A Trattoria Toscana az első tényleg olasz kisvendéglő volt az országban. Otthonos hely. A téli hidegben is mediterrán hangulatot áraszt. Nyerstégla falai, hagyományoshoz közeli, de kicsit azért megújuló terítésmódja, bensőséges, vagy akár mulatságos olasz életképei fotó formájában a falakon, a meleg barna színek, amikhez a pincérek öltözéke és tolakodásmentes közvetlensége is passzol, mind szeretetteljes, családias hangulatot áraszt. Ehhez elég közel vannak egymáshoz az asztalok, akár át is hallatszik ki, mit beszél, látni pedig persze végképp lehet, mit hoz ki a felszolgáló. És az ember, ha eddig nem volt hú, de éhes, azon nyomban az lesz.
Az étteremhez közvetlenül hozzátartozik egy kis borbár is, L' enoteca néven, ez már valóban szemvillanás alatt áttekinthető légtér, szinte eggyé olvadnak a benne ülő társaságok. Amiben különben segít Gerlei Sándor pincér, aki meglehetősen karizmatikus, kedvet csinál az ételekhez, olyan ízesen folyik belőle a szó, mint egy olaszból, ami itt rendjén való. Baji Ferenc, az egyik tulajdonos elmondja, a törekvés az volt, hogy minden csaknem megszólalásig olyan legyen, mint kint. Maximális a hagyománytisztelet, ez megmutatkozik a vendéglő külsejében is, ez nyitás óta alig változott. Bár az egy éve itt lévő fiatal séf, Mario Palermo behozott apró újításokat, kicsit változott a tányérok formája, ha nem is nevezhetők vagánynak, és valamennyire megújultak az ételek is, melyekben azért változatlanul az eredeti ízek a dominánsak. Széles és igényes a borválaszték, valamennyi fogáshoz többféle hozzáillő verziót tudnak ajánlani.
Az előételként adott burrata sajt megnyerően lágy, krémes, harsogóan friss rukkola ágyon nyugszik, koktélparadicsom is dukál hozzá. A puha libamáj szeletek vin santo borral és aszalt szilvával, nem olyan édeskések, mint ahogy rendszerint a libamáj. Nem is a szokásos, nagyon édes desszertbort ajánlják hozzá. A "Pappa al pomodoro" vérbeli toszkán étek, a szegények eledele volt már sok évszázaddal ezelőtt, sótlan kenyérből és paradicsomból készül, jóval sűrűbb, mint a krémleves, püré jellegű, erősen fűszerezett. Érdemes rá sajtot reszelni. Egyébként a sajtreszelők és borsdarálók izgalmas formája külön látványosságot képez. A livornoi halleves mindig ötféle halból készül, de nem feltétlenül ugyanazokból, mikor mi a felhozatal. Nem is tűnik a mi fogalmaink szerint levesnek, inkább masszív egytálétel.
A Scoglio - Scialatielli jellegzetes tészta, gazdagon megpakolják a tenger gyümölcsivel. A pici - pícsinek kell ejteni - házi gyúrt tészta, csak vízből és lisztből készül, tán leginkább vékony nudlira hasonlít az állaga, a hozzáadott vargánya erősen karakteres ízt kölcsönöz neki. A Proseccóval, olasz habzóborral, szarvasgombával és annak esszenciájával elegyedő rizotto lefegyverző. Megkóstoljuk az igazán könnyed, szépen megpirult tintahalat és tengeri süllő filét is. Legalább hetente kétszer érkezik friss halszállítmány. Steakból többfélét kínálnak, méghozzá minőségi toszkánai marhából, és még hiteles dokumentumot is megnézhet a vendég, hogy mikor vágták le az állatot, honnan származik a hús, ami kellően véresen, nedvdúsan, ereje teljében érkezik.
Meglepetés a tízféle desszert. Engem a toszkán csokoládé tortácska varázsolt el leginkább, nem túl édes, elementáris csokoládé íz. A fehér csoki friss eperrel ugyanúgy megnyerő, mint a tradicionális tiramisu, és a szájban csaknem elolvadó sajttorta. A Trattoria Toscana a hedonisták helye. Azoké, akik szeretnek megadni mindent a testnek és a léleknek. Csak utána rossz kilépni a gyakran rideg valóságba.
Sorozatunkban az ország legjobb éttermeit mutatjuk be.
