Az oktatás az állam fogságában

A jól működő állam érdeke az olyan iskolarendszer működtetése, amely képes felkészíteni polgárait azokra a feladatokra, amelyekre szükség van ahhoz, hogy az ország megfelelő fejlődési pályára álljon, maradjon. A tanulás az egyén, és a család érdeke is. A személyes boldogulás alapja a minél magasabb szintű végzettség megszerzése. Annál nagyobb a lehetősége a családi és az állami érdekek összeütközésének, minél szűkebb társadalmi közösség céljainak megvalósítását tűzi maga elé az állam.

Az Orbán kormány az oktatás rendszerét államosította, annak érdekében, hogy az állam céljainak alárendelje. Az államosítás célja, hogy a gyermekek nevelésének irányítása az állam kezébe kerüljön. Az állam dönthessen arról, ki méltó arra, hogy bejusson a felsőoktatásba, ki tartozzon a középosztályhoz, a vezetői réteghez, kiből legyen segédmunkás. Az államosított rendszer nyújt lehetőséget ahhoz is, hogy az állam az általa fontosnak tartott ideológiát közvetlenül eljuttassa a célba, a gyermekekhez és rajtuk keresztül a szülőkhöz.

Míg a közoktatás rendszerében a feladatmegosztás elve érvényesült - az állam az ágazati irányítás keretébe tartozó feladatokat látta el, a szolgáltatások megszervezése önkormányzati feladat volt, az iskolák nagyfokú önállósággal rendelkeztetek -, addig a köznevelés rendszerében az állam átvette az oktatásszervezéssel, intézményfenntartással együtt járó feladatokat. Az állami ellátó rendszer lehetőséget nyújt annak eldöntésére, hol működjön iskola, milyen szolgáltatásokat nyújtson, ki tanítson benne, mit és miből.

2013. január 1-jétől - az óvodák kivételével - valamennyi önkormányzati közoktatási intézmény állami fenntartásába került. A települési önkormányzatokat kizárták a köznevelés szervezésével összefüggő döntésekből. Az átvett intézmények - mint köznevelési intézmények - beolvadtak a Klebelsberg állami intézményfenntartó központba, a hivatal részévé váltak, irányításukat a hivatal elnöke látja el, aki gyakorolja a munkáltatói jogokat is a köznevelési intézményekben foglalkoztatottak felett. Az állami intézményfenntartó központ szervezeti egységeként működő köznevelési intézmények nem rendelkeznek polgári jogi értelemben vett jogi személyiséggel, nem köthetnek szerződést, nincs költségvetésük, nem gazdálkodhatnak. Az intézményvezető megbízását az oktatásért felelős minisztertől kapja, s a miniszter mentheti fel. Ez a függőségi kapcsolat a rendszer legfőbb biztosítéka.

Míg a közoktatásban az iskolák a Nemzeti alaptanterv alapján elkészítették helyi tantervüket, az új rendszerben kötelező számukra a miniszter által kiadott kerettanterv alkalmazása. Bár a köznevelési törvény szerint az iskolák szakmailag önállóak, valójában az időkeret tíz százaléka az, amellyel "szabadon" rendelkezhetnek. Míg a közoktatásban az iskolák feladata a kulcskompetenciák fejlesztése volt, és rájuk bízták, hogy a fejlesztési feladatokat milyen követelményekkel, milyen ütemezésben oldják meg, az új rendszerben minden tanulónak azonos időpontra, teljesítenie kell az előírt követelményeket ahhoz, hogy továbbhaladhasson az iskolai évfolyamokon. A közoktatás rendszerében a "buktatás tilalma" az első-három évfolyamon, lehetővé tette a pedagógusnak, hogy felzárkóztassa azt a tanulót, aki lassabban tudott haladni. Az új rendszerben, aki lemarad, az kimarad. Az iskola fenntartója kerettantervet nyújthat be az oktatásért felelős miniszternek, jóváhagyás céljából. A miniszter mérlegelés alapján dönt. Ez az eljárás jó eszköz az "elit" iskolák kialakításához. Az elmúlt húsz évben a tankönyvkiadók és forgalmazók az állam által meghatározott elvárások szerint, a pedagógusok választása alapján látták el az iskolákat tankönyvekkel. 2014. január 1-jétől a tankönyvek előállítása és az iskolákhoz történő eljuttatása az állam kizárólagos feladatává válik. Az állam döntheti el - minden korlátozás, minden egyeztetés nélkül - hogy miből taníthatnak a pedagógusok, miből tanulhatnak a tanulók az iskolákban.

A pedagógiai-szakmai szolgáltatásoknak fontos szerepük van a szakmai információk, tapasztalatok összegyűjtésében, közvetítésében az intézmények, a pedagógusok részére. A köznevelés rendszerében megszervezése állami monopóliummá vált. Van ugyan nem állami pedagógiai intézetet, a pedagógiai-szakmai szolgáltatásokat azonban az oktatásért felelős miniszter szakmai irányítása alá helyezték, amelynek tartalma nem szabályozott, biztosítva ily módon a korlátlan állami beavatkozás lehetőségét. Az állami intézményfenntartó központ keretei között működő köznevelési intézmények pedig a pedagógiai-szakmai szolgáltatásokat csak az oktatásért felelős miniszter által kijelölt intézményben vehetik igénybe.

A közoktatásról szóló törvény a minőségbiztosítás rendszerének működtetésével teremtette meg a nevelő és oktató munka folyamatos ellenőrzésének és fejlesztésének szakmai feltételeit. Minden közoktatási intézmény meghatározta minőségpolitikáját, létrehozta minőségfejlesztési rendszerét. A nevelőtestület a szülői szervezet véleményének kikérésével évente értékelte a végzett munkát, s meghatározta a feladatokat. A helyi önkormányzati intézményfenntartók elkészítették minőségirányítási programjukat, amelyben meghatározták a fenntartói elvárásokat. Az országos minőségirányítás a közoktatás országos mérési-értékelési tevékenységére épült. A köznevelés rendszerében az állam kizárólagos feladata a köznevelés intézményeiben folyó munka minőségének az állami ellenőrzés útján való biztosítása. Az oktatásért felelős miniszter működteti a tanfelügyeletet. A tanfelügyeleti ellenőrzés alapja a központi tanterv és a hozzá rendelt tankönyv.

A karácsonyi Szép Szó fotóinak többsége Abaújkéren készült. Portrék, emberekről. Olyan emberekről, amilyenek egyre több helyen élnek az országban, mind nagyobb szegénységben. Bielik István fotói.

2013. január 1-jén az állami és az önkormányzati köznevelési intézményekben dolgozó pedagógus - a törvény erejénél fogva - a Nemzeti Pedagógus Kar tagjává vált. A Nemzeti Pedagógus Kar bármely kérdésben javaslatot tehet az oktatásért felelős miniszternek, így az állam arra a véleményre "támaszkodhat", amelyet az általa létrehozott köztestület ad.

A hatalom igényeit kiszolgáló rendszer működésének előfeltétele, hogy a pedagógusok kiszolgáltatott helyzetben legyenek. Ez meg is valósult. Az intézményrendszer átalakításának tisztázatlan kérdései, az államosítással együtt járó intézménybezárások, összevonások lehetősége, a munkaterhek növelése, a foglalkoztatás előfeltételeként kikötött minősítő vizsga teljesítése, a munkaköri kötelezettségek bizonytalan törvényi megfogalmazása mind-mind magában rejti a munkahely elvesztésének lehetőségét. Megváltozott a pedagógusok foglalkoztatási rendje. Heti harminckét órát bent kell tartózkodniuk az iskolában, akár jut külön asztal és szék mindenkinek, akár nem. A harminckét órából huszonhat tanítási óra, és e felett, további eseti helyettesítés, tanulói felügyelet rendelhető el. Minél több tanítási órát tart egy pedagógus, annál kevesebbre van szükség a rendszerben. Minél több tanítási órát tart egy pedagógus, annál kevesebb idő jut a heti negyven órából a felkészülésre, a gyermekekkel, a szülőkkel való kapcsolattartásra. 2013. szeptemberétől új pedagógus díjazási rendszert vezettek be. Az új bérezési rendszer nem ismeri el a többletszakértelmet, az átlagon felüli munkateljesítményt, a többlettanítást. A kötelező kari tagság alkalmas eszköz a pedagógusok megfélemlítésére. Abban az esetben ugyanis, ha az Etikai Kódexben vagy az Alapszabályban foglaltakat megszegi, etikai vétséget követ el. Hogy ezekben a dokumentumokban mi lesz, az még nem ismert. A Nemzeti Pedagógus Kar 2014. első negyedévében fog megalakulni.

Az állam kivonja a szülő felügyelete alól a gyermeket. Míg a közoktatás rendszerében a gyermek az ötödik életévében kezdte az óvodát, a köznevelés rendszerében - 2014. szeptemberétől - három éves korban kell beíratni a gyermeket. A közoktatás rendszerében a tanítás a délelőttre esett, és a szülő kérelmére az iskola napközis foglalkozást a tanulónak. A köznevelésről szóló törvény előírta, hogy az általános iskolának délután tizenhat óráig kell tanórai és egyéb foglalkozásokat tartani a tanulónak. Minden kötelezettség alól felmentést lehet kérni, de nem szabályozottak azok a kritériumok, amelyek alapján a gyermek ügyében dönteni kell. A tankötelezettség idejét a tanuló tizennyolcadik életévéről leszállították a tanuló tizenhatodik életévére. Ettől az időponttól kezdődően, nincs olyan iskola, amelyik köteles lenne felvenni a tanulót. Ha a tanuló a tizenötödik életévének betöltéséig csak a hatodik évfolyamot fejezte be, csak kivételes esetekben járhat tovább a iskolába. A következő tanévet a Híd-programban kezdheti meg, amelyben a szakképzéshez szükséges kompetenciákat fejlesztik. Nehezebbé vált a középiskolai felvételi, s kormányzati terv a középiskolába felvehető tanulói létszám csökkentése, a szakiskolákba járó tanulók számának növelése. A szakiskolában nem folyik felkészítés az általános műveltség körében, így nincs reális esély arra, hogy a tanuló a szakmai vizsgát követően a középiskolában folytassa a tanulmányait.

Az utcán cirkáló rendőr felhatalmazást kapott arra, hogy az igazgató elé állítsa a tizennégy évesnél fiatalabb tanulót, ha nem tudja hitelt érdemlően igazolni, hogy tanítási időben jogszerűen tartózkodik az utcán. Az iskolai fegyelem fenntartása érdekében, többnyire a szakiskolákba iskolarendőröket vezényelnek. Feladatai jogszabályban nem rendezettek, mégis szabálysértési hatóság vagy az ügyészség elé állíthatja a "társadalomra veszélyes", köpködő, káromkodó vagy verekedő tanulót. Az iskola igazgatója jelzi a gyermekvédelmi hatóságnak, ha igazolatlanul mulaszt a tanköteles tanuló. Ennek alapján az iskoláztatási támogatást megvonják a szülőtől és gyermekétől.

Az új pedagógiai követelményrendszer bevezetése, az évfolyamismétlés korlátozásának megszüntetése, a szöveges értékelés eltörlése, mind-mind azzal a következménnyel jár, hogy az átlagosnál nehezebben haladó tanulóknál nagy esély van a lemaradásra, a leszakadásra, az iskolarendszerből való kiesésre. Megnőttek a tanulói munkaterhek, nemcsak azért, mert tizenhat óráig bent kell maradnia a tanulónak az iskolában, hanem a kötelező tanórai foglalkozások heti idejének megemelkedése miatt is. Eddig például a hetedik-nyolcadik évfolyamon napi öt tanítási óránál nem lehetett több kötelező tanítási óra. A köznevelés rendszerében ezeken az évfolyamokon heti harmincegy az előírt óraszám. Ez akkor is lényeges emelkedés, ha ebből heti öt a testnevelési óra. A tanulók helyzetét nehezíti, hogy az iskola nem dolgozhat ki egyéni tanulási útvonalakat. Minden tanulónak ugyanarra az időpontra, ugyanazokat a követelményeket kell teljesítenie. A közoktatás rendszerében kizárás, illetve a tanév folytatásától való eltiltás fegyelmi büntetés a tankötelezettség ideje alatt nem volt kiszabható. A köznevelés rendszerében súlyos vagy ismétlődő fegyelemsértés esetén akár az első évfolyamról is ki lehet zárni a tanulót.

Míg a közoktatás rendszerében az állami és a helyi önkormányzati közoktatási intézmények nem lehettek elkötelezettek egyetlen vallás vagy világnézet mellett sem, hitéleti kérdésekben nem foglalhattak állást, a köznevelésről szóló törvény nem tartalmazza ezeket a rendelkezéseket. Így fordulhat elő, hogy az állami iskolák első-nyolcadik évfolyamán a tanulónak - a szülők választása szerint - erkölcstanórán vagy hittanórán kell részt vennie. A szülői választás egyben nyilatkozat is arról, kötődik-e valamely valláshoz vagy sem. Ez pedig sérti az Alaptörvényt, amely szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy tartózkodjon vallási meggyőződésének kinyilvánításáról. A kötelező tanórai foglalkozások keretében megszervezett hittanórához kapcsolódva, az állami iskola dokumentumaiban megjelennek azok az adatok, amelyek módot adnak előnyös vagy hátrányos megkülönböztetésre.

A közoktatás rendszerében az ellátórendszer finanszírozása megoszlott az állami költségvetés és a helyi önkormányzatok között. Az állami költségvetés mintegy hatszáz-hétszáz milliárd forinttal járult hozzá a helyi önkormányzati feladatellátáshoz. A fenntartói feladatokat ellátó helyi önkormányzatoknak kellett hozzátenni mintegy százötven-kétszáz milliárd forintot csak a bérek kifizetéséhez. Az államosítással az egész rendszer működtetéséhez szükséges, megközelítően ezermilliárd forint előteremtése az állam feladatává vált. Az államnak gondoskodnia kell az egész köznevelési rendszert kiszolgáló feladatok finanszírozásáról, például a vizsgarendszer működtetéséről is. A köznevelés rendszerének a sorsát, a foglalkoztatható pedagóguslétszám alakulását az fogja eldönteni, hogy a költségvetés milyen összeget tud előteremteni erre a célra. Teljesen bizonytalanná vált a nem állami intézmények finanszírozása is. Bár a köznevelésről szóló törvény szerint az állam az engedélyezett létszám béreit és közterheit bocsátja a fenntartók rendelkezésére, e helyett a tényleges kiadásokat korántsem fedező átalányt fizetett ki.
Ki veszít azzal, hogy megszűnt a tanítás szabadsága, az intézménylétesítés szabadsága, a sokszínű intézményrendszer, hogy nő az iskolázatlanok, a munkaerőpiacon esélytelenek száma? Az ország! Mit veszít az ország? Csak a jövőjét!