Augusztus Oklahomában

Egy Woody Allennek kell lenni ahhoz, hogy egy családi összeröffenésből ne az ezerszer látott és ezerszer elfelejtett családi közhelyek jöjjenek elő. (Hannah és nővérei) Vagy olyan gyilkos keserűséget megszólaltatni, mint Thomas Vinterberg (Születésnap) John Wells se egyik, se másik. Így szimplán egy tisztes mozidarabot rendezett az Augusztus Oklahomában című darab alapján.

Amilyen óriási siker a dráma még mindig a Pesti Színház előadásában, annyira hiányzik a rendezői egyéniség a filmváltozatból. Megmarad a családi szennyesládák kiborogatásakor megszokott fordulatok nem túl fantáziadús előadásánál.

Nem is jár különösebb meglepetéssel a karakterek lelepleződése, hiszen tudjuk, ebben a drámai alaphelyzetben kötelező a rejtett titkoknak napvilágra derülni.

Az Augusztus Oklahomában sem marad adósunk a drámai helyzetben összefutott család tagjainak szánalmas, kicsinyes, mocskos vagy együttérzést ébresztő titkainak kiteregetésével.

A családfő eltűnésének ténye, majd öngyilkosságának napvilágra kerülése, ahogy ez kötelező formula a családi szennyesládák tartalmának számbavételekor, egyre inkább elhalványul az anya, három lánya és a közvetlen hozzátartozók mind durvábban előtérbe kerülő indulatai mögött.

Önzések, gonoszságok, hazugságok, aljasságok és érdektelenségek feszülnek egymásnak a látszólag polgári vérmérsékletű család együttesében. És mindenek előtt a korábbi bűnök és a sűrű boldogtalanság. Az előadásmód elsőrangú, színészei emelik meg a filmet. Meryl Streep az anyai szeretet és gonoszság keverékéből állítja elő a sokadik öregedő és kiábrándult nőt - zseniálisan.

Julia Roberts a boldogtalanság mélységes kútjába engedi bepillantani a nézőt szép, telt, átélt játékával. A rég látott Juliette Lewis semmit nem vesztett izgalmas egyéniségéből, ahogy jó volt nézni Ewan McGregort és rövid jelenlétében Sam Shepardot is. (Augusztus Oklahomában ****)