B.B.;
Magyar Rádió;
2014-02-04 06:06:00
Abban reménykedünk, hogy itt a szerkesztőségben van valami fogalmunk arról, minek van hírértéke és minek nincs. És ha van, az mekkora érték, megér-e például egy úgynevezett mínuszost vagy egy kis színest.
Múlt szombaton megszólalt az interneten egy rádió. Ez eddig nem hír, legföljebb egy mondat a lap alján. Csakhogy ez nem a már megszokottnak nevezhető kereskedelmi rádió a maga 5-6 munkatársával, akik mindenhez értenek (azaz semmihez sem), mert mindent maguknak kell csinálniuk, akik gátlástalanul vihognak bele a mikrofonba, és használják a már megszokottnak nevezhető 50 szóból álló készletet.
Ez történetesen valamivel több, mint 80 rádióst jelent, a szó legszorosabb értelmében: a kivéreztetett, majd elhalt Magyar Rádió hajdani munkatársairól volna szó, ha szó volna róluk a közszolgálatinak eufemizált csatornákon.
A Magyar Rádió olyan nevei szólaltak meg szombaton a Pacsirta rádióban, és szólnak legalább április közepéig, akiket még valóban százezrek, sőt milliók hallgattak mindennap. És akik 1990. előtt sokat tettek azért, hogy ez a mostani közszolgálat szabadon hallgathasson róluk.