Előfizetés

Szeánsz az Operában

Várkonyi Tibor
Publikálás dátuma
2014.01.27. 06:48

Megértem én, hogyne érteném, miért olasz nyelvre komponálta Selmeczi György a Spiritszták című új magyar operáját, és így is mutatta be a budapesti Operaház. A műfaj nemzetközi, exportcikk is, a komponista arra számít, legalább is vágyik rá, lássa viszont nagy színpadokon. Ha ellenben ez az óhaja, az első felvonást bizony át kellene dolgoznia. Jelenlegi formájában kissé vontatott, gördülékenyebbé kellene tenni.

Annál is inkább illenék elgondolkodnia ezen a komponistának, mert a második felvonás már cselekményes, ez a commedia dell'arte szellemes, új és új fordulatokkal lep meg, tehát a szerzőnek megvan hozzá a kellő tehetsége. Az Operaház vezetése minden eszközzel, bőkezűen támogatta is a sikert.

Novák Eszter rendezése látványos, nagylelkű, Zeke Edit díszletei és jelmezei művészien szépek, nem szólva a zenei irányításról, az egyik legnagyobb magyar karmester, Kovács János áll a pulpituson, láthatóan élvezi a muzsikát, mindent meg is tesz a megszerettetéséért. Meg a fiatal szereposztás is kedvező, a Colombinát alakító ifjú Pasztircsák Polinának szép és kulturált a hangja, a herceg Cser Krisztián vonzó basszus, a többiek is azok, talán a tenor nem annyira átütő.

Az sem volna különösebb baj, hiszen nem Otellót, nem Trisztánt kell énekelnie. Hanem Selmeczi az első felvonással, különösen az orosz spiritiszták szeánszávál kicsit mélyebbre akart szállni a lélekbúvárkodással.  A történet középpontja szerelmi, az sem baj önmagában. A Spiritiszták második felvonásának tréfálkozó vonulata azt is mutatja, hogy a túlzott lélekbúvárkodás azért is fölösleges, mert Selmeczinek egészen a Bajazzók kifigurázásáig csakugyan van humorérzéke.

Azzal is, hogy stílusával gyakran megpöccent jeles komponistákat. Sokan jelen vannak persziflázsként ebben a két felvonásos dalműben. Az első hangok mintha Kurt Weillre céloznának, egyes közreműködők Puccini hangnemre véltek ráismerni, de a Bajazzokra utalás Leoncavallo zokogó drámáját is kipellengérezi. Másutt viszont ott érződnek Debussy színek, Richard Strauss árnyalatok. Ezek a célzások tehát alkalmassá teszik csakugyan arra, hogy külföldi néző is jól szórakozzék a művön, ha éppen ezt érezné fölfedezni benne.

Ami a bemutatóban különösen jó érzéseket keltett, az a magyar operaszerető közönség ragaszkodása. Igaz, az eddigi csekélyszámú előadást, (egy része bérletben kelt el) rokonszenvező kíváncsisággal töltötték meg a rajongók a színházat, nem volt nyoma prüdériának, húzódzkodom a kortárs magyar zenétől kényeskedésnek, éppen ellenkezőleg, a kíváncsiság, a jó szándékú támogatás érződött a szünetbeli megjegyzésekben is.

Ami csak serkentheti a Ház vezetését is, hogy a Spiritiszták további műsoron tartása mellett, továbbra is bátran támogassa új magyar művek bemutatását.

Spiritiszták, Magyar Állami Operaház

Kissé hamis ez a Dal

B.L.N.
Publikálás dátuma
2014.01.27. 06:45

Király Viktor győzelmével ért véget az Eurovíziós Dalfesztiválra előválogató A Dal első elődöntője, miután a Running Out of Time című daláért a maximális 40 pontot kapta a zsűritől - ugyancsak a négytagú grémium juttatta tovább a középdöntőbe az énekesnő Marge-ot, és az este legerősebb produkciójával előrukkoló Szabó Leslie-t. Valódi vélemény vagy indoklás nem hangzott el a zsűri tagjaitól, és olyan zenekarokat nem engedtek tovább, amelyek viszont könnyedén elnyerték a nézők tetszését.

Szombat este kezdetét vette a köztelevízióban A Dal tehetségkereső idei szezonja, amely hat adása alatt eldönti, melyik magyar előadó képviselje hazánkat az 59. Eurovíziós Dalfesztivál döntőjében Koppenhágában. Az első elődöntőben fellépett 10 előadó közül szombat este a négytagú zsűri döntése alapján Király Viktor, Marge és Szabó Leslie jutott a középdöntőbe, míg már a nézők sms-szavazataival Oláh Ibolya, a Group'N'Swing és a Depresszió mehet tovább.

Noha összesen 435 előadó küldte be dalát a műsorba, az egész tehetségkutatóban mindössze 30 produkció versenyezhet azért, hogy a dán színpadra álljon - őket a három elődöntő alatt mutatják majd be. Ám egy olyan 10 tagú előzsűri válogatta össze őket, amelynek döntési szempontjairól, egyáltalán összetételéről, semmit sem tudni. Nyilván közrejátszott egy-egy előadó ismertsége, vagy az, hogy zenei stílusa alapján kivel lehet a legkönnyebb kikerülni Koppenhágába, de az első 10 fellépő teljesítménye kettős érzéseket váltott ki.

Egy részük leginkább a kiforrottságtól állt messze. Annak ellenére is, hogy a műsor elején mint egyik zsűritag, Rákay Philip arról beszélt, hogy ez nem tehetségkutató, hanem már "a tehetségek műsora". Mégis több előadóra ráfért volna még néhány óra gyakorlás; érthetetlen módon került az első harminc közé a tinipunk fiúbanda, az Extensive - az énekes hangja többször megbicsaklott, de A Dal tavalyi döntőjéig már eljutott, ám a színpadon gyakran hamis Cserpes Laura sem okozott izgalmas perceket. Ám a Rákay mellett a zsűriben ülő Rúzsa Magdi, Kovács Kati, és Csiszár Jenő nem adott határozott kritikát a döcögő előadásokra.

Az amúgy minden ízében a kereskedelmi tehetségkutatók csillogását megirigylő - és száz milliós költségvetésével az egyik legdrágább MTVA-s - műsor legerősebb élményét a tíz éve a Megasztárból megismert Szabó Leslie nyújtotta gitárra írt, Hogy segíthetnék? című szerzeményével. Bár balladája eltér az euróvíziós kedvencek világától, minden esélye megvan a hazai sikerekre. Ez nehezebben mondható el Marge (Batta Zsuzsanna) felejthető, mégis minden dícsérettel elhalmozott számáról. A zsűri nem kegyelmezett a műsor legüdítőbb számával érkező Group'N'Swingnek: Retikül című dalukat énekesnőjük, Mihályi Réka például azzal dobta fel, hogy tűsarkújában végigsétált három férfi énekestársa hátán - végül a nézők szavaztak a továbbjutásukért. Miként a cenzúrára kényszerülő rockzenekart, a Depressziót - a "se kurvák, se kokain" soruk helyett a "ha durvák a soraim" lett a refrén. Szintén elnyerte a nézők tetszését kissé fáradt, de provokatívnak szánt dalával, az 1 percig sztár cíművel Oláh Ibolya, aki abszurd módon épp a tehetségkutatókat is ekézte. A zsűritől egyedül Király Viktor kapott maximális pontszámot a pörgős Running Out of Time-ért, és nem volna meglepő, ha a február 22-i döntőben is újra hallanánk.

A következő elődöntő szombaton lesz további 10 fellépővel, köztük Dér Heni, a Belmondo, Vastag Tamás, Polyák Lilla, vagy az éppen életveszélyt okozó testi sértéssel gyanúsított Kállay Saunders András, akinél így kérdés, valóban színpadra állhat-e.

Emberi viszonyok univerzuma

Balogh Gyula
Publikálás dátuma
2014.01.27. 06:45
Bánfalvi Eszter a Rózsavölgyi Szalon ablakpárkányán ül a Szorul a hurok egyik jelentében FORRÁS: RÓZSAVÖLGYI SZALON
A belvárosi Rózsavölgyi Szalonban mutatták be Forgách András Szorul a hurok című háromszereplős darabját. A szerző, aki rendezte is a produkciót, sőt narrátorként is közreműködik benne, Nádas Péter Párhuzamos történetek című regényének motívumaiból indult ki.

A nemzeti ünnep napján, 1961-ben vagyunk. Egy taxiban találkozik három ember. A polgári családból származó volt műbecslő Demén Erna, becenevén Ninó (Takács Kati), a fia barátnője, az intézetben nevelkedett Mózes Gyöngyvér (Bánfalvi Eszter), aki óvónő, de énekesnő szeretne lenni és a börtönviselt volt hajóskapitány, jelenleg taxisofőr Bellardi (Balikó Tamás).

A taxiút nem hosszú, mintegy félóra az Oktogontól, az akkori pártkórházig, a Kútvölgyiig tart. Ez az idő mégis elég ahhoz, hogy megtudjuk, a három személy sorsa miként fonódik össze. Az alakokat Forgách András Nádas Péter Párhuzamos történetek című regényéből vette.

- Takács Katival régóta terveztük, hogy írok neki valamit, először egy Ulickaja-regény adaptációjáról volt szó, de azt megcsinálta más, aztán Katira nézve hirtelen eszembe jutott a taxi-jelenet, illetve nagy hatással volt rám Nádas Péter Párhuzamos történetek című regénye, amelyben van egy taxis epizód - meséli Forgách András.

- Egy korábbi elképzelés szerint az előadást Szikszai Rémusz rendezte volna, de ő ebben az időpontban nem ért rá, így végül én ugrottam be helyette. A narrációt is hangbejátszással képzeltem el, de kiderült, erősebb, ha a beszélő személyesen is jelen van, és mivel nem szerettünk volna újabb szereplőket bevonni, így lettem én a narrátor is, amivel talán az író pozíciója erősödött.

Naivan azt hittem, egyszerű dolgom lesz a darab megírásával, majd átemelek néhány izgalmas Nádas-párbeszédet, sorba rakom őket, és kész. De hamar kiderült, hogy ez így nem működik. Nádas alakjainak a belső világa sokkal gazdagabb, maga a cselekmény viszont roppant egyszerű. Rájöttem, nem szerencsés egymás mellé zsúfolni a három szereplő reflexióit, a gondolatait, a történetét. Így született meg az a megoldás, amit most nem részleteznék, hadd maradjon a nézők számára is valami meglepetés.

Tudom, hogy vannak hasonló szerkezetű darabok, például A vihar kapujában, de én itt Nádas szövegének analíziséből indultam ki, és ilyen értelemben ez nem puszta ötlet. Ahol lehetett, meghagytam Nádas csodálatosan érzékletes, az utolsó atomjukig átgondolt festői mondatait, ám igyekeztem színházilag hatásos helyzetbe hozni őket, illetve itt-ott kiegészíteni, és ha kellett, nyelvileg néhol egyszerűbb, könnyebben felfogható zárlatot vagy nyitányt készítettem hozzájuk.

Több fejezetből is dolgoztam párhuzamosan, úgy jártam el, mint a festő, aki a palettára többféle tubusból is nyom festéket, azaz bele-belefestettem a taxiútba egy-egy mondatot máshonnan, de mindig a Nádas-figurákat, a Nádas-világot erősítve. Mint akinek van három-négy csodálatos gyémántja és elkészíti hozzájuk a foglalatot, abból a célból, hogy maguk a gyémántok még jobban érvényesüljenek.

Nádas Péter portréját a Rózsavölgyi Szalon falára is kifüggesztették és a kép közvetlen közelében üldögél Forgách András narrátorként, és olvassa fel a történéseket összekötő szöveget egy íróasztal mögül.

Nem lehet hazudozni
Bánfalvi Eszter olvasta Nádas Péter regényét. Először ő sem tudta elképzelni, miként születhet meg ez a színpadi változat, aztán megnyugodott, amikor Forgách András azt mondta, ezt a Párhuzamos történetek egyfajta másfélórás trailereként, kedvcsinálójaként érdemes felfogni. A partnerek közül Takács Katit az Újszínházból ismeri, ahol Eszter stúdiós és csoportos szereplő volt, a színésznő pedig mentoraként segítette őt. Régen nem találkoztak színpadon, de mindig figyelték egymás munkáit. Balikó Tamással pedig ez az első közös produkciójuk. Forgách Andrással pedig először az Ármány és szerelem című a Nemzeti Színházban játszott előadás kapcsán ismerkedett meg, Forgách fordításában mutatták be Schiller drámáját. A szorul a hurokban általa játszott figura Mózes Gyöngyvér konfliktusba kerül alkalmi taxis utastársával, szeretője anyjával. "Két különböző korú nő között mindig is vannak generációs problémák, kérdés, hogy mennyi a figyelem, a kíváncsiság, vagy az előítélet egymás iránt" - mondja Bánfalvi Eszter, akit inspirált, hogy a nézők között kell játszani. "Nem lehet hazudozni" - tette hozzá. A következő hónapokban szabadúszóként két Orlai-produkcióban is játszik majd, az egyikben volt osztálytársaival és Mohácsi János rendezésében egy főszerepre is készül Szombathelyen.

Nádas korábban maga is írt színdarabokat, a Temetést, a Találkozást és a Takarítást, közülük kettőt Gergye Krisztián koreográfus-rendező nemrég színre is vitt.

Forgách András nyilván nem véletlenül éppen Gergyét kérte meg, hogy segítsen beállítani a Szorul a hurok mozgásait.

A Rózsavölgyi Szalonban a színészek a közönségtől nem elválasztott jelzésszerű színpadon a nézők közvetlen közelében játszanak, de játéktérré válik az ablakpárkány, a zongora és gyakorlatilag az egész Szalon.

A kort a "futamok" szüneteiben egy vetítés idézi fel, Budapestet bemutató film kockái peregnek. Megjelennek a korabeli ruhák, kalapok, attitűdök, helyszínek.

Forgách András szerint azért is fontos ez az előadás, mert több alkotó köztük az Új Színházból Kaposvárra szerződött Takács Kati, vagy a Nemzeti Színház korábbi tagja, a jelenleg szabadúszó Bánfalvi Eszter is bizonyíthatja tehetségét.

A dramaturg-rendező úgy véli, nem lehet megengedni, hogy a történelem, vagy a politika elgázolja őket, tehát a rossz helyzetből is kihozható valami jó.

A Szorul a hurokban jól látható, hogy nehéz történelmi helyzetekben milyen választ adnak az emberek. Forgách András ehhez annyit tesz hozzá, hogy ezzel az előadással nem politizálni szeretnének, mint ahogy a regénnyel Nádas sem ezt tette, sokkal inkább az emberi viszonylatoknak a politikán, a kultúrán, a testiségen túli egész univerzumát megmutatni.

- Nádas Péter annyi anyagot ad a regényben ehhez a szándékhoz, hogy a mű összes motívumát, figuráit felhasználva akár tíz-tizenöt hatásos előadás is készülhetne, vagy egy több napon át tartó, szünet nélküli, több száz szereplőt felvonultató maratoni produkció - jegyzi meg Forgách András.

Nádas Péter kifejezetten örült a színrevitel ötletének, de jelezte, el sem tudja képzelni, miként lehet mindezt színpadon megjeleníteni. Jelenlegi elfoglaltságai miatt csak áprilisban nézi meg az előadást.