Történelmet írt Eminem és Rihanna új közös dala

A Beatles és Elvis Presley után Rihanna lett a harmadik előadó a brit slágerlista történetében, aki hét éven keresztül minden évben feljutott a toplista csúcsára. Az énekesnő ezúttal az Eminemmel közösen felvett The Monster című számmal tört az élre.

 A 25 éves barbadosi popénekesnő és a rap ikon Eminem legújabb közös felvétele a múlt hét elején debütált - közölte a BBC News.

    A dal Eminem The Marshall Mathers LP 2 című, kedden megjelenő albumán található, és a 41 éves rapper számára is mérföldkő, az előadó hét éve először került a brit lemezeladási toplista első helyére. Ehhez legutóbb 2010-ben járt közel, akkor az ugyancsak Rihannával közösen felvett Love the Way You Lie című dal a második helyig jutott.

    A lemezeladási lista másik érdekessége Fat Boy Slim felbukkanása: az 50 éves brit DJ és producer Eat Sleep Rave Repeat című, harmadik helyen nyitó dalával 12 éve óta először került be az első 10 közé.

Szerző
Témák
Eminem Rihanna

"Hóchok" és "Heielek" a Szigeten

Publikálás dátuma
2013.11.04. 06:50
Bernáth László
A maga nemében szenzációs kis kötetet jelent meg a Z-füzetek sorozatában Hitler '33 címmel, Tabák András szerkesztésében. Nem az a rendkívüli benne, hogy összegyűjtött harmincnál több írást a magyar irodalom klasszikusaitól és mai szerzőktől, hanem a régebbi művek dátumai.

Ezek az 1932-ben, 33-ban, 34-ben született munkák mutatják igazán, hogy a legjobbak milyen érzékenységgel, milyen időben reagáltak a fasizmus veszélyeire. S ezek jószerivel nem, vagy alig ismert versek.

Mint például József Attila A szigeten című, 1934-es költeménye, amely alaphangon csak arról szólt volna, hogy kiment egy kicsit levegőzni, vélhetően a Margitszigetre.

Ám ami ott fogadta az nem nagyon volt az ínyére. Egyebek között így szól a vers néhány sora. "Kiléptem hát, hogy enyhülést leljek./ de "Hoch-ok" zúgtak és rekedtebb 'Heil-ek'./Csámpás Wotanok téglavörös arccal/ több macklenburgi dalkör/ zajongta, hogy csak ő van a világon,/ és megvalósul a keleti álom."

Kevéssé ismert Illyés Gyula 1944-es,  Napló című költeménye, amelyben így ír: ""Nem úgy a hős, tős ős-lovagi kormány!/ Ez nem takarja, ez le nem tagadja,/ hogy a katonaszökevény helyett/ lelöveti az  asszonyt, gyermeket.

" Nem hiányoznak a gyűjteményből Vas István, Gábor Andor - aki véletlenül összetalálkozik Hitlerrel Weimarban 1932-ben - Gelléri Andor Endre sorai sem, aki megrendítő írásában emlékezik bajtársaira, akik akár az életük árán is meg kívánták menteni, hogy majd írni tudjon erről a világról. Bálint György, Babits Mihály, de Pilinszky János is ott van a kötetben, csakúgy mint Nagy Lajos Pincenaplója, aki  Budapest ostromának utolsó napjairól számol be személyes élményei alapján. A kötetben az a tragikus, hogy 60-80 év múltán is milyen sok az aktuális, a veszélyekre figyelmeztető sor. Weöres Sándor Scherzójában: "Húzódj a végső napsugárba,/ bár a nyarat nem menti meg:/ pléhmajom mászik dinnyefára,/ kihal az emberek világa/ és élnek a gázmesterek."

Mutyizásban tobzódó ország

Publikálás dátuma
2013.11.04. 06:45
Sas József azt nyilatkozta, hogy valószínűleg ez az utolsó kabaréja FORRÁS: BAKSA FOTÓ
Sas József Lúdas Mutyi címmel új, nyilatkozata szerint egyben utolsó, kabaréjával jelentkezik a Fészek Klubban. Pellengérre kerül például a trafik- és a földmutyi, láthatunk jelenetet a hazugságokba torkolló választási kampányról, és paródiát Gyurcsányról meg Orbánról.

Sas József hajléktalant játszik a Lúdas Mutyi című új kabaré egyik jelenetében, a Fészek Klubban. A földről felkecmeregve kuplézik, és perlekedik a világgal. Többrétegű rongyokban áll előttünk kiszolgáltatva, megmutatva korunk jelképét, a totálisan kisemmizett hajléktalant.

Könnyed, sziporkázó jelenetek után, már nem is olyan messze a műsor végétől, olyan, mint egy erőteljes lórúgás. Jelzi, hol tartunk most, szolidaritást vállal a kisemmizettekkel, miközben parádézott már színes jelmezekben, külsőleg elszürkül. Felvillantja a leglidércesebb világot.

Eddig általában pergő ritmust diktált rendezőként, ezúttal nagy, hosszú, csendeket teremt. Elméláztatja a publikumot, beleérzésre készteti, de azért kicsit sziporkázik is, merthogy mégiscsak kabaréban vagyunk, és mozog benne a ripacsvéna, a gyakorlatban kitanult mesterség hatásmechanizmusát nem adja fel, atmoszférát teremteni, tetszeni akar mindenáron, akkor is, ha éppen sötét színekkel fest.

Azt nyilatkozta, hogy valószínűleg ez az utolsó kabaréja. Hát megmutatja, hogy az öreg bohóc mennyi mindent tud a szakmáról, a környezetéről, a színpadról, a műfajról.

Odatesz úgy egy magánszámot, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Sokan vádolták már ízlésficammal, gatyaletolós olcsósággal, és nem tagadható, hogy pontosan a biztosan kiszámítható hatás, a közönségvonzás, a popularitás oltárán eltaszított magától bizonyos közönségrétegeket, többször én is összehúztam a szemöldököm, hogy talán ezt meg azt azért mégsem kéne.

Ugyanakkor levettem a kalapom, amikor briliáns, és tanítanivaló mesterségbeli tudással volt jelen a deszkákon. Ilyen volt például a saját temetésének abszurdba forduló megrendezése, amikor koporsója fölött ingerülten hajba kaptak az őt szidalmazók és dicsérők.

És ilyen az állásnélkülivé lett, kukázó tanár, aki a szemetes konténer fölött állva is tartást, kulturáltságot képviselt, de erre a kultúrára a gagyira specializálódott világban már nincs szükség.

És most már nem csak a kultúrát, hanem embereket is ki lehet dobni, látjuk nap, mint nap a hajléktalanokat, bármennyire is el akarják takarítani őket az útból, sokan vannak, nem hallgatták meg kellőképpen, hogy senkit nem hagynak az útszélén, láthatjuk őket rendszeresen kisemmizve, lebetegedve, lepusztultan reménytelen arccal.

Olyanok, mint a lakmuszpapír, jelzik, hogy égbekiáltóan nagy a baj. Sas élőszobrot állít nekik, fejet hajt előttük.

Dühös, fennhangon segítségért kiállt, és ez jót szokott a műsorainak tenni. Adódtak időszakok, amikor óvatosabb volt, saját irháját is nyilván féltette, át akart vészelni, túl akart élni.

Ekkor szaporodtak az anyósviccek, és a gatyaletolások. Sikeres tévéprodukciókat lehetett belőlük csinálni, de nívós színházat nem. Vagy tíz éve A Mikroszkóp fantomja az egyik legjobb műsora volt, elkeseredett, szabad szájú, félelem nélküli.

A mostani program néhány pontján hajaz az emlékezetes élményre. Ütős a nyitó konferansz. Találó Aradi Tibor, Varga F. József Orbán és Gyurcsány paródiája, érzékelteti, hogy hosszú távú szappanoperaként elvannak a maguk állandósult ellentétével, aztán közben az országgal történik, ami történik.

Ez már örökzöld szám, Varga F. előrukkol egy önálló Orbán paródiával is, fennhangon szónokolva ismétel, sugall, szájbarágósan fejbe vés akár egyszerű dolgokat, sajátos gesztusokkal, nyomatékosító fejmozgással kísérve.

Vannak azonban új, és már nem is annyira új politikai szereplők, igencsak időszerű lenne valamit róluk mondani.

A Beregi Péter és Aradi által játszott ünnepi beszéd, melyben a miniszter totálisan felkészületlenül, azt sem nagyon tudva, hogy éppen hol hinti az igét, öntetszelgően összehord hetet-havat, miközben a titkára riadtan próbál neki súgni, persze aktuális, de már temérdekszer előadott mozzanat.

Nem dolgozó, szájaló melósokként is láttuk már Aradit, Varga F.-et, de persze a kabaré igényli az állandó figurákat, meg kell találni a helyes arányokat.

Ütős, amikor Baranyi László, mint a még utolsó itthon élő polgár, igyekszik elhagyni az országot, a két szomszédvár politikusai pedig Aradi és Beregi megszemélyesítésében, fűt-fát, lehetetlenségeket ígérve próbálják rávenni, hogy itthon maradva rájuk szavazzon.

A maradásának az a feltétele, hogy végre kibéküljenek, befejezzék az ellenségeskedést, hagyjanak másokat élni, és még puszit is adjanak egymásnak.

Nagy röhögést kiváltó, groteszkbe csapó szituáció. Kokas Piroska és Ress Hajnalka hangulatosan kupléznak, ahogy szoktak, de van például egy utcai vécében játszódó jelenetük, ami arról regél, hogy akár a trafikok mintájára, hogyan lehetne ezeket remek lehetőségként a csókosok kezére juttatni.

De persze szóba kerül a földmutyi, nem marad említetlen az oktatás dicső átvariálása, és megannyi téma, ami foglalkoztatja az embereket.

Ezeket olyan klasszikus jelenetbe, mint amilyen a Beregi és Sas által már megszokottan, és rendszerint élvezetesen előadott Hacsek és Sajóba is be lehet lopni.

A Lúdas Mutyi a szegényszínházi körülmények dacára, díszletek alig vannak, a tánckar után a kis zenekar maradványa is eltűnt, összességében erős, aktuális, szórakoztató kabaré.

Szerző