Nem volt kevésbé hatásos a másik Csehov paródia sem a három nővért játszó férfiszínészekkel: Haumann Péterrel, Márkus Lászlóval és Körmendi Jánossal.
Jó választás volt a Hófehérke reklámokkal teli hangjátékának felvételeit parodizáló jelenetsor is Agárdy Gáborral, Csákányi Lászlóval, Csala Zsuzsával, Bárdy Györggyel és a mindent jobban tudó rendezőasszisztens Kern Andrással. Mint ahogy most is nevetni kellett Pécsi Ildikó és Antal Imre mókázásán a Néma levente paródiáján.
A nézőben persze felmerül a kérdés: maradnak-e ilyen sikeres kabarétréfák a XXI. századból az utókorra? Bár minden csatorna igyekezett, hogy a közönség nagy részének szilveszteri szórakozását biztosítsa, hasonlóan sikeres jelenetek nem születtek. Még leginkább a Bagi-Nacsa páros próbált valami eredetit nyújtani, de ők elsősorban a televízió aktuális műsorait parodizálják - néha igen sikeresen.
Mint most például az X Faktort pellengérre állító Zs Faktorral, amelyikben főleg a zsűri szereplőit viccelték ki, de jó volt a Kasza Tibor és Oláh Ibolya száma is. Volt egy hosszadalmas összeállítás Retro Szilveszter címen, amelyben ugyancsak ismert előadók más ismert énekeseket jelenítettek meg - helyenként igen sikeresen, mint például az ál-Soltész Rezső esetében. Kár viszont, hogy Liptai Claudiát mint zsűritagot ugyan láttuk ámuldozni, de aki annak idején nem látta ezt a műsort, gyakorta nem tudhatta, most éppen ki kicsodát játszik.
Azt meg végképpen nehéz megérteni, hogy a maga nemében kitűnő Gundel-Takács hogy kerül csekély két órán át a Következő című műsorával szilveszter este a képernyőre. Sas József és csapata viszont becsülettel állta a sarat, szinte minden csatornán.
Feltűnő, hogy az új konferanszié gárdából - mert a stand-up-ot nyugodtan nevezhetjük konferansznak - senkit sem hívtak meg. Közöttük vannak jobbak, gyengébbek, de úgy látszik, nem tudnak kitörni a nekik szánt műsorskatulyából. A valószínű magyarázat, hogy a legjobb szövegeik is szinte kizárólag magánéletükről szólnak, az otthoni dolgaikon poénkodnak.
Márpedig a kabaré, amit ilyenkor nem az utcán szilveszterező közönség rendszerint elvár a televíziótól, a társadalmi kérdésektől, helyzetekről, jelenségekről képes igazán üzenni, szórakoztatni. Nem tudni, akad-e majd olyan jelenet, ami ötven év múlva is bejön, akár kétszázadszor is.
