- A vb után igazán sportágat válthatna. A labdarúgó-válogatottnál is szükség volna beugróként egy jó szakemberre!
- Ezen még nem gondolkodtam. Bár az igazat megvallva azon sem, hogy egyszer majd újfent a nemzeti csapatnál kellene munkát vállalnom. Majd miután felkértek, akkor meg azon nem, hogy igent mondjak-e: ehhez a csapathoz jönnöm kellett.
- Pedig a tavalyi Eb-bronz után benne van a pakliban, hogy megégeti magát itt az ember.
- A rizikó egy pillanatig nem érdekelt. Úgy terveztem, ahogy betöltöm a hatvanat, utánpótlás- és edzőképzéssel foglalkozom majd, tanítok, felelősségteljes, de kevés feszültséggel járó munkát vállalok. A vb után, még ha fel is hívnának az MLSZ-ből, nemet mondanék, mivel ilyen munkakörben dolgozom tovább a Nemzeti Kézilabda Akadémián. Szakmai életem nagy kihívása lesz az. Tudom, furcsán hangzik tőlem, de sosem magam kerestem a beugró edző szerepét, az élet valahogy mindig így hozta. Egyszer az utolsó pillanatban kellett valakinek elvállalnia a feladatot, mint 2008-ban az olimpia előtt, máskor a többi aspiráns hosszabb távú szerződést szeretett volna, míg most ideiglenes megbízatást vállaltam el, amit mások nem szívesen tettek volna. Én viszont szerettem volna segíteni a csapatnak. Ráadásul 2008-ban alkalmam sem volt elköszönni a lányoktól, a vb erre is egy lehetőség.
- Júliusban nevezték ki, az eltelt időszak mire volt elegendő?
- Sajnos nem sok mindenre. Mivel az együttesnek nem volt lekötött programja, közvetlen alkotó munkát nem lehetett végezni. Jobbára edzésekre, mérkőzésekre jártam, igyekeztem feltérképezni, hogyan dolgoznak a kerettagok. Az idő rövidsége miatt, illetőleg mert norvég kollégám hosszú távú terveihez illeszkedően kell a munkát végeznem, abban maradtam a szövetséggel, hogy alapjaiban az Eb-bronzérmes közösségre építek.
- A mostani csapatban sokan megjárták önnel a pekingi olimpiát. A felkészülés közepette eszébe jutottak a negyedik helyig vezető út egyes momentumai?
- Sokszor, de nem csupán most. Azok a napok, azok a lányok az életem részei. Heten-nyolcan ma is válogatottak. De nem mindig a felemelő pillanatok ugranak be, rémálmaimban előjön az orosz magyar elődöntő, ahol roppant pechesek voltunk. Kettővel kaptunk ki. Ha Vérten Orsi, aki akkoriban a legjobb magyar játékos volt, nem sérül meg, ha Tóth Timi és Görbicz Anita teljesen egészségesen játszik a tornán, olimpiai döntőt játszhatunk. A Bajnokok Ligája góllövőlistájának legjobbjai voltak ők. A dél-koreai bronzmeccset pedig konkrétan elcsalták - sportdiplomáciai kudarcot vallottunk.
- A szívébe zárt játékosok körében vélhetően nehezebb lesz keretet szűkíteni.
- A szövetség lehetőséget adott rá, hogy mind a 18 játékos kiutazzon Szerbiába, ami megkönnyíti a helyzetem. Odakint döntöm el, kiket nevezek a viadalra. Ezt a döntést meg kell hozni, hozzá tartozik a munkámhoz, s noha nyilván senki nem szeretne kimaradni, aki ott lesz velünk, akár a lelátón, lehetőségeihez mérten segíti a szereplésünket.
- Mi alapján mérlegel?
- Forma, csapatszerkezet, egészségügyi állapot, hogy például Zácski Szandra hastáji gyulladása helyrejön-e, és ha igen, mennyi idő alatt lesz képes az erejét visszanyerni?
- Korábban úgy fogalmazott, az első négy meccset nyerni kell, s majd a románok és a németek elleni találkozó dönt arról, hányadik helyen jutunk tovább. Hányadikként szeretne?
- Annyiban pontosítanék, hogy ugyan nyerni kell az első négy partit, de mindenekelőtt az elsőt, a csehek ellenit. Mert ha kikapunk, a folytatásban vért fogunk pisilni, úgy megszenvedünk. A csehek a minap csak kettővel kaptak ki a spanyoloktól, míg a dánoktól 13-mal, ám a különbség nem tükrözi hűen az erőviszonyokat. Kellett, hogy a skandináv kapus parádézzon s hogy félelmetes lerohanásaik nagy százalékban góllal záruljanak. Feltörekvő csapat a cseh, kulturált, modern kézilabdát játszik. Erős ellenfél. Nehéz dolgunk lesz.
- A szövetség célkitűzése az első nyolc hely megszerzése…
- Okosan csinálták az MKSZ-ben: differenciáltan határozták meg a prémiumokat, minden helyezésért más összeget jár. Az elvárások a hosszú távú program részét képezik. Meghatározták, hogy ki kell jutni a 2012-es Eb-re - az azt megelőző két világversenyről ugyebár lemaradtak a lányok -, ami összejött, sőt, ott Böhnnel túlteljesítettek minden elvárást a bronzéremmel. Az én szempontomból nézve túl jól alakult a torna. Persze örültem a sikernek. A vb-n, az irányításommal, az első nyolc hely valamelyikén kellene végezni, a jövő évi, horvát-magyar közös Eb-n pedig, az olimpiai kvalifikáció megkönnyítése érdekében, az első négy hely a cél. Majd jön a 2015-ös vb, ahol lehet javítani, ha netán nem sikerülne a kontinensviadal.
- Térjünk vissza Szerbiához! Hogy lesz meg az első nyolc hely?
- A csehek ellen győzni kell, a tunéziaiak és az ausztrálok ellen építkezünk majd, hogy az utolsó két fellépést legjobb formánkban vívhassuk meg. Most még nem tudom megmondani, melyik helyezés volna szerencsés. Vélhetően a lengyel, spanyol, angolai hármas valamelyikével találkozunk a nyolcaddöntőben. De ha a nyitányon kudarcot vallunk, bizonyára a norvégok várnak majd ránk.
- Az durva volna.
- Durva.
- A szezon hosszú, kemény és fárasztó, ennek érződik a hatása?
- Új világ köszöntött a lányokra. Új célok felé fordultak, semmi más nem foglalkoztatja őket. A héten fodrásznál, manikűrösnél jártak, megszépülten, feltöltődve várják az első randevút. A csütörtöki elutazás előtt volt még egy megterhelő edzés, regenerálódás, videózás, Adventi-vásár látogatás. Készen állnak!
- November 21-én ünnepelte a hatvanadik születésnapját. Egy ilyen jeles évfordulóhoz hatalmas ajándék dukál. Mondjuk egy világbajnoki cím?
- Ó, álmaimban már megnyertük! A szövetség elvárásait figyelve viszont a jelek szerint reális erre az esély. Ha dobogóra állhatnánk, az persze óriási dolog lenne. De nem is elsősorban magam miatt örülnék, hanem a lányok miatt, Görbicz Anitáék miatt, akik legutóbb hat éve léptek pályára vb-n, s akiknek fantasztikus élmény volna Eb-bronz és BL-diadal után egy világbajnokságról is éremmel hazatérni.