Maár Gyula halálára

Életének 80. évében pénteken meghalt Maár Gyula Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, a Déryné, hol van?, a Végül és az Első kétszáz évem című filmek rendezője.

"Maár Gyula egészen csodálatos tehetség volt, aki a legmagasabb szinten ismerte az irodalmat, az embert, és tudta, hogyan kell egy emberhez közelíteni, hogyan kell egy színészt irányítani" - mondta Koltai Lajos a 80 éves korában elhunyt Maár Gyuláról. Törőcsik Mari pedig úgy nyilatkozott: "Nagyon kevesen tudjuk, hogy ő igazán mit ért a magyar filmművészet számára. Nagyon sokat ért."

Még a Déryné, hol van? bemutatója előtt, 1975-ben készült egy beszélgetés a Filmkultúrának Törőcsik Marival és Maár Gyulával. Törőcsik akkor mondta Zsugán István filmújságírónak: "Legjobban Maár Gyula filmjeiben szeretek dolgozni és nem azért, mert a férjem és nem csak azért, mert ő nagyon ismer engem, hanem mert élvezem azt a légkört, amit a forgatás közben kialakít: végig él bennem a biztos tudat, hogy itt most minden feltétel adva van számomra ahhoz, hogy ha tudok, produkáljak valamit."

Ez a vallomás arról szól, mit jelentett Maár Gyula rendezői módszere, a biztonságérzet és a tudatos vezetés a színészeinek. Nem csak Törőcsiknek, hanem filmjei minden szereplőjének. A Déryné meg is hozta az eredményt, a kirobbanó sikert a páratlan színészi alakításért. Törőcsik Mari Cannes-ban a legjobb színésznő díját nyerte el Déryné sajátosan megkomponált, leheletfinoman felépített lélektani drámájáért.

Maár Pilinszky Jánost bírta rá a forgatókönyvírásra, ami önmagában igazi fegyverténynek számított, ahogy később az is, hogy egyetlenként ő forgatott portréfilmet az ilyen nyilvánosságtól távol álló költőről. A Déryné a negyven éves híres színésznő meghasonlása korával, közönségével, művészi ideáljaival. A polgári élet és a művészi küzdelem közötti választás olyan megkapó szépségű filmet eredményezett, hogy Maár egy évre rá már elő is rukkolt a Teketória című filmjével, amelynek már ő írta a forgatókönyvét. (Sok könyvet írt, nem csak saját filmjeihez.)

A történet egy negyvenéves asszonyról szólt, aki lelki válságba esik válása után és többféle utat próbál végigjárni, hogy újra megtalálja élete célját, azaz önmagát. A Törőcsik-Maár művészpáros együttműködése ismét fényes siker lett: ezúttal Taorminából hozták haza a legjobb színésznő díját.

Maár Gyula, épp mert szereplőivel bensőséges munkakapcsolatot tudott építeni a forgatások alatt, merészen választott színészt az elképzelt figuráihoz. Első játékfilmjéhez, az 1973-as Végül című társadalmi drámában, amellyel azután Mannheimben és Toulonban nyert elismeréseket, a főszerepet a szlovákok nagyszerű színészére, Jozef Krónerre bízta. És micsoda névsor!

Mellette ott látjuk Törőcsik Marit, Garas Dezsőt, Monori Lilit, Major Tamást, (a filmen ritkán látható) Kálmán Györgyöt, Szacsvay Lászlót, Lázár Katit… (Északi szomszédainktól hozta a Déry Tibor-novellából forgatott filmjéhez is a főszereplőt 1983-ban: a Felhőjátékban Jirí Menzel játssza a költőt, aki a múlt század húszas éveinek Budapestjén egy szövevényes és rafinált női szerelmi játszmába keveredik, amelynek tragikus vége lesz.

Maár 2006-os, utolsó filmjében, a filozófikus gondolatokat közvetítő Töredékben Zsótér Sándor és Haumann Péter a főszereplő, a mellékszereplő Törőcsik Mari némajátéka azonban, ahogy a film végén kilépdel a ködbe, filmtörténeti jelenet. Maár olykor a közelmúlt figurái közül választott hősöket. Az "Auschwitzban is dolgozó" Királyhegyi Pál fekete humorú láger történetét vitte vászonra

Első kétszáz évem címmel, megfilmesítette Moldova György ötvenes években játszódó írását, a Malom a pokolbant, a rendszerváltás csalódásait egy házaspár életében tükrözi vissza a Hoppá című filmje. Rendezett román filmet (Chira Chiralina), magyar-francia-török filmdrámát (Balkán! Balkán!) és számtalan televíziós filmet és játékot, romantikusat, bűnügyit, történelmit.

Tévés munkái közül kiemelkednek a Törőcsik Mariról különböző időkben készített csodás portrék, zenés és prózai egyaránt.Szakmai kvalitásai vitathatatlanok. A közönsége viszont egy szűkebb rétegből került ki. Erről az ellentmondásról mondta úgy negyven éve: "Készülnek olyan filmek, amelyek kevesebb embernek szólnak ugyan, de fontosak. Ezek termékenyítő hatással vannak a tehetséges kommersz filmre is." Bízzunk benne, hogy hosszú távon neki van igaza.