Vitray: korosztályom nem kell már sehol

Publikálás dátuma
2013.11.16 06:05
Az emberek hamar elfelejtik azt, akit nem látnak rendszeresen a tévében – mondja Vitray Tamás (FOTÓ: VAJDA JÓZSEF)
Fotó: /
Dőreség nem látni, hogy a színházigazgatókkal kapcsolatos döntések politikai fogantatásúak. Ha pedig eleve eldöntött az eredmény, akkor mindegy, kik és mit szavaznak. Erről is beszél lapunknak Vitray Tamás, akinek napjainkban nincs túl jó kedve. A Kossuth-díjas televíziós elfogadja ugyan, hogy a felgyorsult világban megváltoztak a műsorkészítés szabályai, de ezt ő már se nézni, se művelni nem tudja. Műsoraival egykor iskolát teremtett, ám úgy látja, arra a tudásra és annak művelőire ma már nincs szükség.

- Amikor megbeszéltük ezt az interjút, mintha kétségeid lettek volna, hogy egyáltalán érdekelhetsz-e még valakit. A te szakmai múltaddal ez vajon kishitűség, szerénység, vagy valami más?
- Ne felejtsétek el, én idestova 16 éve már másodszor is hivatalosan nyugdíjazva lettem. Persze nem tűntem el, de napjainkban már elég keveset szerepelek. Az emberek pedig hamar elfelejtik azt, akit nem látnak rendszeresen a tévében. Ez természetes. Ha bejelentkezem, mondjuk telefonon, gyakorta felismernek, meg is kérdezik, hogy vagyok. De az is előfordul, hogy bemutatkozom és visszakérdeznek: Nyitray? Olyankor lebetűzöm a nevem. Az ismertségen nem lehet sokáig lovagolni. Ez nem szeretet, vagy népszerűség kérdése, ez a valóság.

- A beszélgetésünk egyik apropója, hogy a napokban töltötted be a 81. évedet. Érzed a korodat?
- Bizony érzem, néha nagyon is. Például nem jutnak eszembe nevek. De nincs ebben semmi különös. Ebben a korban "így illik".

- Ha a 81-et megfordítjuk, mindjárt kijön az 1-8. És te aztán igazán érintett vagy a futballban. Ha jól emlékszem, a Szovjetunió elleni 0-6-ot, az 1986-os világbajnokság irapuatoi mérkőzését is te közvetítetted.
- Már volt ebben gyakorlatom. Évekkel korábban enyém volt a csehszlovákok elleni marseille-i 1-4 is.

- Milyen egy ilyet közvetíteni?
- Rossz, nagyon rossz. Irapuato különösen megrendítő volt, ugyanis én általában inkább rosszabbat mondok, mint amit hiszek. Nem vagyok pesszimista, csak nem szeretem elkiabálni a dolgokat. De 1986-ban, egészen biztos voltam, hogy a válogatott bejut a legjobb négy közé. Kilenc világbajnokságon voltam, de ez volt az egyetlen, ahol nagyon nagy reményeket tápláltam és nagyobbat huppantam, mint valaha. Nem tudom megfogalmazni, mit éreztem. 1958-ban kezdtem futballt közvetíteni, és akkor se termett sok babér. Annak idején a közönségtalálkozókon azt a nem túl jó viccet sütögettem el, hogy olyan vagyok, mint egy jó kántor: szépen temetek. Tényleg annyi vereséget kellett közvetítenem, hogy mérhetetlenül irigy voltam Szepesi Gyurira, mert ő a nagy korszakot élte meg.

- Ebből származott a közvetítésetek közötti különbség is?
- Nem, az első időszakban a közönségnek az volt a futballközvetítés, amit Szepesitől megszoktak. Nézték a tévét és hallgatták hozzá a rádiót. Ez teljesen érthető volt, függetlenül attól, hogy akkor én nem örültem ennek. Mint ifjú titán, rendkívül nehezményeztem. Aztán rájöttem, ez teljesen normális, hiszen kezdetben senki sem tudta, hogy tulajdonképpen hogyan kell ezt a tévében csinálni. Nekem akkor lett hitelem a nézők előtt, amikor elkezdtem műkorcsolyázást közvetíteni.

- Tudjuk, hogy a sportközvetítéseket ma is nézed, de vajon mást is? Például híradót.
- Inkább nem, mint igen. Ha véletlenül bekapcsolva marad a készülék, akkor ottfelejtkezem. De az internet behozza az egész világot. Mindent előbb megtudok, mint a tévéből, ugyanakkor csak annyit foglalkozom vele, amennyit akarok és nem is igényelek többet.

- Azért csak van véleményed a mai világról és Magyarországról?
- Persze, hiszen benne élek. De nekem a kertkapuig tart az életem maradéktalanul vállalható része. Odáig érzem magam jól és biztonságban. És ha el is megyek valahová, nagyon jó hazaérkezni. Nincs igényem arra, hogy részt vegyek a kapun kívüli világban. Persze sem süket, sem vak nem vagyok. De egy 81 éves ember védelmi mechanizmusa már gyenge, mert nem tud semmi ellen tenni, ami nyomasztja, ami ellenére van. Nem mehetek világgá, mint a fiatalok, az én korosztályom nem kell már sehol. Mindössze annyit tehetek, hogy - amennyire lehet - ami nem tetszik, azt lehetőleg kizárom mindennapi életemből.

- Bár sosem politizáltál, azért érintőlegesen mindig találkoztál vele. Például te voltál a névadója és elindítója az Egyenlegnek, amelyet éppen húsz éve szüntettek meg.
- Az akkori TV2 intendánsa voltam négy hónapig és akkor ez volt a mi híradónk.

- De mire a műsor elindult, te már nem is voltál intendáns.
- Igen, addigra lemondtam. Az történt ugyanis, hogy az a cég, amely a műsort továbbította, a 24 órásra bővült műsorért értelemszerűen több pénzt akart, mint a korábbi 2-3 órásért. Az elnök, Hankiss Elemér, nem akart többet fizetni. Odáig fajult a dolog, hogy a cég megbízottja már szinte könyörgött, legalább tárgyaljanak, hogy jelenthesse a miniszterének, folynak az egyeztetések. Csakhogy az elnök nem tárgyalt. Azt mondta, jó a pozíciónk. Abban reménykedett, hogy olcsóbb lesz, vagy ingyenes. Két nappal az indulás előtt lehívtam őt a stúdióba, ott állt 90 ember, aki 3-4 hónapig készült. A mai napig az a gyanúm, hogy Hankiss akkor már nem akarta, hogy én legyek az intendáns, megbánta a kinevezésemet, mert túl sok volt a macera velem. De a lényeg az, hogy megnézte, gratulált, majd kimenet odasúgta, Tamás, mi lesz, ha ezek mégsem fogják közvetíteni a ti indulásotokat. Mondtam, hogy akkor kapsz tőlem egy levelet, és ebben maradtunk. Hát így is lett. Az első adást tizenkét ember látta. Újságírók, akik bejöttek a stúdióba, hogy ott nézzék a premierünket. Én meg, ahogy mondtam, el is küldtem a lemondó levelemet. Aztán persze később tárgyaltak, meg is egyeztek, de már nélkülem.

- Valóban macerás ember voltál?
- Nehéz volt velem. Meg akartam csinálni, amit vállaltam. Nem azért, mert szorgalmas vagyok, hanem, mert hiú. Ebből azután sok vitám volt. Azzal hízelegtem magamnak, hogy a felsőbbséggel mindig rossz viszonyban voltam. Mindig voltak a tévé felső vezetőivel konfliktusaim. Lehet, hogy egy részükben én is hibás voltam, ezt ma már nehéz megállapítani. Azt hiszem, nem voltam könnyű eset.

- Ha hiú is vagy, talán nem öncélúan.
- Akkortájt, amikor elkezdtem tévézni, furcsa módon, de nem megmagyarázhatatlanul, örültek, ha az ember valamit megpróbált. Örültek, ha jónak tűnő műsorötletet hozott. És ha ezek sikerültek, föl lehetett tételezni, hogy nagy veszélyt nem vállalnak, ha valami újabbal ajánlkozik az ember. Így nagyon sok mindent kipróbálhattam, tudták, abból nagy baj nem lesz.

- Ugyanez az alkotókészség ma nem nagyon látszik a köztévében. Szerinted ez min múlik?
- Nem tudom megítélni, csak tippelni tudok. Nincs kapcsolatom…

- Örökös tag vagy.
- És akkor mi van? Várják, hogy kihaljunk. Először megvonták a pénzünket, aztán visszaadták, mert rájöttek, hogy örökké úgy sem élünk, kibírják azt a pár évet. Szóval, saját műsorötletek helyett licencműsorok vannak, elég megvenni, ami már bevált, s mindig van rá pénz. Méghozzá annyi, hogy régen három televíziót lehetett volna működtetni belőle. Milyen fura, van egy műsor, még a címében is benne van a hazafias rajongás: Magyarország, szeretlek! de ez is licenc, mint az a vége címsorból kiderül. Ezt is vették.

- A színművészeti egyetemen az évek alatt sok tanítványod végzett. Ők továbbviszik a "művedet"?
- Nincs mit továbbvinni. Már sokszor elmondtam, nem újdonság, hogy azok, akik tényleg jók, sokkal többre alkalmasak, mint ami az igény velük szemben. Ez volt az egyik ok, amiért úgy gondoltam, hogy nem érdemes tovább tanítani, mert nem tudok használni. Például, mániásan ragaszkodtam ahhoz, hogy a gyerekek a kamerával szemben szabadon, és szabatosan tudjanak beszélni. Ma már minek, hisz ott a súgógép. Igaz, hogy így, onnan olvasva, mindenki kétszer olyan gyorsan beszél, mint amit az ember egyáltalán fölfogni képes. Akkor minek tanítani, amit az imént mondtam?

- De azért a tanítványok csak megkeresnek.
- Valóban. És hadd hencegjek vele, a Monte Carlo-i nagydíjas páros, Cseke Eszter és S. Takács András az én tanítványaim. Andris 16 évesen jött el hozzám, hogy Karinthy Frigyes Találkozás egy fiatalemberrel című novellájának mintájára szeretne négy emberrel csinálni egy-egy nagy interjút arról, hogy mit valósítottak meg ifjúkori vágyaikból. Szepesi Gyuri, Albert Flóri és Jancsó Miklós mellett én voltam a negyedik. Megcsinálta és ott kezdődött a barátságunk. Aztán jelentkezett a színművészetire és akkor azt mondtam, hogy ezt a négy évet én még kihúzom itt, ha idejár. Igen, akkor volt értelme miért ottmaradni. És, mint később kiderült, az egész osztály jó volt.

- Te is szívesen jártál volna annak idején a színművészetire, hiszen rendező akartál lenni.
- Csak mindig kirúgtak az utolsó rostán. Három egymást követő évben. Kilencszer voltam ilyen felvételi vizsgán és minden harmadikon kirúgtak, elég konokul. A második kudarc után pedig muszáj voltam fölvételezni angol szakra, mert elvittek volna katonának három évre.

- A színházzal azért megmaradt a kapcsolat…
- Annyiban mindenképpen, hogy voltam díszletmunkás két évig, nagyon szeretem is a színházat és a feleségem is színésznő. Leginkább a Vígszínházba járunk, mert minden odaköt. Nagyapám negyven évet dolgozott ott.

- Az utóbbi évek előadásai alapján szerinted indokolt lenne az igazgató-váltás?
- Eljátszhatjuk az ártatlant, megkérdezhetjük, hogy kellett-e váltani a Nemzetiben is? Dőreség nem látni, hogy a döntések politikai fogantatásúak. Márpedig, ha már eleve eldöntött az eredmény, akkor meg úgyis mindegy, hogy kik és mit szavaznak. Nem kívánom véleményezni, hogy milyen Alföldi Róbert, vagy Eszenyi Enikő színháza, de a közönség bement, befizetett rá.

- A Nemzeti Színházban is jártál Alföldi Róbert idején?
- Láttam több előadást és akadt, hogy el is jöttem a szünetben. Eléggé konzervatív vagyok a színház megítélésében. Az ominózus esetben, egy Shakespeare darab vált felismerhetetlenné számomra. Nem hiszem, hogy a rendező önmegvalósítását szolgálhatja, amit egy zseni megírt. Valahogy olyan ez - biztos túlzó a példa -, mintha a Mona Lisa-ra egy-két tollvonást odafestenének, mert nem elég modern, nem mindenki látja, hogy ez a nő igazán mosolyog, de majd jön egy restaurátor, egy ügyes fiú pemzlivel és átfesti.

- Végül is akár színház, akár tévé, a szakma az utóbbi időben mindenütt jócskán átalakult.
- Az enyém a fölismerhetetlenségig. A DigiSporton van heti egy műsorom, köztük a Kibicek, ahol négyen beszélgetünk a sportról. De ez a mai televíziózásban már nehezen állja meg a helyét. Képileg sem, hiszen nyugodtan ülő emberek láthatóak csupán hosszú időn át, és mostanság a beszédtempó is sokkal gyorsabb. A modern televíziózásban lüktetni, zihálni kell és öt másodpercenként valaminek történnie kell, legalább a képnek változnia. Elfogadom, mert ennyivel gyorsult az élet maga is, de ezt én nem tudom se nézni, se művelni. A régi beszélgetős műsorok - mélyinterjúnak mondanák ma - már nem működnének. Igaz, hogy azokhoz, mondjuk, akiket közönségesen celebnek hívnak, nem is illenék. A velük készült interjúkat tényleg nagyon meg kell nyirbálni, hadd pattogjanak, mert különben végképp nincs miért nézni.

2013.11.16 06:05

Bércsata: kiütéssel nyertek a politikusok

Publikálás dátuma
2019.02.18 06:00

Fotó: Népszava/ Tóth Gergő
A kormány egyes vezető tisztviselőinek fizetése több mint négyszeresére nőtt 2010 óta, az állami alkalmazottak járandósága viszont jó esetben is csak a másfélszeresére emelkedett.
Gyakran kérkedik a béremelésekkel a kormány, pedig összesítésünk szerint a minisztereken, államtitkárokon, országgyűlési képviselőkön  kívül kevesen lehetnek igazán elégedettek. Az állami vezetők és a parlamenti képviselők legutóbb tavaly nyáron gondoskodtak magukról. 2010-ben 748 ezer forintot, négy éve 972 ezret, most pedig egységesen majdnem bruttó 1,3 milliót kapnak az államtitkárok, a miniszterek bére 1,8 millióra emelkedett, két tárca nélküli vezető fizetése pedig 5 millióra nőtt. A parlamenti képviselők fizetése már 2014-ben 232 ezerről majdnem 750 ezer forintra emelkedett, tavaly pedig majdnem 900 ezer forint lett az alapdíjuk.
Mindez azt jelenti: az államtitkárok bére kilenc év alatt bő 73 százalékkal, a képviselői fizetés 287 százalékkal nőtt. A miniszteri fizetések 63 százalékkal lettek magasabbak mint 2010-ben, ám a két ötmilliós bérrel rendelkező tárcanélküli vezető esetében 354 százalékos volt az emelkedés. Ehhez képest a katonák, rendőrök és börtönőrök pénze 2010-től mostanáig 45 százalékkal, a pedagógusoké 50, az egészségügyieké 70-90 százalékkal, a szociális területen dolgozóké 70 százalékkal nőtt.
Harrach Péter kereszténydemokrata frakcióvezető mindenesetre indokoltnak tartja a politikusi bérek növelését: tavaly augusztusban ugyanis arról beszélt az ATV-ben, hogy elérkezett az az idő, amikor a képviselők is részesedhetnek abból az emelésből, amiben a társadalom egésze részesül. Az egészségügyi dolgozók sok ígéretet és mellé nem kevés béremelést kaptak 2010 óta, ám összegszerűen sokan még ma is keveset keresnek. Az 5.12 Szakszervezet, a Tiszta Egészségügyért által megadott adatok szerint – miközben 2010-ben a minimálbér 73500 forint volt – a pályakezdő műtőssegédek, betegszállítók vagy segédápolók bruttó bére 69-77 ezer forint volt, idén pedig 140-150 ezer. A szakképzettséggel rendelkező, de nem diplomás ápolók, szakápolók, szakasszisztensek, műtősnők és szülésznők a vizsgált időszak elején 78-89 ezer forintos bruttó bért kaptak, 2019-ben pedig 173 és 192 ezer között mozog a bérük. A főiskolai és egyetemi diplomával rendelkező ápolók, mentőtisztek, védőnők 122-129 ezres bére mára 237-244 ezerre emelkedett. A kormány az év végén újabb négy éves, 70 százalékos béremelési csomagot jelentett be az egészségügyben, bár a 2020-21-es költségvetés sarokszámairól a múlt héten megjelent hírek szerint épp a humántárca pénzeiből faragnak le, tehát nem látszik sehol a nagy léptékű ígéret fedezete. A pedagógusok is elsősorban ígéretekkel gazdagodtak. Bár 2010 elején már alig érződött a Medgyessy-kormány 50 százalékos béremelésének hatása, 2011-ben a pedagógusok pénzét csak 1-2 százalékkal növelte meg a Fidesz, ennek az évnek az elején sok pedagógus bére csökkent és nem nőtt. A nagy ugrás a 2011-ben elfogadott köznevelési törvény alapján 2013-ban életbe lépő új besorolási rendszer elindulása volt, ami többlépcsős, összesen 60 százalékos béremelést ígért.  Félúton azonban befékezett a kormány, a 2015-ös szinten rögzítette a számítás alapját, amivel 2019 év végére egy mesterpedagógus zsebéből nagyjából 3 millió forintot vesz ki– hangsúlyozta lapunknak a Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) alelnöke. Totyik Tamás múlt pénteken az Országos Közszolgálati Sztrájkbizottság tájékoztatóján azt is bejelentette, hogy mától elindul a szakszervezet honlapján a „Bérnyomásmérő”, aminek segítségével minden tanár kiszámíthatja, mennyit vesztett, mert nem a mindenkori minimálbér az emelések alapja. A szakszervezeti vezető felidézte, hogy 2010-ben egy főiskolát végzett pedagógus kezdő bére bruttó 122 ezer forint volt, ma ugyanez 182 ezer forint. Az egyetemet végzettek a második Orbán-kormány megalakulásakor 129 ezret kaptak, ma 203 ezret. A 30 éve a pályán lévő, főiskolai diplomával rendelkező gyakorlott tanárok fizetési papírján kilenc éve bruttó 167 ezer forint szerepelt, ma 310 ezer. A középfokú végzettségű pedagógiai asszisztensek kezdő bére 78 ezerről 120 ezer fölé nőtt ezekben az években.  A minisztériumokban és központi hivatalokban dolgozó középfokú végzettséggel rendelkező tisztviselők a mindenkori garantált bérminimumot kapják, ők egyedül legalább biztosak lehetnek abban, hogy minden évben előre lépnek. A magasan képzett szakemberek bérének kiszámításához szükséges illetményalap azonban 2008 óta nem emelkedett, változatlanul 38650 forint, így ebben a körben mindenki csak a besorolása és a munkában töltött idő alapján juthatott feljebb a bérlistán. Agg Géza, a Közszolgálati Szakszervezetek Szövetségének elnöke a 2010 és 2019 közötti időszakra a KSH adatai alapján 28 százalékos inflációval számolva mondta a Népszavának, hogy a köztisztviselői kör 36 százalékos reálkereset csökkenést könyvelhet el az Orbán-kormányok működése alatt, további 8,4 százalékot jelentett a 13. havi bér korábbi megszüntetése, vagyis majdnem a felét érik a minisztériumi fizetések, mint tíz éve.
A Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezete (MKKSZ) úgy számol, hogy az önkormányzati hivatalokban foglalkoztatott majdnem harmincezer köztisztviselőből több mint 17 ezernek nem tudott bért emelni saját hivatala 2010 óta, a többieknek valamennyit javult a fizetése, miután 2017-ben a kormány megengedte, hogy az önkormányzatok saját bevételeik terhére emeljenek az illetményalapon. Az önkormányzati dolgozók már többször is sztrájkoltak a béremelésért, de a Belügyminisztérium idén is csak trükközve ad némi keretet erre a polgármesteri hivatalt fenntartóknak. A leggazdagabb települések szolidaritási befizetéseiből tesz félre 11 milliárdot, amire a szegényebbek pályázhatnak, de költségvetési pénzt nem tesz bele a közös kalapba.
A rendőrségnél 2010 és 2015 között nem volt béremelés, a négy éve bevezetett életpálya rendszerhez 40-50 százalékos béremelés társult. A Független Rendőr Szakszervezet főtitkára lapunknak azt nyilatkozta, hogy míg 2010-ben egy kapitányságon dolgozó kezdő tiszthelyettes bére nagyjából nettó 100 ezer forint volt, addig ma 140-150 ezer forint. Pongó Géza elmondta, a két évtizede szolgálók átlagosan 200-220 ezer forintot visznek haza, a középvezetők, például a megyei vagy az országos kapitányságok osztályvezetői nettó 500 ezret keresnek, egy tábornok 800 ezer forintot. Ezek az érdekvédelmi vezető szerint már tisztességesnek mondható összegek, de a kezdő tisztek nem tudnak kijönni a fizetésükből, különösen ha nem a szülőhelyükön állnak szolgálatba, márpedig sokukat felrendelik a fővárosba. Itt jó esetben 40 ezer forint lakhatási támogatást kapnak, ami nem elég az albérletre sem, nemhogy saját lakásra tudnának gyűjteni. 2010 előtt a rendőrök 10 milliós munkahelyi kölcsönt kaphattak, ami elég volt egy panellakásra, ma azonban csak 5 millió jár – emelte ki Pongó Géza.

Tömegközlekedés: ha nincs fizetésemelés, inkább elvándorolnak

A Volán társaságoknál 2010-ben 185 ezer forint volt az átlagbér, 2018-ban pedig majdnem a duplája, 320 ezer, de nagy az elvándorlás, többet szeretnének kapni. A BKV dolgozói nem egyforma béremelésben részesültek az utóbbi években. Az Egységes Közlekedési Szakszervezet nyilvántartásai szerint 2010-ben a főváros közlekedési cégénél fizikai munkakörben foglalkoztatott dolgozók, szerelők például 226 ezer forintot kerestek, a járművezetők 257 ezret, míg a társaság igazgatásában résztvevő szellemi alkalmazottak 258 ezret. 2018-ra a fizikai munkakörben foglalkoztatottak alapbére 345 ezer forintra nőtt, míg a járművezetőké 290 ezerre, a szellemi munkakörben dolgozóké pedig 496 ezer forintra. A MÁV-nál 1500-féle munkakör van – indokolta Meleg János, hogy miért nehéz kimondani a vállalatcsoportra érvényes átlagbért. A Vasutasok Szakszervezetének elnöke emlékeztetett rá, hogy a 2017-ben megkötött hároméves 30 százalékos bérmegállapodás értelmében idén 5 százalékos emelés illeti meg az állami cég dolgozóit, de ez is kevés ahhoz, hogy meg lehessen állítani az elvándorlást. 2010-ben egy váltókezelő 40 éves munkaviszony után is csak 103 ezret keresett, ma 158 ezret kap. Egy kezdő mozdonyvezető alapbére kilenc éve 146 ezer forintról indult, ugyanezért a munkáért idén legalább 207 ezret vihet haza, ha a pályája végén jár, és több mint 40 éve dolgozik, akkor a bértábla szerint minimum 276 ezer forint ár neki. Ezek a számok hangsúlyozottan alapbéreket jelölnek, a forgóban dolgozók erre kapják a műszak és egyéb pótlékokat. Ami biztos: 2017-ben a MÁV elnök-vezérigazgatójának fizetését a kormány 2 millióról 5 millió forintra emelte.

2019.02.18 06:00
Frissítve: 2019.02.18 06:00

Takács Krisztián lett Korlát új polgármestere

Publikálás dátuma
2019.02.17 21:34
Illusztráció
Fotó: Népszava/
Négy független jelölt közül Takács Krisztián nyerte el a polgármesteri tisztséget a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Korlát községben vasárnap tartott időközi választáson - közölte Szatmári Fruzsina aljegyző.
Tájékoztatása szerint a választási névjegyzékben szereplő 241 lakos közül 204-en voksoltak, három szavazat érvénytelen volt. Takács Krisztián 107, Horváth Elemér 54, Lukács Máté 21, míg Báder József 19 voksot kapott. Az időközi választást azért írták ki, mert a község korábbi polgármestere, Hriczu Imre (független) lemondott posztjáról. 

Mekényesen és Bakonyszentivánon is a posztért egyedüliként induló független jelölt nyert

  • Schild Róbertet 45-vokssal választották meg, egy szavazat érvénytelen volt. Mekényes választási névjegyzékében 250-en szerepeltek. Az időközi voksolást azért kellett kiírni, mert a község korábbi független polgármestere, Major Ottó novemberben lemondott.
  • Frum Istvánt választották a Veszprém megyei település első emberévé. A 183 választásra jogosult polgár közül 71 járult a szavazóurnához. Egy szavazat érvénytelen volt. Bakonyszentivánon azért kellett időközi polgármester-választást tartani, mert a település korábbi polgármestere, Karvas János - aki szintén függetlenként töltötte be a tisztséget - novemberben elhunyt.
Szerző
2019.02.17 21:34