A FIDESZ-frakció intelmei ellenére most éppen felülök egy provokációnak. Pedig világosan megmondták, amikor a neonácik egy novemberi hétvégén Radnóti-kötetet égettek: "a FIDESZ-frakció nem ül fel az ilyen provokációnak, de szem előtt tartja azon honfitársaink érzéseit, akikben a könyvégetés képsorai fájdalmas emlékeket ébreszthetnek". Azt ugyan nem tudom pontosan, hogy kell felülni, vagy fel nem ülni a provokációnak, de azt látom, hogy ez lassan épp olyan kedves szava lesz a kormánypártnak, mint a rezsicsökkentés, vagy a szabadságharc. Már a Horthy-szobor állítását is szimpla provokációnak minősítették, mondván: csak azért kell aggódni, mert ezzel Magyarország ellen hergelik a baloldali európai sajtót.
Most meg az a baj, hogy akadhatnak olyan érzékeny emberek is, akikben a könyvégetés "fájdalmas emlékeket ébreszt". Maguk a nyilatkozó politikusok ezek szerint nem így vannak ezzel, de mivel megértéssel viszonyulnak a náluk gyengébb idegzetű embertársaikhoz, nem helyeslik, ha elszomorítják őket. Egyébként a szolid náci víkend - mint írják - "nem lehet más, mint egy marginális kisebbség feltűnési viszketegségének kiélése". Ahogy a Gerilla-együttes egykori dala szólt: "Nincs semmi baj se még, csak a szomszéd háza ég". Azaz könyve, de azt most mindegy. Feltűnési viszketegség, mi egyéb, de hiszen senki sem tökéletes.
Már tavaly is volt nálunk a kristályéjszaka évfordulóján ilyen kellemes társasági összejövetel, és lám, mégsem dőlt össze a világ. Vonzó programnak bizonyulhatott, hiszen tavaly még csak húsz, idén már harminc településre tervezték. Az elmúlt évben is érdekes könyvkínálat lobogott a máglyán: "cionista irodalom" címén Kertész Imre Nobel-díjas regénye, de a Népszava, az Élet és Irodalom és a Hócipő példányai is. Idén Radnóti, ha másért nem, hát azért, hogy dupla évfordulót ünnepelhessenek.
Nemcsak a kristályéjszakáét, hanem Radnóti meggyilkolásáét is. Az is éppen ezen a napon történt 1944-ben. Akkor golyó, most tűzhalál. A feltűnési viszketegek amúgy tudták, hogy a "Nem tudhatom" költőjét különösen pikáns lesz a magyarság ellenségei között újból kivégezni. Maguk örökítették meg videofelvételen az akciót, úgy, hogy a hamvadó köteten a szerző neve még jól olvasható legyen.
De akinek ez a jelentéktelen provokáció is durva volt, és a füstszag csípte a szemét, az polgáribb, finomabb kivitelben is élvezhetett egy nosztalgia-víkendet múlt hétvégén, amikor ismét fehér ló patkója kopogott az átmenetileg Bartók Béla nevét viselő budai utcán. Voltak vérmesebb résztvevők, akiket az árpád sávos zászlók, a nagypapák molyrágta egyenruhája nem elégített ki. Csillag Ádám dokumentumfilmest már a buszon megtámadta egy felajzott honpolgár: "A zsidó fejeddel együtt foglak levágni. Ha idefordítod a kamerát, meghalsz." Nyilván egy újabb feltűnési viszketeg.
Aki náci víkendre vágyott, nem kellett Pestre utaznia. Egy vidéki kézilabdameccsen is gyönyörködhetett a csíkos zászlók mellett a feliratban: "Veled vagyunk, Csatáry". A molinót tartó drukkerek a sértett ártatlanság hangján magyarázták, hogy ők csak egy hajléktalanná vált törzsszurkolóval akartak szolidárisak lenni. No persze. Ki mással? Az erőszakos randalírozók, a történelem szemétdombján turkálók már csak arról híresek, hogy gyengéd szeretettel csüggenek a hajléktalanokon.
Ugyanezen a hétvégén hat suhanc azzal töltötte szabadidejét, hogy megvertek és összerugdostak egy hajléktalant, a minden vagyonát tartalmazó, kopott hátizsákját pedig a Dunába dobták. Egyelőre csak a hátizsákját, őt még nem. Természetesen nem ismerem politikai meggyőződésüket, már ha van nekik. De a megalázásban lelt öröm, a gyilkos düh, a csapatban megélt bátorság, az ütésre emelt kéz nagyon is ismerős a politika jobbszéléről. Nem feltétlenül náci politikai meggyőződés, de hogy náci morál, az biztos.
A fiúk azt hitték, ez voltaképpen rendjén van. A hajléktalan-verők is, a Bartók Béla úton vonulók is. Hiszen még a kormányoldal nyilatkozatai is óvatosak. Farkas Flórián, annak a magyar cigányságnak a legfőbb képviselője, akik közül sokakat Horthy csendőrei raktak fel az auschwitzi vonatra, a Népszava kérdésére Horthyról ezt nyilatkozza: "ilyen kérdésekkel nem foglalkozom". Kövér László ugyan a szocdem nagypapára emlékezve nem örül a Horthy-szobornak, de gyorsan hozzáteszi: "azt kell mondani, hogy mint háborús bűnös, nem volt eljárás ellene". A FIDESZ szóvivője a vasárnapi felvonulás kapcsán úgy véli, hogy "a volt kormányzó munkásságát történészeknek kell megítélniük". Kár, hogy apám nem tudta ezt, ezért önállóan alkotta meg véleményét, miután huszonévesen a Don-kanyarba küldött II. magyar hadseregbe sorozták be.
Kár a kormánytól védelmet kérni, és kár a jogszabályokban reménykedni. A TASZ munkatársa is elmondta, a paragrafusok nem segítenek. A magánterületen végzett könyvégetés nem jogellenes, legfeljebb a tűzgyújtási tilalmat sértheti, ha éppen most van ilyen. Egy megoldás van: ezt hívják civil ellenállásnak. Oda kell állni, szemben a felvonulókkal. Vagy százan vasárnap meg is tették. Szégyellem, hogy nem voltam ott. Legközelebb megyek.
