Miközben éppen megszűnőben Magyarországon a demokrácia, és ez lassan azoknak is feltűnik, akiknek talán már korábban hivatalból is teljes hangerővel tiltakozniuk kellett volna emiatt, (mint például Sólyom elnök úr, vagy Tölgyessy Péter, aki a"rendszerváltás atyja" melléknevet is viselte egy időben) aközben izgalmas jelenetek játszódnak le a budapesti metró kettes vonalán.
A vadiúj biztonsági rendszer, úgy tűnik, nem tökéletes, Hol jön időben a metró, hol nem. Hol el tud indulni az állomásról, hol nem. Hol kiakad az ajtó, mert az utasok megpróbálnak fel- és leszállni, hol nem. Van ilyen. Amíg élve mindenki följön a felszínre, addig a hivatalosságok szerint, minden megjegyzés, kritika csak pánikkeltés, izgatás, felesleges hisztériakeltés, esetleg nyílt idegenszívűség.
Pont, mint a demokráciával. Amíg még senki nem halt bele abba, ami itt van, nem puffantottak le senkit politikai véleményéért az útszélen, amíg nem tereltek össze ellenzékieket stadionokban, hogy ott esetleg egy kicsit halomra lőjék őket, addig mi a fenéért tetszenek óbégatni? Addig csak ajvékolás folyik itt (nyilaskás honfitársaink kedves kifejezésével élve), meg ijesztgetés. Van itt idő mindenre. Szövetkezni egymással, meg vitatkozni, esetleg valami jó bizottságot alakítani.
Nincs itt semmi baj. Tényleg nem fognak lelőni senkit. Tegnap is a legtöbb metró rendben eljutott a végállomásra. A parlamentben sok okos hozzászólás tanúi lehettünk, és a hideg ellenére két édes miniszoknyást is láttunk. Na, ugye.
Ceterum censeo: Orbánnak mennie kell!
