hogy valójában reneszánszról van-e szó, vagy csak a hírek szerint egy menedzsernek is kiváló zenész egyedi tündökléséről, aligha tudható egyelőre. Ez függ attól is, mi a hozzáállása Mágához azoknak a kritikusoknak, akik az említett termek klasszikus zenei programjait látogatják. Nem találtam nyomát írásaiknak, tehát illusztris helyszínek és hatalmas közönségsikerek - amelyekről rendre csak píár ízű híradások tudósítanak - ide vagy oda, láthatólag külföldön sem gondolják, hogy ez lenne a klasszikus zene eddig méltatlanul mellőzött, közönségbarát ága, amellyel megújítható a műfaj.