Nem emlékszem, hogy az elmúlt húsz évben az eddigi gálákon fékezhetetlen cirkuszrajongásuk miatt rendszeresen ott tolongtak volna, így most ennek a hangsúlyos kivonulásnak nyilvánvalóan plusz jelentése volt, feltehetően az, hogy a már az ő idejük alatt kinevezett vezetéssel aztán igencsak sajátjuknak érzik ezt a területet.
Azért azt meglehetősen furcsállom, hogy a régi vezetésről - amely Kristóf István igazgatóval az élen, aki megteremtette nálunk a cirkuszfesztiválokat, és 19 évi regnálás után nem egészen önszántából távozott -, se a műsorfüzetben, se a konferanszié szövegében, egy árva szó nem esett.
Ahogy arról sem, hogy az esti gálán miért nem szerepelt az egyik első díjat megkapó kínai Qingdao csoport rúdszáma. Helyette a csoport egy kevésbé izmos produkcióját láthattuk, de egyik attrakció sem volt olyan elementáris, hogy Kínából ne láttunk volna már sokkal, de sokkal jobbakat. Nem indokolta egyik sem, hogy idén három első díjat is kiadjanak, amire nem volt példa még a hazai cirkuszfesztiválok történetében.
Ez már feltehetően a diplomácia területe, Kínával most igyekszünk jóban lenni. A kínai rúdszám különben azért vált kámforrá a gálaesten, mert az előző előadásban leesett, balesetet szenvedett benne egy artista, kórházba kellett szállítani. Illett volna ezt a gálán bejelenteni, és a porondról is jobbulást kívánni neki. De hát mostanában a problémák elhallgatása dívik. Így aztán a nemzeti cirkusz jobban teljesít.
10. Budapesti Nemzetközi Cirkuszfesztivál, gálaest