Sarkozy visszatérésre készül

Több mint három esztendő maradt még hátra a következő francia elnökválasztásokig, de a két esélyesnek látszó jelölt egyike már megvan. Illetve úgy cselekszik, mintha megvolna már. Nyilatkozgat, harsányan közli, nem lehet, hogy ne álljon csatasorba. Nicolas Sarkozy ő, aki két éve vereséget szenvedett szocialista ellenfelétől, Francois Hollande-tól.

Sarkozy egyelőre szoknya mögé bújik. Feleségének, Carla Bruninak a szoknyája mögé. Sejteti hetek óta, hogy 2017-ben, a következő erőpróbán ott lesz a tűzvonalban, de az első jelentkezése november végén volt, politikainak semmiképpen sem nevezhető eseményen. Őnagysága új fölvételeit mutatta be a Casino de Paris-ban rajongói előtt, de a megjelent riporterek észrevették, hogy a közönség nagy része a megszokottnál valamivel idősebb. Sőt, idős dáma is jelen volt, Bernadette Chirac, az egykori államfő hitvese, aki már régebben korteskedik Sarkozy 2017-es jelöltsége mellett. Aztán amikor kihunytak a fények, a félig sötétben settenkedett be a terembe az ex, a volt elnök is, és elkezdődött a politikai suttogás. A mintegy négyszáz meghívott pedig fél órával az előadás után, átment a közeli patinás étterembe, a Casino le Perroquet-be, a Papagáj kocsmába, kiinni a baráti poharat. Kézfogások, elhangzott a jelszó is: "Sarkozyt elnöknek".

A hadjárat valójában úgy negyed esztendeje kezdődött. A jobboldal - mondták - nem várakozhat lábhoz tett fegyverrel, gyorsan meg kell lelnie a "Gondviselés kiválasztottját". Sarkozy addig visszavonult a hazai közszerepléstől, nemzetközi előadó körútra indult. Kétségtelenül sokan hívták, a szélrózsa minden irányába. Természetesen nem ingyen fogadta a fölkéréseket, tisztes áron fizettette meg magát, pénzre volt szüksége, az elnökjelölti főhadiszállás berendezésére. Pártja, az UMP államfői távozása után új elnököt választott, ezért a pártközpont többé nem alkalmas főhadiszállásra, új otthont kellett teremteni Párizs szívében, a rue de Miromesnil-ben. A helyszínnél még drágább volt a berendezkedés. Reprezentatív irodahelyiség, ebédlő, amolyan megelőlegezett Élysée-palota. És jönnek a kiszemelt újságírók is, akik közül többen megkapják a szemrehányást. Egyiküket megrótta, "azt írtad, hogy egy-egy előadásért 150 000 eurót kapok, de valójában negyedmilliót is, a termek színültig vannak.

Ha te lennél az előadó legföljebb egyedül a nővéred volna a közönség". Érkeznek a már elfelejtettek is, például Dominique de Villepin, aki Jacques Chiracot szolgálta kormányfőként, de sosem volt túlságosan közeli viszonyban Sarkozyvel. "Mindenkit szívesen látunk", hangzott el, de ő nem feltétel nélkül érkezett, "támogatná talán Sarkozy jelöltségét", mondta, ha hiteles egységet tudna teremteni. Villepin ma ugyan nem képvisel igazán számottevő politikai erőt, enyhe gúnnyal emlegetik a nevét, de azért érdekes lehet az ő véleménye is.

Lepénzelte-e a volt elnököt Kadhafi?

Miközben vezető témája a mértékadó párizsi sajtónak Sarkozy esetleges visszatérése, a Le Monde december 12.-i számában nem akármilyen szenzációval állt elő. A Mediapart című honlap, amelynek vezetője Edvy Plenel, a napilap volt főszerkesztője, azt írta, hogy két bíró vizsgálatot indított "aktív és passzív korrupció, valamint befolyással való üzérkedés, pénzmosás" gyanújával. Úgy értesült a két bíró, hogy Kadhafi egykori líbiai államfő 2006 decemberében 50 millió eurót adományozott Sarkozy választási hadjáratához. A Le Monde az állítást azzal erősítette meg, hogy Szaif Al-Iszlam Kadhafi, az ezredes fia 2011 márciusában úgy nyilatkozott "eljött az ideje, hogy Sarkozy visszafizesse a pénzt, amelyet Tripolitól kapott". A Mediapart közölte azt is, hogy a megállapodásnál asszisztált Brice Hortefeux, Sarkozy későbbi belügyminisztere, a közvetítők között volt Takieddine, Kadhafi kabinetfőnöke, valamint Szaleh a titkosszolgálat igazgatója és Szenusszi főrendőr. Ugyancsak a Mediapart nyomán a Le Monde közölte azt is, hogy Sarkozy-ék váltig tagadják a tényt. A lap hozzá biggyeszti azt az információt is, hogy a párizsi igazságügyi palotában haboznak, sikerül-e állítását bizonyítania a két bírónak, ami azonban nem zárja ki gyanú egyes részleteinek a valódiságát.

Sarkozy biztos befutó lenne? Ez azért nem olyan egyszerű. Ha az egykori államfő netán hajdani pártja, az UMP mögé bújna, meglehet belső előválasztáson, barátinak hitt ellenfelekkel kellene megméretnie magát. Két nagyágyút is említhetünk, Alain Juppé volt külügyminisztert és Francois Fillont, aki hét esztendőn át volt szakadatlanul Sarkozy kormányfője. A harmadik kihívó pedig Jean-Francois Copé, a jelenlegi pártelnök lehet. És mert Sarkozyt saját táborában sem nagy fájdalommal búcsúztatták el veresége után, ha csakugyan előválasztásra kényszerülne, nem esküszik rá senki, hogy csakugyan befutó lenne. Ezért legújabban az a hír járja, Sarkonak az jár a fejében, hogy új pártot alakít, annak a színeiben indulna.

Vannak aztán olyan kételyek is, ha csakugyan jelölt lesz, kibírja-e majd a szabályokban előírt két fordulót. Az első menetben, amelyben elvileg nem dől el semmi, egyike lehet a három kandidátusnak. Csaknem biztosra veszik, hogy Hollande újra jelölteti magát, a szélsőjobbról pedig oda várják Marine Le Pent. Így előállhat az a 2007-es eset, amikor Lionel Jospin szocialista politikus már az első fordulóban kibukott, most a nemzeti frontos Marine Le Pen futhat be, akit aztán, - ha igaz - Hollande verne meg. Sarkozyt egyelőre alig tartják esélyesnek arra, hogy bekerüljön a második fordulóba. Nagy dilemma az is, ha indulni készül, a starthoz állását mikor jelentse be, melyik ígérkezik a legalkalmasabb időpontnak.

A tanácsadói véleménye megoszlik, akad, aki 2015 elejét javasolja, de olyan is, aki szerint inkább igyekezni kellene, már 2014 júniusában elő kell kirukkolni a tervekkel. E vélemény képviselői állítólag azzal érvelnek, hogy 2012-ben "az ország taszította le a trónjáról a királyt, a visszatérés nem olyan egyszerű". Legalább is a Le Figaro komolynak számító elemzése vélte így. Sarkozy ebben kételkedik. Ő úgy számolgat, bármi közbe jöhet, s teljesen váratlanul minden össze is omolhat. Elég lehet szerinte egy olasz kormányválság, (miért éppen erre számít, indoklása nincs rá), az Európai Központi Bank ügyetlenkedése az euró védelmében, és sok más egyéb. A visszatéréshez nem kell különösebb magyarázkodás, hiszen - ezt is Le Figaro írta - tavaly májusban Sarkozy "maga mögött nem zárta be kétszeresen az ajtót, a kulcsot sem dobta ki az ablakon".

Aztán a friss kétkedés, ha valóban lesz új pártja Sarkozynek, milyenre sikerül, kellően vonzóra-e? Végül a ma még teljes rejtély, hogy 2017 derekára hogyan áll majd Hollande szénája. Hiszen ha ma többen kételkednek is a jövőjében, addigra minden másképpen alakulhat.