Nem Snowden, de a miénk

Ha létezik kormányokon és pártokon átívelő áfamaffia, ha nem, Horváth András akkor is elcseszte. Hiába minden tiszteletem a volt adóellenőré, aki a magyar civil kurázsi egyik utolsó halálhörgéseként robbant be a köztudatba, ennél rosszabbul nem is lehetett volna megkísérelni megbuktatni egy államhatalommal és nagyvállalatokkal összefonódott bűnszövetkezetet. Először is figyelembe kellett volna venni azt az ordító tényt, hogy a mai magyar ügyészség egyedül abban következetes, hogy a kormánypártoknak kínos ügyekben egyszerűen nem csinál semmit. Se nyomozás, se vádemelés, mindenki mehet haza.

Azzal kiállni az ország elé, hogy "nincsenek írásos bizonyítékaim, de azok becsszóra ott vannak a NAV iratszekrényeiben, ha az ügyészség vizsgálódni kezd, majd megtalálják", borzasztó naivitás volt. Előbb név nélkül ki kellett volna adni a bizonyítékokat a sajtónak. Ha tényleg léteznek ilyen dokumentumok, a NAV irodáiban már vörösen izzanak az iratdarálók.

Értem persze a becsületes közszolgálati mentalitást, hogy ha bűnesetről szerzek tudomást a hivatalomban, először nem a rendőrségnek vagy a médiának köpök, hanem a kormánypárt prominens politikusaival próbálok levelezgetni. Még szerencse, hogy Edward Snowden NSA-alkalmazott nem Obama elnöknek állt elő az USA világméretű kémkedésének bizonyítékaival, hanem a Spiegelnek és a Guardiannak.

Értem én, hogy Horváth András éppen az ügy államigazgatási elsunnyogását akarta elkerülni a nyilvánosság előtt kifejtett vádjaival, ezzel azonban úgy lökte pártpolitikai térbe a témát, hogy állításait annyival tudta bizonyítani, mint Budai Gyulánk egy átlagos hétfő délelőtti elszámoltatást. Az eredmény: az LMP és a Jobbik vizsgálóbizottságot akar, mert ott Horváth bizonyítatlan állításai alapján hónapokon keresztül savazhatják a Fideszt és az MSZP-t anélkül, hogy a bizottság ténykedésének bármilyen jogi következménye lenne. Hiába mentek volna bele a szocik, hiába engedte volna a Fidesz az ügy vizsgálatát a költségvetési bizottságban, a közvélemény már beárazta a témát. Kormánybuktató áfamutyi helyett szokásos párt-cicaharc. Kár érte.