Élettel "fertőzhettük meg" az egész naprendszert

Amerikai tudósok szerint a dinoszauruszok kipusztulását okozó aszteroida becsapódása egyben szétszórhatta a földi élet magvait az egész naprendszerben. A BBC által idézett kutató biztos benne, hogy a Marson a mi bolygónkról származó élet nyomaira bukkannak majd.

A Penn State Egyetemen modellezték, mi történik akkor, amikor nagyobb méretű aszteroidák csapódnak a Földbe. A Rachel Worth vezette kutatócsoport arra a következtetésre jutott, hogy a becsapódáskor a bolygónkból kiszakadó és a világűrbe jutó kőzet alkalmas az élet hordozására, illetve az is valószínű, hogy ezek a szikladarabok évmilliók alatt eljutottak a naprendszer legkülönbözőbb pontjaira.

A tudósok szerint az utóbbi 3,5 milliárd évben csak a Mars felszínét 360 ezer darab, legalább 3 méter átmérőjű kődarab érte el - egytől egyig a földi élet nyomaival. A Vénusz bolygó esetében ez a szám 26 millió, a Merkúrba ugyanennyi idő alatt 750 ezer földi eredetű, az élet hordozására alkalmas kőzet csapódott.

Földi baktériumok a Jupiter holdjain?

Az amerikai kutatók modellje szerint még a Jupiter holdjait is elérhették ezek a kőzetek, ami azért különösen érdekes, mert ezek közül többet is alkalmasnak tartanak az élet különböző formáinak kialakulására. A szakemberek szerint épp ezért akármilyen expedíció is indul a jövőben a Jupiter holdjaira az élet nyomait kutatva, az eredményeket mindenképpen szigorú vizsgálatnak kell alávetni; könnyen kiderülhet ugyanis, hogy egy ott fellelt életforma valójában földi eredetű.

Az egyik legismertebb - a 66 millió éve a dinoszauruszok kipusztulását okozó - meteorbecsapódás egymaga 70 millió tonna kőzetet lökött ki a világűrbe. Ezek közül 20.000 kilónyi érhette el a távoli Európa holdat és az esély, hogy az ott becsapódott sziklák életet hordoztak magukon nagyobb, mint ötven százalék - állítják a Penn State Egyetem kutatói.

Rachel Worth szavai szerint kifejezetten meglepődne, ha az élet ilyen módon nem érte volna el a Mars felszínét abban az időben, amikor a bolygó még alkalmas volt az élet kialakulására. Szerinte már az is bebizonyosodott, hogy az élet legegyszerűbb formái kibírják a világűrben való utazás extrém körülményeit. A szakember emlékeztetett rá, hogy a Földön a legmostohább körülmények között is találtak már egyszerű élőlényeket, illetve különböző bakteriális spórák képesek újjáéledni akár több millió évnyi szunnyadás után.

A Marsról is származhat a földi élet

Az elmélet alapján azonban az is lehetséges, hogy mindez fordítva játszódott le, és a földi élet valójában a Marsról származik, abból az időből, amikor annak felszínén még adottak voltak az élet feltételei. A tudósok szerint amennyiben a korai Mars valóban enyhébb és nedvesebb volt - mint azt feltételezik - és kialakult ott valamiféle kezdetleges élet, akkor az ottani meteorbecsapódások ugyanúgy eljuttathatták ennek nyomait a Földre.

A tanulmány máris komoly visszhangot váltott ki világszerte. Jay Melosh asztrobiológus professzor a Purdue Egyetemről felhívta rá a figyelmet, hogy bár nem ez az első számítás az úgynevezett pánsperma elmélettel, de az összes közül kétségkívül a legátfogóbb a maga 10 millió éves szimulációjával.

Egy másik tudós, Mauricio Reyes-Ruiz, rendkívüli jelentőségűnek nevezte a Penn State Egyetem kutatóinak eredményét. Szavai szerint az a tény, hogy különböző utakon "közlekedik" az anyag a Föld és más égitestek között, felveti annak lehetőségét, hogy a földönkívüli élet első felbukkanásakor valójában nagyon távoli rokonainkkal találkozunk majd.