Búcsú a magyar mozi zsenijétől

Életének 93. évében, január 31-én reggel, hosszan tartó, súlyos betegség után elhunyt Jancsó Miklós, világhírű magyar filmrendező, kétszeres Kossuth-díjas, Balázs Béla-díjas alkotó, kiváló művész. A halálhírre megrendülését fejezte ki Göncz Árpád volt köztársasági elnök, és több politikus, köztük Mesterházy Attila, Bajnai Gordon és Gyurcsány Ferenc. A Magyar Filmművészek Szövetsége, amelynek tiszteletbeli elnöke volt, Jancsó Miklóst saját halottjának tekinti, temetéséről később intézkednek.

Elment Jancsó Miklós. Itt hagyott minket.

Egy igaz emberrel lett kevesebb a világ. Egy kivételes tehetségű művésszel, szabadságra született gondolkodóval, a hatalom kiszolgáltatottjaival együtt érző plebejus lázadóval lettünk kevesebbek. A művészi hagyatéka, a szellemi öröksége a miénk marad. És ez kötelez. Ő az a magyar filmnek, ami Bartók volt a magyar zenének, Ady a magyar lírának. Sokat szidalmazott megújító forradalmára. Gazdagnak mondhatja magát annak az országnak a kultúrája, amely olyan nagysággal dicsekedhet, mint Jancsó Miklós. És ha mostanában hivatalosan nem nagyon dicsekedtek vele a hivatalosságok, az kívül esik a kultúra igazi értékrendjén, és valójában Jancsó szellemi kisajátíthatatlanságát méri.

Jancsó kisajátíthatatlanul független gondolkodó volt élete utolsó pillanatáig. És amíg ereje engedte, a szellemi élet meghatározó egyéniségeként oda állt minden civil kezdeményezés mellé, ahol az emberi jogok védelméről volt szó az önhitt hatalommal szemben.

Fájdalmas és hatalmas az űr, amit maga után hagyott. Ezt most ironikus kis kuncogással utasítaná el, mert nagyon utálta a teátrálisan hangzó nagy szavakat. Még a saját halálán is képes volt ironizálni. A Nekem lámpást adott kezembe az úr, Pesten című filmjében saját halálát is megrendezte. Gyönyörű rítusként a film végén, fekszik egy vízzel telt dézsában, ünnepi fehérben, s lassan kimerevedik a csukott szemű szép, férfias arc. Miközben Lovasi András azt énekli: "Igyekezz, az égbolt zár!" Ez a mélyen szomorú esemény, Jancsó halála ezúttal nem az ő rendezése szerint van. Egy mondata ugrik elő az emlékezetből: "Évike, nincs túlvilág!" - mondta pár éve, amikor elmesélte, hogy meghalt. Igen, meghalt, megállt a szíve, úgy kellett visszahozni az életbe. "Visszahoztak, és kiderült, hogy nincs túlvilág. Nincs semmi." Elégedettnek éreztem a hangját. Az bizonyosodott be számára, amit mindig is tudott, gondolt.

Végigtekintve azon a kivételes pályán, amit ránk hagyott, nyilvánvaló, hogy Jancsó Miklós az egyetemes filmművészet külön fejezete. A híresen sokat emlegetett hosszú beállításokkal iskolát teremtett. Európában, Amerikában is ismerték a nevét. A hatvanas-hetvenes években Európa vezető filmes alkotóinak sorába tartozott, legtöbbjükhöz személyes barátság fűzte. A Szegénylegények, a Csillagosok, katonák, a Csend és kiáltás, az Égi bárány és sorra a többi nagy Jancsó-mű bejárta a legfontosabb nemzetközi fesztiválokat, a magyar művészek közül a legismertebb név volt.

Könyvtárnyi irodalom ihletője volt Jancsó életműve, van köztük egy, amely nem a filmekkel és pályával foglalkozik: annak idején Hernádi Gyula kiadott egy mókás könyvet, az volt a címe, Jancsó szerelmei. Jancsónak valóban legendás vonzereje volt, ő emlegette nevetve, hogy nem ő választja a szerelmeit, hanem a nők választották őt. Tudjuk, a film két hű társat is adott mellé, Mészáros Márta rendezőt, akivel élete végéig jó barátok voltak és Jancsót a legkisebb fiúval, Dáviddal megajándékozó Csákány Zsuzsa vágónőt.

Viszonylag későn, 1958-ban, 37 évesen rendezte meg első nagyjátékfilmjét, A harangok Rómába mennek címmel. Az Oldás és kötést már Hernádi Gyula forgatókönyvéből rendezte, s ettől fogva barátok és szerzőtársak lettek. Az Így jöttem már magán viselte a jancsói stílusjegyeket, a szokatlanul hosszú beállításokat, a képek szigorú megkomponáltságát, a rendkívüli hatású vizualitást. A Szegénylegények cannes-i bemutatójától fogva emelkedett nemzetközileg nagyra értékelt védjeggyé Jancsó neve a filmvilágban. Ebben a filmben fogalmazza meg először rendkívüli művészi erővel a hatalom működését, az egyén és a hatalom viszonyát, a zsarnokság természetrajzát. Ez a következő évtizedek Jancsó-filmjein is végigvonuló gondolatiság meghatározója életművének. A Csend és kiáltás, a Fényes szelek, az Égi bárány, a Még kér a nép, a Szerelmem, Elektra, s a többi műve, bár más-más kort idéznek, de alapvetően egyaránt a hatalom természetrajzát vizsgálják. A sokat emlegetett meztelen nők és lovak a filmjeiben mind a szabadság szimbólumai voltak.

Utolsó alkotói szakaszában a 77 éves Jancsó Miklós megtette, amit kevés művész képes megtenni. Stílust váltott, rendezőként újjászületett. Az 1998-as Nekem lámpást adott kezembe az úr Pesten című filmtől indult meg az a sorozat, amelyet Grunwalsky Ferenc operatőrrel közösen, Mucsi Zoltánra és Scherer Péter imporivzációs kettősére építve, Kapa-Pepe filmekként forgattak. Ezekben a filmekben Jancsó társadalomkritikus farce-okat vitt a vászonra. Gyilkos bohózatokkal állt elő, de ezekben a filmjeiben is mindvégig ott volt az, ami alkotóként egész életében izgatta: a hatalom és az egyén kapcsolata. Épp csak epizódokra tördelt, klipszerű filmes elbeszélőmódban. Az anyád! a szúnyogok, az Utolsó vacsora az arabs szürkénél, A mohácsi vész, Kelj fel komám, ne aludjál, az Oda az igazság keserű, szatírikus hangú látleletek arról a korról, amelyben élünk, még akkor is, ha valamelyik más időkben játszódik.

Nemrégiben egy rádióműsorban telefonon még arról beszélt, hogy vannak filmtervei. Lapunknak nyolcvanadik születésnapján arról beszélt, hogy nincs más hobbija, csak a filmcsinálás. A maga mögött hagyott pályát nem szokta értékelni, mert nem pozíciót akart, és nem valaki akart lenni. Mindig azért csinált filmet, mert mondani akart valamit. Aki odahallgatott, mert volt füle és feje hozzá, az talán a világot mozgató erők lényegéről tudott meg valamit. Ami nemzetközi. Ezért is történt meg, hogy amikor egy alkalommal Olaszországba utazott, a fiatal határőr rácsodálkozott: Maga tényleg Jankszó?!

Elment Jancsó Miklós, és lehet, hogy elhúzná a száját, de fájdalmas és betölthetetlenül hatalmas az űr, amit maga után hagyott. Egy emberrel kevesebb van az elembertelenedő világban. - Bársony Éva -

Ars poetica

- A szakmát meg lehet tanulni. Vagyis azt, hogy hova tegyem a kamerát. De azt már nehéz megtanulni, hogyan lesz a filmem olyan, ami különbözik a többitől, ami másfajta. Ilyen filmeket alig valaki tud csinálni.

- Akinek nincs egy csöpp iróniája sem, aki halálos komolyan vesz mindent, azzal baj van. Szóval nem politika kell a filmcsináláshoz, hanem az, hogy nem szabad megnyugodni abban, ami van.

- Hogy ma mi történik a világban, azt nehéz ábrázolni. Nem biztos, hogy úgynevezett művészi módszerek vezetnek eredményre.

- Én soha nem tudtam filmet csinálni arról, hogy Jancsi szereti Juliskát, majd közbelép a harmadik… A történetmesélős film soha nem érdekelt, s ma is feláll a szőr a hátamon, ha ilyet látok.

- Nem volt filmem arról, hogy menjenek ki az oroszok, és arról sem, hogy Nagy Imre forradalmár volt, nem pedig hazaáruló ellenforradalmár. Mert tudtam, hogy ezeket a filmeket nem lehet megcsinálni. De ez egy kompromisszumos szakma. Megkötözött lábbal is tudni kell táncolni.

- Ezek, akik ma a politikát diktálják, azt hiszem, nem szeretnek semmit, ami más, ami eltérő, ami különös. Ha sokáig a helyükön maradnak, talán még visszatér az öncenzúra is.

(Jancsó Miklós mondatai abból az interjúból, amelyet 2011 márciusában adott lapunknak)

Jancsóra emlékeztek a filmkritikusok

Jancsó Miklós búcsúztatásának jegyében telt a Magyar Filmkritikusok Díjának pénteki átadása, melyen Nagy Dénes rendezőt két kategóriában is kitüntették, Tarr Béla pedig életműdíjat vehetett át. A Magyar Újságírók Országos Szövetsége Film- és Tévékritikus Szakosztálya által odaítélt díjat Nagy Dénes rendező Másik Magyarország - töredékek egy falu hétköznapjaiból című, Bukta Imre képzőművészről szóló dokumentumfilmjéért és Lágy eső című kisjátékfilmjéért is megkapta. Báron György, a MÚOSZ Film- és Tévékritikus Szakosztályának elnöke Jancsó Miklósra emlékezve úgy fogalmazott: "a barátunk volt, a mesterünk volt, a társunk volt, és itt lesz velünk".