Hivatalok hálójában

„Hivatalok hálójában – Az ügyintézés mesterfogásai” címmel írt könyvet lapunk korábbi munkatársa, Bernau Péter, akivel a régi ismeretségre való tekintettel tegeződve beszélgettünk.

- De mégis miért?

- Azért.

- Ilyen könyvvel még nem találkoztam, honnan jött az ötlet? Esetleg a feleséged, a Kilófaló-könyvsorozat szerzője, Szoó Judit motivált az írásra?

- Judit rengeteget segített, pont azért, mert nálam sokkal nagyobb tapasztalata van a könyvírás terén, de az ötlet nem tőle származott. A Facebookra tettem fel különböző leveleimet, amiket szolgáltatóknak írtam, és melyekkel reménytelennek tűnő helyzeteket is sikerült megoldani. Rövid idő alatt egész komoly kis rajongótáborom alakult ki, és egyre többen vetették fel, hogy ezeket a leveleket érdemes lenne könyv formájában megjelentetni. Sokáig nem foglalkoztam ezzel a gondolattal, de ahogy elkezdtem gondolkozni a könyvön, egyre jobban megtetszett ez az elképzelés.

- Hogyan kezdődött a profi ügyintézői pályafutásod? Emlékszel az első megoldott ügyre?

- Azt nem lehet elfelejteni, mert majdnem elváltunk miatta. Judit egy komoly terhet hozott a házasságunkba több mint tizenöt évvel ezelőtt: bár már évek óta beszüntette egyéni vállalkozói tevékenységét, mégis minden évben kapott egy felszólítást a kamarai tagdíj befizetésére. Ilyenkor elküldte az adóhivataltól kapott igazolást a vállalkozása megszűnéséről, és egy évig békén hagyták. Amikor már együtt laktunk, és megint jött a felszólítás, felajánlottam, hogy elintézem, többet ne kapjon felszólító levelet. Írtam egy nagyon bunkó levelet, aminek a végére Judit nevét írtam. Nagyon hamar felhívták a kamarától Juditot, leszidták, hogy mit képzel magáról, kikérik maguknak a stílust és a hangnemet, viszont többet nem jelentkeztek. Judit pedig azt kérte ki, hogy a nevében ilyen levelet írtam, az első igazán komoly veszekedésünk a levelem miatt volt. Judit meg is fenyegetett, hogy elválik, ha még egyszer ilyen helyzetbe hozom. A levél benne van a könyvben, most már nem írok ilyen stílusban.

- Meg tudod mondani, hogy hány ügyet oldottál meg az elmúlt másfél évtizedben?

- Nem számoltam össze, de biztos legalább százat. A könyvben tizenhat levél szerepel, és pár olyan jellemző történet, ami bárkivel megtörténhet vagy megtörtént. Leveleztem többek között a bankommal, biztosítómmal, kábelszolgáltatómmal, az okmányirodai ügyintézőmmel, bútorszállítókkal.

- Van kedvenc leveled?

- Mindegyiket szeretem, ha választani kellene, akkor azokat jelölném meg, amelyeket a gyerekeim ügyében írtam. A nagyfiam tízedik születésnapjára konzuli segítséggel szerzett milánói meccsbelépők vagy annak elintézése, hogy egyedi nevelési igényű fiaimat ne kelljen többet a szakértői bizottsághoz vinni, hanem a bizottság jöjjön ki hozzájuk az iskolába, ezek a levelek a sikeres ügyintézésen túl érzelmileg is nagyon megérintettek.

- Minden ügyedet sikerre vitted?

- Kétszer nem értem el a célom. Egyszer kiderült, hogy tévesen reklamáltam, ekkor bocsánatot kértem a szolgáltatómtól. Az ugyanis nagyon fontos, hogy csak akkor tiltakozzunk, ha igazunk van. Viszont, ha jogos a reklamáció, akkor ne hagyjuk magunkat! A másik esetnél a nyugalmunkat zavaró szomszédokat szerettem volna elköltöztetni, ez nem jött össze, pedig tényleg mindent megpróbáltam, még az ombudsmannak is írtam. Végül mi költöztünk el.

- Lesz folytatása a könyvnek? Most is vannak folyamatban lévő ügyeid?

- Nem tudom, hogy készül-e második könyv, még nem gondolkoztam ezen, hiszen csak pár hete jelent meg az első. Ügyek mindig vannak, most éppen az egyik szolgáltatóval találkozunk tavasszal a bíróságon.

- Miért?

- A befizetést igazoló csekkszelvényem bemutatása után is fenntartja a szolgáltató velem szemben a 600 forintos követelését, és nem hajlandó intézkedni arról, hogy lekerüljek az önkormányzatnál vezetett köztartozással rendelkezők listájáról, pedig az önkormányzat is megállapította, hogy a csekkszelvényem és a szolgáltatóm éves elszámolása alapján nincs tartozásom.