Csehországban Zeman elnöksége óta állandó kérdés, mit szabad az elnöknek, s mit nem. Mióta tavaly márciusban beiktatták, nem éri be a protokolláris feladatkörökkel, hanem a belpolitika legfőbb irányítója akar lenni, jóllehet, az alkotmány erre nem ad lehetőséget. Sokan azt várták, hogy az októberi parlamenti választás után megnyugszanak a kedélyek, mivel ha stabil kormány alakul, Zemannak nem lesz lehetősége tovább keverni a kártyákat.
Az új kabinet azonban nem látszik stabilnak, s úgy tűnik, a társadalom is kételkedik, miként lesz képes együttműködni egymással a szociáldemokrata párt, a teljesen más ideológiát követő milliárdos vállalkozó, Andrej Babis és tömörülése, az ANO, valamint a kereszténydemokrata KDU-CSL. Zeman így aligha vonul háttérbe, befolyása megmaradhat.
Mindent megtett azért, hogy a lehető legkésőbb nevezhesse ki kormányfőnek Sobotkát, s maradjon hivatalban a lényegében saját maga által összeállított, Jirí Rusnok-vezette kabinet. Miután már a koalíciós megállapodás is megszületett, a köztársasági elnök újabb feltételt támasztott.
Múlt hét elején kijelentette, addig ne várja tőle senki a kabinet kinevezését, amíg el nem fogadják a köztisztviselői törvényt. Ez azért lehet annyira a szívügye, mert azt a 2002-es törvényjavaslatot, amely mindmáig nem lépett életbe, éppen az ő kormánya nyújtotta be a parlamentnek.
Zeman arra is hivatkozhat, hogy az Európai Unió is bírálta az országot a jogszabály sorozatos halasztgatása miatt. Ugyanakkor időközben már Zemanék törvényjavaslata is idejét múlttá vált, így új javaslatot kell kidolgozni.
A törvény elfogadásának egy másik fontos oka is van. Andrej Babis, az ANO elnöke az egyedüli személy, aki nem tudott felmutatni olyan igazolást, amely bizonyította volna, hogy nem működött együtt a kommunista titkosszolgálattal.
A korábbi törvények értelmében azonban ez esetben nem lehetne a kormány tagja. Mivel az ezzel kapcsolatos jogszabály Zeman szerint sem felel meg a kor kihívásainak, ezért csak emiatt nem akarta megakadályozni kinevezését. Csakhogy ehhez törvénymódosítás szükséges. Az új parlament rendkívüli ülését jövő keddre, január 21-re hívták össze, ezért az elnöknek ez a feltétele is teljesül.
Zeman múlt pénteken, a televízió által élőben közvetített sajtóértekezleten el is ismerte, hogy Sobotka teljesítette feltételeit. Az új koalíciónak megvan a kellő többsége a parlamentben: 111 mandátuma van a 200 tagú képviselőházban, s a köztisztviselői törvény is sínen van.
Csakhogy azt is világossá tette, hogy a kormánylistához nem járul hozzá automatikusan. Ezzel kapcsolatban ismét jogértelmezési vita alakult ki a cseh elnök hívei és független jogászok.
Előbbiek azzal érvelnek, hogy az alaptörvény úgy rendelkezik, a kormányt a miniszterelnök "javaslatára" nevezik ki. Ez pedig szerintük azt jelenti, hogy az államfő is beleszólhat a miniszteri listába. Marek Antos, a prágai Károly Egyetem alkotmányjogásza a prágai rádióban azonban úgy vélte, az alkotmány szerint az elnöknek jóvá kell hagynia a miniszteri listát, s csak akkor vétózhatja meg azt, ha jogi természetű akadályt vet fel.
Az elnök név szerint ugyan nem említett egyetlen általa kifogásolt tárcavezetőt sem, de tudvalévő, hogy kikkel van baja: a szociáldemokrata Milan Chovaneccel, akit belügyminiszternek jelöltek, s állítólag homályos, hogyan szerezte meg egyetemi diplomáját, valamint Jan Mládekkel, aki az ipari- és kereskedelmi tárca várományosa, aki az elnök szerint biztonsági kockázatot jelenthet.
Sobotka azt állította, egyik kifogás sem állja meg a helyét. Ám, hogy képes lesz-e megvédeni jelöltjeit, nagy kérdés. A leendő kormányfő mindenesetre már előre jelezte, nem történik tragédia akkor sem, ha az elnök nem járul hozzá az összes miniszter kinevezéséhez, mert ez esetben átmenetileg ő irányítja az adott tárcát. Ez azonban elég fura helyzetet teremthet.
A közvélemény megosztott abban a kérdésben, meddig terjedhetnek az elnök jogkörei ebben a kérdésben. A megkérdezettek 52 százaléka úgy véli, Zemannak kifogások nélkül jóvá kell hagynia a kormánylistát. Ugyanakkor magas, 38 százalékos azoknak az aránya, akik szerint követelnie kell néhány tárcavezető cseréjét. Hét százalék pedig egyenesen úgy látja, ki sem kellene neveznie az új kabinetet.