Torlódások vasárnap Budapesten

Jelentős közúti torlódásokra, a közösségi közlekedést is érintő forgalomkorlátozásokra kell számítani vasárnap Budapesten, mert 11 órától várhatóan 15 óráig a belváros érintésével autós demonstrációt tartanak - közölte a Budapesti Közlekedési Központ (BKK) pénteken az MTI-vel.

A demonstráció érinti egyebek mellett a Helsinki utat, a Soroksári utat, a Nagykörút egy szakaszát, a Kerepesi utat, a Hungária körút egy részét és a Róbert Károly körutat, az Árpád hidat, a Bécsi utat, és a Dózsa György utat.

A felvonulás haladásának egyes szakaszain és csomópontjain 20-30 perces útlezárások várhatók, amelyek a többi közt az 1-es, a 4-es, a 6-os, a 14-es villamost, az M2, az M2E, a 1V és 101V villamospótlókat, a 7-es buszcsalád járatait, további 29 busz- és trolijáratot érinti. 

A BKK kérte a rendőrségtől, hogy a lehetőségekhez képest minél rövidebb ideig várakoztassák a közösségi közlekedés járműveit.

A demonstráció után 15 és 18 óra között a 20E, a 30-as, a 30A és a 230-as autóbusz és a 75-ös trolibusz módosított útvonalon közlekedik.

Szerző

Interjú

Publikálás dátuma
2013.10.12. 10:02

- Tiszteletem, államtitkár úr. - Rég láttam, szerkesztő úr, hogy szolgál az egészsége?- Köszönöm kedves kérdését, megvagyok. És ön?- Voltam már jobban is. Tudja, azért kértem, hogy látogasson meg, mert szeretném, ha lapjának olvasóközönsége megismerkedhetne az igazsággal. 

- Biztosíthatom: ez olvasóink leghőbb vágya. Levelek, kommentek, üzenetek százait kapjuk naponta, melyekben arra bíztatnak minket, hogy kérdezzünk keményen, rámenősen, egyenesen szembe; hogy derítsük ki az igazságot, rántsuk le a leplet, szarvánál ragadjuk meg a tőgyét… 
- Tessék???
- Pardon… a tőkét… vagyis a dolgot…
- Értem, értem. Tessék, kérdezzen.
- Márminthogy… kérdezzek? Illetve… kérdezhetek?
- Igen! Tessék csak! Bátran, rámenősen, ahogy az olvasók kérték.
- Hát… ööö… ugye…
- Vágjon a közepébe, barátom!
- Hogyne, persze. Akkor… Hát szóval… A közvéleményt az utóbbi időben a legjobban a forint lejtmenete, illetve zuhanása aggasztja. Mi az oka? Mit tehetünk ellene? Hol a segítség?
- Csak lassan, kedves barátom. Egyszerre egy kérdés. De jó, menjünk sorban. Mi az, hogy lejtmenet? Mi az, hogy zuhanás?
- A közgazdaságtudomány mai állása szerint ha egy nemzeti valuta…
- Állj! Állj! Ez itt nem tudományos konferencia, hanem újságcikk lesz. Vagy rosszul tudom?
- Nagyon jól tudja, államtitkár úr.
- Na látja. Akkor most fussunk neki még egyszer a kérdésének.
- Melyiknek?
- A forintnak.
- Ja, igen.
- De nincs lejtmenet! Se zuhanás!
- Persze, persze. Akkor mondom. Felvétel indul! A közvéleményt az utóbbi időben komolyan aggasztja a forint állapota
- Állj! Állj! Mi az, hogy "komolyan aggasztja"?!?! Mit beszél itt, szerkesztő úr?
- Én csak kérdezek, államtitkár úr, itt ön beszél.
- De mi az, hogy "komolyan aggasztja"? Mi aggasztja? Miért aggasztja? És egyáltalán: ki az a "közvélemény"? Ön? Vagy én? Vagy a Mari néni?
- Ön kérdez, államtitkár úr. Ja, hogy szerepcsere! Már értem! Akkor válaszolhatok?
- Megbolondult??? Már megbocsásson, szerkesztő úr, de miféle sületlenség ez?
- Eddig úgy volt, hogy én kérdeztem, ön válaszolt. De most, hogy ilyen sokat tetszett kérdezni, gondoltam, akkor nekem kell megadnom a helyes válaszokat. Gyorsan alkalmazkodtam a megváltozott helyzethez, nem?
- Hogyne, nagyon gyorsan. Úgyhogy akkor áttérhetünk a második kérdésre. Mi is volt az?
- Hogy mi az oka.
- Hmmmm… minek is?
- Hát a forint…
- Hagyjuk már azt a forintot. Mi is volt a harmadik kérdése?
- Mit tehetünk ellene? És hogy hol a segítség?
- Na, látja: ez az! Ez a jó kérdés!
- Akkor: felvétel indul!
- Nos tehát. Ellene azt tehetjük, ami az egyetlen megoldás ebben a jelenlegi világhelyzetben: felmérjük a lehetőségeinket, kiválasztjuk a megfelelő terepet, mondhatnám, a számunkra legelőnyösebb csatateret, körbenézünk, alaposan szemrevételezzük a rendelkezésünkre álló eszközöket és miután meggyőződtünk arról, hogy nemes küzdelmünkben magunkra maradtunk, hogy egyedül kell harcolnunk az érdekeinkért és értékeinkért, nemes elszánással
csatába vezetjük népünket.
- A forint védelmében?
- Ejnye, ejnye, szerkesztő úr! Hova gondol? A haza védelmében! No, akkor ennyi. Remélem, szép anyagot kerekít belőle.

Az Univerzum szép fényei

Publikálás dátuma
2013.10.12. 10:01
A Casselly család úgy dolgozik az elefántjaival, hogy Monte-Carlóban első díjat érdemelt érte FOTÓ: TÓTH GERGŐ
Meglehetősen jól kezdődik Az Univerzum fényei című új műsor a Fővárosi Nagycirkuszban. Georgio a diabolo számával rögtön fölturbózza a programot. Szédült iramban felejtkezik bele ebbe az ősi kínai játékba. Akár a kupoláig hajigálja a kis görgőket, amiket a kezében tartott pálcával, és az azon lévő zsinórral irányít, kap el, és dobál mind valószínűtlenebb alakzatokban. Bár eszelős a tempó, nincs semmi izzadtságszag, olyan könnyed, lefegyverzően laza, és fantáziadús az egész, mintha kedvtelésből csinálná mindezt. És tulajdonképpen valószínűleg így is van, miközben minket remekül szórakoztat, magát is láthatóan elszórakoztatja. 

Aztán némiképp lassul a tempó, Merrylu Casselly mutatósan lengedez a légben, hajlékonyságával sincs baj, de azért ez nem különösebb attrakció, erre mondhatjuk, hogy korrekt, és nem több. Joulia Tchakanova lámái és agarai újra felpörgetik a tempót, a lámák rohangásznak körbe-körbe, az agarak rosszcsont kölykökként hancúroznak, nagy attrakció nincs, de eleven, vidám, kedves, amit csinálnak, a gyerekek imádják. Ők Steve & Jones Caveagna bohocókkal is elvannak, én kevésbé.

Számokat összekötő úgynevezett passzázs bohócokként többször is visszatérnek, csetlenek-botlanak a porondon, meg a nézők közé is kijönnek, be is vonják a közönség egy-egy tagját a játékba, de túl sok a téblábolás, kevés az igazán ütős poén. Minden elismerésem viszont Marat Devlikamov és Olga Zhurbenko teljesítményének. Vad, vagy éppen nagyon is lírai, de lenyűgözően szenvedélyes szerelmet tárnak elénk egy rúdon, elementáris mozdulatok kíséretében. És miközben komoly kunsztokat mutatnak be, színészi szempontból ugyancsak kiválóak, gesztusaik meggyőzőek, arcukon tükröződik, hogy rajonganak egymásért, vagy éppen válságba jutott a kapcsolatuk. Ez igazi művészet, valódi dráma, a végén akár még katarzissal is, néhány percben.

A motoros lábzsonglőr számban impozánsan mutatósak a járgányok, a testre feszülő szerkók, és maguk az artisták szintén. Menő vagányokat alakítanak. Magabiztosan berobognak a porondra. Vannak, akik a hátukra fekszenek a motor nyergében, és a lábukról dobbantva pörögnek-forognak, szaltóznak a társaik. A motoros show-t ötvözik a klasszikus lábzsonglőrködésnek azzal a válfajával, az úgynevezett ikáriával, ebben nem tárgyakkal ügyeskedik az artista, hanem a kollégáit egyensúlyozza, vagy dobálja a lábával. 

A műsor fő attrakciója egyértelműen a Casselly-család az elefántjaival, tavaly a cirkuszosok valószínűleg legfontosabb fesztiválján, Monte Carlóban elnyerték a fődíjat, az Arany bohócot. Az első rész végén még nem a díjnyertes mutatványt láthatjuk tőlük, de ez is impozáns. Gyönyörű lovak és elefántok működnek együtt, rendeződnek látványos alakzatokba, mozognak zenére, vagy inkább Maka Attila a számokhoz mindig érzékenyen hozzásimuló zenekara igazodik hozzájuk. Hiszen valós tapasztalatokon nyugszik, a Fővárosi Nagycirkusz egykori szeretett igazgatójának, Radnóti Tamásnak, aki korábban a zenekar élén is állt, szállóigévé vált mondása, miszerint "nem a ló lép a zenére, hanem a zene a lóra."

Fiatal kubai művészek a The Flying Havanas tagjai hagyományos trapézszámmal rukkolnak elő. Aránytalanul sok a komoly trükk nélküli lengedezés, bár végül azért látunk egy másodszorra sikerülő hármas szaltót. Képességes a csoport, de a ritmuson, a kidolgozottságon, az előadásmódon egyaránt van még mit tökéletesíteni. Jókora öröm viszont, hogy fiatal magyar artistákról, a Trió Sárközi zsonglőrjeiről nyugodtan kimondható, hogy akár világkarrier elé nézhetnek. Nekik aztán van ritmusérzékük, könnyedén játékos humoruk, árad belőlük a jókedv, temperamentumuk irigylésre méltó. Mindehhez még elegánsak is, miközben buzogányokat, karikákat olyan ügyesen bűvölnek, hogy az instrumentumaik szinte a partnereikké válnak.

Molnár Nagy Dávid Magyarország legismertebb illuzionistája, most is darabolódik fel rekeszekben egy nő, ahogy az ilyen produkciókban szokott. Meg még hasonlók történnek, roppant szépen kivitelezve, de a bajom azon kívül, hogy már némiképp unom, az ilyesmikkel az, hogy nem valódi ügyességen, hanem technikai trükkökön alapulnak. Molnár Nagy tud igazi bűvészetet, mikromágiát, csak az nem él meg a manézsban, ahová azért mégis vissza kellene hozni azt a fajta személyre szabott, feledhetetlen bűvészetet, amit Rodolfo művelt. A kupolában fejjel lefelé flangálás, amit Graziella ad elő, is trükk, mágnes segítségével valósítható meg, jó színfolt, ha még érdemi artistateljesítmény is társulna hozzá, több lenne poétikus érdekességnél.

A Merrylu Casselly, René Casselly Jr. és négy elefánt főszereplésével bemutatott, Monte Carlóban méltán aranyat érdemlő záró szám tényleg csúcsteljesítmény. Állat és ember harmonikus, szeretettel teli kapcsolatáról tanúskodik. Arról, hogy szinte együtt lélegeznek, és közösen hoznak létre ámulatra késztető produktumot. Amiben például az egyik elefánt olyan instrumentumon dobbant, amin az ugrócsoportok tagjai szoktak, és René pedig hármas szaltóval repül egy másik elefánt hátára.

Richter József a nyári mélypont után ezúttal összességében színvonalas, ízlésficamoktól mentes, különböző nézőrétegek, felnőttek és gyerekek számára egyaránt élvezetes műsort rendezett.

Szerző