Márai Sándor;kötet;bemondó;Szalóczy Pál;Erőss Anna;Dömök Gábor;Polgár vallomásai;

2013-12-02 06:47:00

Szalóczy Pál megmaradt tisztessége

Különös foglalkozás (volt) a bemondóké. Az esetek többségében nem a saját szövegüket mondták, évtizedeken át mégis ők képviselték az intézményt – a rádiót és a televíziót -, ahol dolgoztak. Nem érdemtelenül. Hangjuk és beszédük „eladta”, amit mondtak, egyéniségük pedig –akár akarták, akár nem - átsugárzott minden híren, közleményen, felkonferálásokon.

A II. világháború utáni rádió bővelkedett nagy egyéniségekben. Hosszú lenne a felsorolás Pintér Sándortól és Körmendy Lászlótól, Debrenti Piroskától és Erőss Annától, Bőzsöny Ferencen és Dömök Gáboron át az egykor fiatalabbakig, például a már 68 éves Szalóczy Pálig.

Két dicsőség is jutott neki: ő lehetett az egykor önálló Magyar Rádió utolsó főbemondója, mintegy két éve pedig váratlanul nyugdíjaztak. Mondhatni ereje – de mindenképpen hangja – teljében.

Utólag persze örülhet, hogy így történt, két okból is. Az egyik, hogy ez a mai rádió – a közmédia többi részével együtt – már egyáltalán nem az, ami volt.

Aki ma ott munkát vállal – hűségből, a megélhetésért, vagy politikai okokból – nem lehet büszke rá. A közmédia és benne a rádió a jelenlegi hatalom kritika nélküli kiszolgálójává lett.

Amilyen sokáig volt a rendszerváltás előtt, amikor a közönségnek nem lehetett – semmilyen értelemben - választási lehetősége.

Szalóczy Pál pedig azért is örülhet, mert értelmes elfoglaltságokat talált magának. Olyanokat, amelyek révén továbbra is találkozhat a közönséggel, szórakoztatja őket és magát is.

Az persze, hogy a metró-és vasútállomásokon őt hallani, nem nagy dolog, viszont elismerést jelent, hiszen közkívánatra történt.

Az már sokkal fontosabb, hogy könyveket ír, mégpedig kiválóan. És emellett előadó-esteket tart, ami viszont igazán nagy teljesítmény.

A legújabbal – amelynek a hétvégén volt a bemutatója a Fészek Klubban – nagy fába vágta a fejszéjét. Márai Sándor legismertebb műve, a Polgár vallomásai nemrég megjelent újabb kötetéből olvasott fel részleteket.

A színpadon tulajdonképpen nem történt semmi. Ült egy gondolkodó ember és elmondta, hogyan látta Magyarországot. Márai a Hallgatni akartam című kötetben, utólag visszatekintve a II. világháború időszakáról és a közvetlenül megelőző eseményekről írt.

Szalóczy belőlük válogatott, méghozzá úgy, hogy közben mindenkinek jusson eszébe, milyen sok hasonlóság fedezhető fel egykori és mai történések között.

Az értő, eligazító, elgondolkodtató, a megszokott szép hangon megszólaló felolvasást egykori slágerek felidézésével ellenpontozta Gyarmati István – mindig fokozva a hatást.

Örüljünk tehát, hogy Szalóczy Pál már nem a mai rádió hangja. Hiszen így megőrizte önmagát és tisztességét, miközben sokkal többet nyújthat közönségének. S csak azt kívánhatjuk, folytassa minél tovább a maga élvezetére és így örömet szerezve nekünk is.