Magyarországnak ma gyakorlatilag – hála Istennek – nincs hadserege. Így Orbán bajkeverési képessége jóval kisebb, mintha az ország komoly haderővel rendelkezne. Azért annyi katonát össze lehet szedni, hogy szép sorfalat álljanak a kedves vezető mögött, amikor az egy pártrendezvényen szónokol. Szerencsére mind fess fiatalember, nincs közte kövér, mert „az a halálom” – fogalmazott egyszer a felettébb igényes miniszterelnök.
A katonai sorfal előtt aztán valami olyasmit fejteget, hogy ugye a komenisták azok, akik a népükbe lövettek, és akik most vannak azok vagy komenisták vagy az utódaik. És különben is 2006-ban is puskákkal vadásztak „ránk”. És most is csak azért nem lövetnek halomra minket, jó esetben gumilövedékkel, mert kicsavartuk a kezükből a fegyvert. És a jelen lévő kedves középosztály, kisgyerekestűl, lufistúl boldogan tapsol ennek a borzalomnak.
És hazafelé azt ismételgetik, mind a két- vagy négy- vagy nyolcmillióan, akik ott voltak, hogy ez igen, jól megmondta nekik.
És nincs aki szóljon, hogy bocs, de 2006-ban éppenséggel egy többé kevésbé szervezett erőszakos provokáció történt. Erre a rendőrség kétségtelen, szakmailag nem mindig megfelelően, reagált. De ezek után a szélsőjobbal együtt rágalomhadjárat indult a szemünk előtt megesettek eltorzítására. A Fidesztől független sajtó, már ami még maradt belőle, meg bénultan nézi ezt a hazugságömlést. Már arra is kevés erő maradt, hogy szóljunk. Bocs, nem Orbán hozott létre véletlenül TEK néven egy pretoriánus saját testőrgárdát, privát személyi testőre vezetésével, a legjobb felszereléssel és sokszoros fizetéssel?
Ceterum censeo:Orbánnak mennie kell!