Az oltás segítheti az influenza hatékonyabb megelőzését

Miközben növekszik világszerte a veszélyes vírusmutációk okozta járványok kockázata, a magyar lakosság mégis egyre kevésbé figyel az influenza megelőzésére. A Kutatópont átfogó felmérése szerint százból csak 13 ember kér védőoltást. Az oltottsági arány még a legveszélyeztetettebb, 60 év feletti korcsoportban sem haladja meg a 30 százalékot, pedig a százezreket sújtó megbetegedés könnyen megelőzhető lenne védőoltással. A kulcsszereplő aktív felnőttek számára a védőoltás beadásának egyszerűsítése segíthet a védekezésben.

A Kutatópont által az idei első negyedévben készített átfogó, reprezentatív kutatás szerint a magyarok mindössze 13 százaléka oltatta be magát influenza ellen. Korcsoportokra lebontva a 60 év felettiek körében legnagyobb az oltással védettek aránya, ám még itt sem haladja meg a 30 százalékot. Figyelemre méltó adat, hogy a dolgozó felnőtteknek már csupán 5,9 százaléka döntött a védőoltás mellett, az arány pedig még tovább csökken a 3 és 18 év közötti korosztály esetében. A felnőttek rendkívül alacsony oltottsága azért sajnálatos, mert bár ez a korosztály kevésbé van kitéve a veszélyes szövődményeknek, a betegség többnyire rajtuk keresztül jut el azokhoz a kevésbé mobil csoportokhoz – az idősekhez és kisgyermekekhez –, akiket az influenza leginkább fenyeget.  

A fejlett állami ellátórendszernek köszönhetően hazánk a régiós országokhoz képest nem áll rosszul az influenza elleni védekezés terén: az évi 11-13 százalékos oltottsági arány jónak számít a régióban, hiszen Lengyelországban, Romániában és Csehországban például csak 5-6%-os az átoltottsági arány, ugyanakkor még mindig csak fele a fejlett nyugat-európai országokhoz illetve Oroszországhoz képest, és csupán töredéke az USA közel 60 százalékos átoltottságának.

A Kutatópont Intézet felmérésből az is kiderül, hogy tisztában vagyunk az influenza súlyosságával: a lakosság csaknem 80 százaléka komoly, vagy még súlyosabb megbetegedésnek tartja az influenzát. Tény ugyanakkor, hogy a többség ennek ellenére nem érzi magát veszélyeztetettnek. A felmérés szerint az oltást kérők 82 százalékának ajánlották, hogy oltassa be magát, ők főként az orvostól, vagy a médiából kapták az ajánlást. A többség mégsem élt a lehetőséggel, vagy azért, mert egészségesnek érezte magát, vagy azért, mert nem hitt az oltás hatékonyságában.

Az oltásokkal szembeni bizalmatlanság annak ellenére jellemző, hogy az oltások hatékonysága ma már meghaladja a 90 százalékot. Az oltást választók viszont leginkább a betegség okozta szövődményektől, a fájdalomtól félnek, illetve úgy gondolják, hogy az influenza ellehetetleníti az életüket.

A kutatásból is kitűnik ugyanakkor, hogy a járvány terjedésének megfékezésében kulcsszereplő aktív korosztálynál az időhiány is komoly korlátja a védőoltás megszerzésének. Kevesen tudják megoldani a védőoltás felíratásával, kiváltásával és beadatásával járó időigényes procedúrát. Külföldön már bevált módszer a patikai oltás, amely során a gyógyszertárakban kialakított influenza oltópontokon - térítés ellenében - azonnal megkapható az influenza elleni védőoltás, így jelentősen leegyszerűsíthető a folyamat. Az USA-ban például az oltás mellett döntők már csaknem 20 százaléka ezt a megoldást választja, éppen az időhiány miatt.

A kutatás során megkérdezettek több mint 50%-a tartja a gyógyszertárakban megkapható védőoltás nagy előnyeként az időtakarékosságot, és közel ennyien említették a könnyebb elérhetőséget és a kevesebb utánajárást is.

Magyarországon a megoldást a 2011-ben indított oltópont-hálózat segíti, ahol azonnal, utánjárás nélkül megszerezhető az influenza elleni védőoltás. A mára jól bevált rendszer az idei évben továbbfejlődik, az ország nagyvárosainak egyes gyógyszertáraiban is lesz lehetőség az oltás azonnali beadatására. Szakképzett orvosok, a patika egy elkülönített részén, munkaidő után is várják majd azokat, akiknek nincs idejük az oltás megszerzéséhez szükséges szokásos procedúrára.

„Az influenza elleni védekezés legbiztosabb módja továbbra is a védőoltás. Az állam ingyenesen biztosítja a védőoltást az időseknek és krónikus betegségben szenvedőknek, továbbá a várandós kismamáknak is. Az influenza oltópont-hálózatnak köszönhetően pedig már az aktív felnőttek is gyorsan és egyszerűen gondoskodhatnak a betegség megelőzéséről.” – magyarázta Dr. Ócsai Lajos, az ÁNTSZ járványügyi főosztályvezetője.

Az oltópont-hálózatról, magáról a védőoltásról és az influenzáról is megtalálható minden lényeges információ a www.oltopont.hu honlapon.

Szerző
Témák
oltás influenza

Leköszön posztjáról az egészségügyi helyettes államtitkár

 Cserháti Péter, az Emberi Erőforrások Minisztériumának egészségügyért felelős helyettes államtitkára leköszön posztjáról.

Kovács József, a parlament egészségügyi bizottságának elnöke a bizottság hétfői ülésén köszönte meg a helyettes államtitkár eddigi munkáját.
Az MTI úgy tudja, Cserháti Péter november 1-jétől miniszteri biztosként dolgozik tovább.

Szerző

Nemet mond a stadionépítésre öt magyarból négy

Publikálás dátuma
2013.10.21. 14:02
Épül a felcsúti aréna. Fotó: Vajda József/Népszava.
A magyar lakosság mintegy négyötöde ellenzi a stadionépítéseket és a labdarúgás kiemelt helyzetét, kilencven százalékuk másra fordítaná a stadionokra szánt pénzt: elsősorban az egészségügy fejlesztésére és munkahelyteremtésre. A Fidesz-szavazóknak is csak a kisebbsége, mintegy harmada, negyven százaléka áll ki a kormány futball-központú sportpolitikája mellett, felük azonban – az ellenzék túlnyomó többségéhez hasonlóan – elutasító azzal szemben.

A sporttámogatások ügye erősen átpolitizálódott: akár a futball kiemelt szerepéről, akár a stadionépítésekről van szó, az ellenzéki szavazók teljes elutasítása áll szemben a kormánypárti szavazók visszafogott, kisebbségi támogatásával. Bár a jobboldali pártok között magasabb a szurkolói arány, a mérkőzésre kilátogatók között a baloldali pártok szavazói is képviseltetik magukat. A Jobbik-szavazóknál különös kettősség látható: bár körükben a legmagasabb az aktív szurkolók aránya, ha a futballal kapcsolatos támogatásról kell véleményt adniuk, akkor éppen olyan elutasítóak, mint az ellenzék más pártjai. A stadionépítésre szánt összeget a lakosságnak csupán öt százaléka hagyná a sport területén, a többség az egészségügy fejlesztésére vagy a munkahely-teremtés ösztönzésére fordítaná.

Sport és politika

A sport és politika találkozása nem új és nem magyar jelenség: miniszterelnökök, államfők – de nem ritkán uralkodók is – rendszeresen kilátogatnak nemzeti válogatottjuk fontosabb mérkőzéseire. Magyarországon azonban az elmúlt három évben a két terület találkozása helyett leginkább a sport és politika összefonódásáról lehet beszélni: a stadionépítések legalább olyan erős szimbólumai az Orbán-kormánynak, mint a rezsicsökkentés; több hazai futballcsapat életében kulcsszerepet töltenek be ismert fideszes politikusok. A válogatott gyenge szereplése után a magyar futball helyzete még inkább aktuális politikai kérdéssé vált. Érdemes látni ugyanakkor, hogy a politikai viták több szinten zajlanak: míg a kormánypárti kritikák legfeljebb a támogatás helyes felhasználásáról szólnak, néhányan pedig a foci kiemelt szerepét kérdőjelezik meg, addig az ellenzék részéről a sporttámogatások teljes felülvizsgálatának igénye fogalmazódik meg.

A Republikon Intézet mostani kutatásában azt vizsgálta, hogyan vélekedik ezekről a kérdésekről a lakosság: hogyan ítéli meg a sportra fordított összegeket, és helyesli-e az élsportok – különösen a futball - kivételezett helyzetét. Elemzésükben arra is keresték a választ, hogy a kérdés megítélését mennyiben befolyásolja a válaszadó kormánypárti vagy ellenzéki beállítódása, azaz mennyire átpolitizált ez a téma. A sporttámogatások ellenzését vagy pártolását gyakran tüntetik fel úgy, mint egy bal- és jobboldal közötti törésvonalat: jelen kutatás alkalmas ennek igazolására vagy cáfolására is.

Kapcsolat a magyar labdarúgással: szurkolók és nézők

A Jobbik választói között vannak legmagasabb arányban azok, akik az elmúlt egy év során kilátogattak valamilyen magyar labdarúgó mérkőzésre: közel minden harmadik Jobbik-szavazó ült nézőként a lelátókon. A baloldali ellenzéki pártok szavazói kevéssel lelkesebb meccsre járó választók, mint a kormánypárté: előbbiek közül minden ötödik, utóbbiak közül minden hatodik válaszadó ment ki hazai mérkőzésre. Egyáltalán nincs tehát arról szó, hogy a baloldali pártok szavazói ne lennének jelen a stadionokban, vagy teljesen elfordultak volna a magyar futballtól: körükben is létezik egy olyan szurkolói mag, amelyik eljár a mérkőzésekre. 

Ami a televíziós közvetítést illeti, ebben a tekintetben is a Jobbik-szavazók a legaktívabbak: 54 százalékuk nézett végig olyan meccset, ahol a magyar válogatott vagy magyar klubcsapat játszott. Ugyanez az arány a kormánypártiak körében 43, a pártnélküliek körében 40 százalék. A baloldali ellenzék szavazóinak ugyanakkor csupán 11 százaléka válaszolta, hogy az elmúlt évben végignézett ilyen, magyar vonatkozású mérkőzést. Azt látjuk tehát, hogy míg a helyszínen szurkolásban a baloldaliak lényegében nem maradtak el a jobboldaliaktól, a tévés közvetítés követése már sokkal kevésbé jellemző rájuk. A legelkötelezettebb futballdrukker választókat a Jobbik-szavazók között találjuk: szavazóik mind a stadionba járó, mind a televízió előtt szurkolók között a legmagasabb arányban találhatók.

A futball kiemelt helyzete

A lakosság túlnyomó többsége, 77 százaléka nem ért egyet azzal, hogy a sporttámogatások közül a legtöbb pénzt a labdarúgás kapja, és csupán 16 százalékuk helyesli a futball kiemelt helyzetét. A kérdés megítélését egyértelműen a kormánypárti-ellenzéki álláspont határozza meg: a baloldali ellenzéki és a Jobbik-szavazók közül tízből majdnem kilencen ellenzik a foci különleges helyzetét, de a pártnélküliek közül is tízből nyolcan vannak ugyanezen állásponton. Bár arányaiban más a helyzet a kormánypártiak között, de még a Fidesz-szavazók többsége is más sportágat támogatna inkább a labdarúgás helyett.

Nem meglepő módon a labdarúgás iránt inkább elkötelezettek, vagyis azok, akik meccsre is járnak és tévéközvetítést is néznek, jobban egyetértenek a labdarúgás kiemelt helyzetével, mint azok, akik nem követik a hazai fociéletet. Fontos azonban látni, hogy még körükben is egyértelműen azok vannak többségben (60 százalék), akik egyébként más sportág támogatását látnák helyesnek.

A stadionépítések megítélése

Ami a stadionépítések konkrét megítélését illeti, a társadalom többségének véleménye hasonlóan egyértelmű: a magyarok négyötöde az építésekre és felújításokra szánt pénzt más célokra fordítaná. Ebben is egyetértés van a nem kormánypárti szavazók között: az ellenzéki pártok és pártnélküliek egyaránt magas, 85-87 százalékban válaszoltak úgy, hogy másra kéne költeni a stadionokra elkülönített pénzt. Noha a kormánypártiak számára a stadionépítések folytatása nagyobb támogatottsággal bír, többségük – tízből hatan – másra fordítaná az összeget. 

A kérdés megítélése hasonlóan alakul, mint az előzőekben bemutatott támogatás ügye: a hazai futball iránt elkötelezettek valamivel nagyobb arányban támogatják ugyan a stadionépítések folytatását, túlnyomó többségük – jelen esetben kétharmaduk – mégis úgy válaszolt, hogy más célokra kellene fordítani az erre szánt összeget.

Noha egyetértés van abban, hogy a stadion-felújításra és építésre szánt pénzt a lakosság többsége másra költené, a pénz felhasználásának iránya már megosztóbb kérdés. A felmérés szerint két terület élvez egyértelmű prioritást: az egészségügy és a munkahelyteremtés – mindkét opciót körülbelül 40 százalék jelölte meg: az emberek nyolcvan százaléka tehát elsősorban erre a két területre költene.

A sporton belüli átcsoportosítást csupán 5 százalék választotta. Tehát a vita nem arról szól, hogy a sportra fordított pénzt az élsport helyett a tömegsportra, a futball helyett valami más szakágra költsék-e: a választók a stadionokra elkülönített pénzből az egészségügyet fejlesztenék, és a munkahelyteremtésre fókuszálnának – számukra a sportkiadások helyett a munkához jutás és a gyógyulási körülmények javítása a prioritás.

Külön rákérdeztek a nem direkt támogatások szerepére: a nagyvállalatok adómentes támogatásával épülő stadionokra (például a felcsúti is ilyen), tehát arra a gyakorlatra, hogy az állam adókedvezmények révén támogatja a stadionépítéseket. Ahogy az összes eddigi támogatásra vonatkozó kérdésnél, itt is azt tapasztalták a kutatók, hogy minden szavazói csoportban többségben vannak azok, akik ellenzik ezt a gyakorlatot – az arányok azonban változók. A kormánypárti szavazók 53 százaléka utasítja el az adókedvezmények nyújtását, míg az ellenzéki pártoknál ez az arány 80-90 százalék. Az is látszik, hogy a felcsúti stadionnal közvetlenül összeköthető kérdés a leginkább politikailag megosztó: ebben az ügyben állnak ki leginkább a Fidesz-szavazók a kormány mellett, és itt a legkevesebb az ellenzéki pártok támogató véleménye.

Az eddigiektől eltérően viszont azt tapasztaltuk, hogy ezt a kérdést nem befolyásolja a magyar labdarúgáshoz való viszony: a rendszeres meccsre járók és a mérkőzést sosem nézők is egyformán utasítják el azt a gyakorlatot, hogy a nagyvállalatok adózásának könnyítésén keresztül a kormány támogassa a stadionépítéseket. Jól látszik tehát, hogy ez a kérdés a legkevésbé szól a labdarúgásról és egyértelműen politikai megítélés alá esik.

A sikertelen VB-selejtező után talán nem meglepő, hogy a népesség csak 9 százaléka véli úgy, hogy a kiemelt támogatások eredménye látszik, javult a magyar labdarúgás. Még a legoptimistább kormánypárti szavazóknak is csak az ötöde osztotta ezt az álláspontot, az ellenzéki pártok pedig egyöntetűen kudarcnak ítélik a kiemelt támogatások eredményességét.

A meccsre kijáró és televízió előtt is drukkolók között ez az arány valamivel magasabb: harmaduk válaszolta azt – talán önmaga megnyugtatására is – hogy javult a magyar labdarúgás, köszönhetően annak, hogy a kormány prioritásként kezelte ezt a területet. A legkiábrándultabbak egyébként a kevésbé lelkes „átlag-szurkolók”, akik vagy kijárnak, vagy tévéznek: közülük négyből hárman jelezték, hogy hiába a támogatás, nem javult a magyar foci.

Összegzés

A kutatok arra jutottunk, hogy a futballtámogatások ügye erősen átpolitizált és a társadalom jelentős többsége által nem támogatott kormányzati irány. A teljes népesség mintegy négyötöde következetesen ellenzi a labdarúgás kiemelt támogatását és a stadionépítéseket. A kormányhoz való viszony ugyanakkor egyértelműen megjelenik: a kormánypárti szavazók között ezek az intézkedések jóval nagyobb támogatásra találnak, mint az ellenzéki szavazók között – de ez a támogatói kör kisebbségben van az ellenzőkkel szemben, még a fideszesek között is. 

A kutatás szerint a baloldali pártok szavazóitól sem áll olyan távol a futball, mint azt a közbeszédben sejtetik: nagyjából ötödük volt már kint nézőként magyar labdarúgó mérkőzésen az elmúlt egy évben – ez a kormánypárti szavazókhoz hasonló arány. Tény ugyanakkor, hogy televíziós közvetítést kevésbé néztek. A baloldali ellenzéki pártok szavazói tehát egyáltalán nem inaktív futballszurkolók, ám a labdarúgás finanszírozásával kapcsolatos minden kérdésben igen negatívak voltak.

A legkülönlegesebb helyzetben a Jobbik szavazókat találták: szurkolói aktivitásuk a legmagasabb – harmaduk látott nézőként a lelátóról futballmérkőzést, több mint felük pedig tévén keresztül követte a magyar meccseket. Mégis, amikor a futball- és sporttámogatásról kellett véleményt mondaniuk, ugyanolyan elutasítóak voltak a kormány által kijelölt iránnyal, mint a baloldali ellenzéki szavazók. A Jobbik választóinál látszik tehát leginkább, ahogy a politikai vélemény módosítja a várt szurkolói álláspontot.

Végül a kutatás fontos eredménye, hogy a stadionépítések körüli vita, ami olykor úgy tűnik, mintha csak a futballról szólna, a lakosság szemében magáról a sportfinanszírozásról szól: a választók meggyőző többsége a stadionokra szánt pénzt nem más sportágnak, de nem is a tömegsportnak adná, hanem az egészségügy fejlesztésére vagy munkahelyteremtésre fordítaná.

A kutatást a Republikon Intézet megbízásából a Medián Közvlemény- és Piackutató Intézet végezte, október 14-15. között, 500 ember telefonos megkérdezésével. A minta tükrözi a szavazókorú lakosság településtípus, nem, életkor és iskolai végzettség szerinti összetételét.

Szerző