Ez így együtt elég meghökkentő ahhoz, hogy az ember beleolvasson, és aztán ott ragadjon a lapoknál, míg a végéhez nem ér. Él velem is egy komiszkodó cica (a világ legaranyosabb macskusza), lenne is rengeteg tanulnivalóm, hogy felnőjek hozzá, ám a Pokoli macskák című könyvből nem erről tanultam.
Tanultam viszont arról, mit jelent a szeretet, a szeretet hiánya, a szeretet képességének kifejlesztése önmagunk megtalálásában.
A szerző, Jackson Galaxy Amerikában sztárolt tévéguru macskaügyben, a könyve viszont jóval többről szól.
Arról, hogy félig magyar származásúként (apukája volt magyar) rengeteg belső bizonytalansággal küzdve sodródik az egyik semmiből a másikba, sikerül kemény drogossá leharcolnia magát, tetoválásai és rasztafrizurája miatt először fel sem veszik a macskamenhelyre.
Aztán mégis, s bár szenved a legyűrhetetlen szenvedélyei következményeitől, elkezdi figyelni a cicákat, hogy hozzásegíthesse őket a méltó élethez. Kezdi őket érteni, kezdi beszélni a „nyelvüket”.
Macskaguru válik belőle, csupa odaadásból és szeretetből a magányos állatok iránt. Hozzákerül egy Benny nevű gázolt macska, és ahogy írja: ők ketten elkezdték egymást gyógyítani.
Galaxy azt írja le, hogy a macska megmentéséért folyó küzdelmében mint kezd el harcolni saját drogfüggősége, majd a drog helyébe lépő alkoholizmusa, végül az ezeket felváltó beteges falánksága ellen.
A párhuzamos gyógyulásból megértjük az önzetlen szeretet és érzelmi odaadás csodatévő lényegét. A Pokoli macskák (Jaffa Kiadó) bölcs és ritka őszinte könyv önmagunk megtalálásáról, jó adag szeretnivaló humorral.