Műsormagazin;operaház;Kovács János;Spiritszták;Selmeczi György;Pasztircsák Polina;

2014-01-27 06:48:00

Szeánsz az Operában

Megértem én, hogyne érteném, miért olasz nyelvre komponálta Selmeczi György a Spiritszták című új magyar operáját, és így is mutatta be a budapesti Operaház. A műfaj nemzetközi, exportcikk is, a komponista arra számít, legalább is vágyik rá, lássa viszont nagy színpadokon. Ha ellenben ez az óhaja, az első felvonást bizony át kellene dolgoznia. Jelenlegi formájában kissé vontatott, gördülékenyebbé kellene tenni.

Annál is inkább illenék elgondolkodnia ezen a komponistának, mert a második felvonás már cselekményes, ez a commedia dell'arte szellemes, új és új fordulatokkal lep meg, tehát a szerzőnek megvan hozzá a kellő tehetsége. Az Operaház vezetése minden eszközzel, bőkezűen támogatta is a sikert.

Novák Eszter rendezése látványos, nagylelkű, Zeke Edit díszletei és jelmezei művészien szépek, nem szólva a zenei irányításról, az egyik legnagyobb magyar karmester, Kovács János áll a pulpituson, láthatóan élvezi a muzsikát, mindent meg is tesz a megszerettetéséért. Meg a fiatal szereposztás is kedvező, a Colombinát alakító ifjú Pasztircsák Polinának szép és kulturált a hangja, a herceg Cser Krisztián vonzó basszus, a többiek is azok, talán a tenor nem annyira átütő.

Az sem volna különösebb baj, hiszen nem Otellót, nem Trisztánt kell énekelnie. Hanem Selmeczi az első felvonással, különösen az orosz spiritiszták szeánszávál kicsit mélyebbre akart szállni a lélekbúvárkodással.  A történet középpontja szerelmi, az sem baj önmagában. A Spiritiszták második felvonásának tréfálkozó vonulata azt is mutatja, hogy a túlzott lélekbúvárkodás azért is fölösleges, mert Selmeczinek egészen a Bajazzók kifigurázásáig csakugyan van humorérzéke.

Azzal is, hogy stílusával gyakran megpöccent jeles komponistákat. Sokan jelen vannak persziflázsként ebben a két felvonásos dalműben. Az első hangok mintha Kurt Weillre céloznának, egyes közreműködők Puccini hangnemre véltek ráismerni, de a Bajazzokra utalás Leoncavallo zokogó drámáját is kipellengérezi. Másutt viszont ott érződnek Debussy színek, Richard Strauss árnyalatok. Ezek a célzások tehát alkalmassá teszik csakugyan arra, hogy külföldi néző is jól szórakozzék a művön, ha éppen ezt érezné fölfedezni benne.

Ami a bemutatóban különösen jó érzéseket keltett, az a magyar operaszerető közönség ragaszkodása. Igaz, az eddigi csekélyszámú előadást, (egy része bérletben kelt el) rokonszenvező kíváncsisággal töltötték meg a rajongók a színházat, nem volt nyoma prüdériának, húzódzkodom a kortárs magyar zenétől kényeskedésnek, éppen ellenkezőleg, a kíváncsiság, a jó szándékú támogatás érződött a szünetbeli megjegyzésekben is.

Ami csak serkentheti a Ház vezetését is, hogy a Spiritiszták további műsoron tartása mellett, továbbra is bátran támogassa új magyar művek bemutatását.

Spiritiszták, Magyar Állami Operaház