Megindult a birnami erdő

Jóslatok néha igen meghökkentő módon, egy-két csavar közbeiktatódásával teljesülnek. Ahogyan Shakespeare írja a Macbeth című drámájában, "Romlásba vinni gyakran igazat Mondanak az éjfél küldöttei" (Szabó Lőrinc fordítása, I. felv. 4. szín).

Mint tudjuk, a skót trónt nem kifogástalan eszközökkel megszerző Macbeth rettegett uralma elvesztésétől. Ha egyik irányban kivédte magát, a kor szokásos eszközeivel, akkor a veszély a másik oldalon támadt fel: "Hát újra itt A nyavalyám: olyan volnék különben, Mint a töretlen márvány, mint a szikla És korláttalan, mint az ölelő ég: Most meg rút rémek S gondok rácsa-gúzsa Görnyeszt mint roncs rabot "(III. felv. 4. szín) Pedig Macbeth mindent megtett: népét gyakran vetette alá "idegenrendészeti eljárásnak", ahogyan ezt ma kifejeznék az igazság haramiái.

Megnyugtatásul három boszorkányhoz fordult jóslatért Macbeth, akik a megidézett szellemek révén három körülménytől óvták őt. Ezek sorban: 1."Macduff vészt hoz". (Macduff skót nemes, aki elmenekül Macbeth udvarából, és csatlakozik a megölt király fiához Angliában.) 2. "Légy vakmerő és véres és szilárd: Akit asszony szült, tenéked nem árt, Nem árt oly emberi erő". 3. "Légy oroszlánszív, büszke és kevély, Ne bánd, ki mért zúg és lázong; ne félj: Nem győz soha ellenség Macbethen, Míg a birnami erdő Dunsinane Dombjára nem vonul."

Macbeth a következőképp kalkulálhatott a hatalmát veszélyeztető három körülmény bekövetkezési esélyeiről. Ha asszony-szülte lény nem árthat neki (2. szerint), akkor ez felülírja a Macduff részéről rá leselkedő veszélyt (1. szerint). Ha 2. mégis bekövetkezne - aminek igen csekély a valószínűsége, hiszen ritka a nem-emberi lények beavatkozása Skócia dolgaiba -, akkor sem kell nagyon féltenie a hatalmát. Ugyanis másodiknak együtt kell teljesülnie azzal a tőle független 3. feltétellel, amelynek értelmében a birnami erdő Dunsinane dombjára vonul.

"Akkor soha" - kiáltott fel Macbeth, felismerve két, külön-külön igen csekély valószínűségű és egymástól független feltétel együttes teljesülésének sokszorta csekélyebb valószínűségét. Hiszen: "Ki toboroz erdőket? Hol a fa, amely kilép a földből? Drága szók! Ne mozdulj, lázadás, míg nem mozog Birnam erdeje." (IV. felv. 1. szín)

Történt azonban, hogy Macduff, aki császármetszéssel jött a világra, így nem asszony szülte természetes módon, az angolok és a skótok egyesített hadaival Dunsinane várához vonult Macbeth ellen, és a hadserege a közeli Birnam erdejének lombjaival álcázta magát vonulás közben, így ezen a módon indult meg a birnami erdő.

Shakespeare szavaival a Hírnök így szólt: "Őrt álltam a hegyen. Birnam felé Figyeltem, és úgy láttam, hogy az erdő Egyszerre megindult…három mérföldnyi körben Jön, mondom, jön az erdő." Az utolsó csatában pedig Macduff világosítja fel Macbethet: "Ess hát kétségbe, megszűnt A varázsod;…Macduffot idő Előtt az anyjából kellett kivágni."

(V. felv. 5. és 6. szín)

A jóslat mindhárom feltétele teljesült tehát. Macbeth sorsa megpecsételődött.

Az Erzsébet-kori Anglia színházi nézői számára természetes volt a sok vérontás; de ezek mentén ne keressünk és ne is sugalljunk analógiákat. Mi a XXI. század uniós Európájában élünk, ahol a múlt módszerei már csak karaktergyilkossággá szelídülnek. Az azonban elgondolkodtató Shakepeare darabja kapcsán, hogy csekély valószínűségű feltételek is tudnak a körülmények alakulása folytán úgy rendeződni, hogy alkalmassá válnak az együttes teljesülésre. Továbbá, hogy éppen az a személy, aki ellenérdekelt a végkifejletben, hogyan járul hozzá a saját lépéseivel ehhez, miközben azt hiszi, hogy valójában az elkerülést biztosító lépéseket teszi meg. Ezt persze jól ismerjük Oidipus király történetéből is: mármint hogy a jóslat bekövetkezését gátolni szándékozó lépések hogyan járulnak hozzá a jóslat megvalósulásához.

Az újra olvasott Macbeth történet már a múltba tűnik. A múltat az emberek - történészek és laikusok egyaránt - feltevéseikkel ostromolják és a tárgyi rekvizitumaikat faggatják, hogy mi olvasható ki belőlük. A jövőt pedig reményeink, hiteink, vágyaink ölelik körül. De mi a helyzet a jelennel? Ráláthatunk-e tisztán, élesen a mi "Most-unkra"? Arra a Most-ra, ami egyidejű e kis írás megjelenésével, és amiben sokan osztozunk, élve a mindennapjainkat. Micsoda voltaképpen ez a mi Most-unk?

Ez a mi Most-unk ez: most megindult a birnami erdő.