Gyorsabb cáfolat aligha érkezhetett volna Rogán Antal bicegő kombinációjára. A Fidesz frakcióvezető a múlt hét végén azzal korholta a magyar neonácikat, hogy a Horthy-szobor avatásával fölpiszkálják a honi baloldalt, inspirálja a nyugati sajtót az antiszemita veszély eltúlzására. Az eredendő baj eszerint nem a gyűlöletszítás, hanem a figyelem ébresztése, hogy van ilyen Európa közepén.
Nos, a kedd reggeli párizsi Le Figaro meglehetősen szokatlan módon a The New York Times egyik cikkét vette át annak az illusztrálására, hogy Orbán Viktor regnálása idején bizony van ilyen antiszemita fenyegetés. A fejtegetésre az adott alkalmat, hogy bemutatták Fischer Iván operáját, a "Vörös tehén" címűt, a tiszaeszlári vérvád témájára. Rachel Donadiol, aki itt járt, meg is nézte a bemutatót, de a karmester komponista megismertetésén túl elsősorban a politikai háttérrel foglalkozott. Abból indul ki, hogy miközben a magyar baloldal belesüllyed a politikai botrányokba, koloncként viseli kommunista múltjának a terheit is, növekszik azoknak a művészeknek a tábora, akiket taszít a Fidesz-kormány Európa ellenessége.
Magyarországon a feszültség akkor súlyosbodik - vette át a New York Times fejtegetését az egyik legkonzervatívabb párizsi Le Figaro -, amikor több európai jobboldali párt, Franciaországtól Görögországig, még Kelet-Európában is élénken kezd reagálni, és több egykori posztszovjet ország a Nyugat és a nacionalista irányzatok között hányódik. Idézi Navracsics Tibort, aki a közelmúltban elismerte, a hajdani budapesti vezetés igenis felelős a holokauszt borzalmaiért. A karmester-zeneszerző Fischer Iván üdvözli ezt a hangnemmódosulást, de azt óhajtaná, hogy az ország kormánya elszántabb volna a szélsőjobboldali akciókkal való szembehelyezkedésben.
Fölidézi a New York Times-Figaro publikáció a legújabb alaptörvény változtatásokat és megjegyzi, hogy egyes újságírói körök és hozzáértők szerint, közvetlenül ezek még nem érintik a kifejezési szabadságot, de a veszedelmet már magukban hordják. A "Vörös tehén" bemutatója alkalmat teremthet arra, hogy a közélet alaposabban pillantson magába.
