Kertész: Az angyali ország ördögi

Még látogatóba sem kíván visszatérni Magyarországra Kertész Ákos, aki nemrég politikai menedékjogot kapott Kanadában. Az írót nyílt levele - melyben az írta: "a magyar genetikusan alattvaló" - miatt számtalan inzultus érte, díszpolgári címétől is megfosztották, de ma sem húzná ki írásából a "genetikusan" szót. Szerinte ez a direkt félreértelmezett határozószó ürügy volt, de voltaképpen az verte ki biztosítékot, hogy megírta: Magyarország az egyetlen ország Európában, amelyik nem mutatott megbánást a holokauszt idején elkövetett rémtettekért.

- Leadja-e szavazatát Kanadában az áprilisi magyarországi választásra?

- Szó se lehet róla! A Fidesz új választási törvénye megakadályozza a szabad, demokratikus választást. Ez, ami április 6-án lesz, a diktatúra választási komédiája, ebben demokrata nem vehet részt. 2010 őszén éppen a Népszavában jelent meg az Őfelsége ellenzéke című cikkem. Már ott figyelmeztettem arra, hogy ellenzék csak demokráciában létezik, diktatúrának nincs ellenzéke. Többek között ezt írtam: "Megszívlelendő doktrínája az Egyesült Államoknak: terroristákkal nem tárgyalunk. Aki szóba áll a terroristákkal, legalizálja őket. Aki ma alkudozni próbál a Fidesz-hatalommal, (…) az betagozódik a Nemzeti Együttműködés Rendszerébe. Az legalizálja a diktatúrát." Azóta vagyok a nagy nemzetközi nyilvánosság mellett végrehajtott bojkott elkötelezettje. Hogy mások önként belesétáljanak a csapdába, azt nem tudom megakadályozni.

- Minek érzi magát, magyarnak, kanadainak vagy zsidónak?

- Montrealinak. De úgy is mondhatom, hogy kanadai magyar zsidó vagyok. Hallottam olyan véleményt, hogy akinek több identitása van, annak egy sincs. Ez nem igaz. Ezt azok a sovén etno-nacionalisták gondolják, akik számára az identitás - magyarul: önazonosság - csak kirekesztést jelent.

- Több ezer kilométerre él Magyarországtól: a távolság elvágja a gyökereket? Lehet emigránsként magyar írónak maradni?

- Persze, hogy lehet. Ezzel nem azt mondom, hogy könnyű sors. Legközelebbi példa rá Márai Sándor. De Mikes Kelemen óta elég hosszú a sor.

- Mennyire terhes illetve hálás "szerep" az Orbán-rendszer első politikai menekültjéé?

- Nem csak az Orbán-rendszernek, de az Európai Uniónak is az első politikai menekültje vagyok. Kanada gesztusa azt bizonyítja, hogy nekem volt/van igazam! Ez felelősséggel jár; a befogadó országnak, Kanadának, választott új hazámnak nem okozhatok csalódást. De nem a "szerep" minősít. Az minősít, amit azóta teszek és főképp írok, mióta elüldöztek, és az nem a szerepből fakad. Egyszerűen folytatom, amit egész életemben csináltam. Megpróbálok ember maradni minden fajta embertelenségben.

- Ha visszamehetne az időben és a kézirata felett ülne, kihúzná a "genetikusan" szót?

- Semmi szín alatt! Annak ellenére sem, hogy ez az egyetlen kifejezés - "genetikusan" - volt az, amibe bele tudtak kötni, hogy minden demokratának megüzenjék: így jár az, aki szembefordul a Fidesz-diktatúrával. Egy: nem először írtam le, kettő: pontosan tudtam, mit mondok, mi a szó jelentése, használati szabálya. A baloldali liberális értelmiség színe-java sietett elhatárolódni tőlem, villámgyorsan magukévá tették a hatalom hazug rágalmait. A Mazsihisz az elsők között volt! A direkt félreértelmezett "genetikusan" határozószó volt az ürügy, de voltaképpen az verte ki biztosítékot, hogy megírtam: Magyarország az egyetlen ország Európában, amelyik nem mutatott megbánást a holokauszt idején elkövetett rémtettekért. Pedig 2011 augusztusában még nem volt "emlékév", és még éppen csak elkezdődött ez a szégyenletes történelemhamisítás, ez a gusztustalan szerecsenmosdatás, ami most állami szinten folyik. És megpiszkáltam a baloldal súlyos felelősségét Orbán kétharmados győzelmében. És céloztam a jobb- és a baloldal bűnös összefonódására, belekötöttem a leghatalmasabb oligarchákba. Ezekhez képest a "genetikusan alattvaló" csak fricska volt az orrocska hegyén. De később elkövettem egy súlyos hibát. Mentségem nincs. Ha már föltették ezt a kérdést, hadd használjam ki az alkalmat, hadd tisztázzam ezt is. Alig egy héttel a nyílt levél megjelenése után az alábbi nyilatkozatot tettem közzé a Klubrádión keresztül: "Ilyen mondat helyesen nem létezik." Tudtam, hogy ez dodonai értelmetlenség - fogalmazni még tudok -, de nem helyesbíteni akartam, csak megzavarni támadóimat; visszavonásról, bocsánatkérésről meg pláne nem volt szó! Noha ketten is sugdosták a fülembe, hogy "csinálj már valamit", a döntés az enyém volt, a felelősség is az enyém, ezért a tanácsadóim nevét is elhallgatom. Már a következő pillanatban megbántam, mert igazam volt, a mondat nem érthető félre.

- Vagyis a magyar genetikusan alattvaló?

- Igenis az! A "nyílt levél" óta eltelt két és fél esztendő sajnos minden vonatkozásban engem igazolt. Amikor a főváros visszavetette a díszpolgárságomat, a nyelvtudomány sietett segítségemre. Mártonfi Attila lexikológus a Nyelv és tudomány 2011. szeptember 23-i számában a "Mit állított Kertész Ákos?" című cikkében a nyelvtudomány szempontjából, tehát a szótárak alapján elemzi az én vitatott mondatomat. "Ezeket a kérdéseket különösen fontos akkor végiggondolnunk, ha egy szöveg megértésén díszpolgári cím múlik" - jegyzi meg Mártonfi magyarázatul. "Kifejtőbb megfogalmazásban tehát az eredeti mondat: Történeti meghatározottságból adódóan a (hosszú ideig feudalizmusban élő) magyar társadalom tagjainak kulturálisan meghatározott, jellegzetes viselkedése, hozzáállása a mindenkori hatalomnak való alárendelődés. Ez kétségkívül szabatosabb, támadhatatlanabb megfogalmazás, viszont szürke, érdektelen és unalmas, tehát semmilyen olvasóközönséghez nem jut el. Márpedig ez nem lehetett egy nyílt levél célja. Ezért élt a szerző erős hatású retorikai eszközökkel." - vonja le Mártonfi, a tudós lexikológus az egzakt végkövetkeztetést. Magam bővebben írok erről az Amerikai Népszavában 2013 november 19-én megjelent cikkemben (http://nepszava.com/2013/11/velemeny/kertesz-akos-alavalo-hamisitasok.html.) Tehát az alattvalói attitűdöt nem a génjeink örökítették, az nem faji tulajdonsága a magyarnak. Az engedelmességre való hajlam a retardált feudalizmusra, a polgári demokratikus hagyományok és a szabadságjogok krónikus hiányára, vagyis a történelemre vezethető vissza, ettől nincs igénye a személyes szabadságra, az alapvető emberi jogokra, ettől válik szolgalelkűvé, alattvalóvá a magyar emberek zöme. Bibó István szerint a zsákutcás magyar történelmi fejlődés torzította el a magyar néplelket.

- Tavaszra áll majd a Szabadság téren a német megszállási emlékmű. Mit gondol az "angyali" Magyarországról?

- Az elmúlt huszonnégy órában zavaros hírek érkeztek hozzám a szoborról, nem tudni Orbán Viktor meghátrál-e vagy sem. S ha meghátrál, minek lesz köszönhető? A várható elítélő nemzetközi fogadtatásnak, vagy annak, hogy a magyarországi zsidók képviseletében a Mazsihisz esetleg bojkottálni képes miatta az "emlékév" hivatalos eseménysorozatát? Nem szívesen jósolok, de a Mazsihisz bojkottját éppúgy valószínűtlennek tartom, mint Orbán Viktor meghátrálását. Az "angyali" Magyarországról azt gondolom, inkább "ördögi". Amúgy meggyőződésem, hogy a történelemhamisítás csak tovább torzítja - bibói értelemben - a magyar néplelket. Az eltorzított lelkű nép és torz lelkű vezetői egymásra találásának történelmi kimenetele csak tragikus lehet. Az élet rendszerint csak egyetlen esélyt kínál. Ha valaki - akár egy személy, akár nagyobb közösség, nép, nemzet, ország - azt az egy sanszot elszalasztja, még egy lehetősége nem lesz. Magyarország elszalasztotta a rendszerváltáskor tálcán kínált lehetőséget, hogy csatlakozzon a civilizált, szabad világhoz.

- A Mazsihisz hezitál, nem döntött a emlékév bojkottjáról. Mit gondol magáról az emlékévről? Komolyan veszik, vagy a kormány PR-akciója? Ön bojkott- vagy kiegyezés-párti?

- A 2010-es választások után Orbán Viktor és emberei puccsal eltörölték az ország alkotmányát, megszüntették a Harmadik Köztársaságot, a demokráciát, a jogállamot és egy minden ízében törvénytelen, klerikál-fasiszta etno-nacionalista diktatúrát vezettek be Orbánnak, mint despotának egyszemélyi uralma alatt. Ahogy az első kérdésre válaszolva elmondtam: helyes az az USA-doktrína, hogy terroristával nem tárgyalunk. A terrorista egyetlen szavának sem lehet hitele. Ami 2010 óta történt, törvénytelenségével a terrorizmussal analóg. A kormányzat egyetlen szavát sem hiszem el, evidensen bojkott-párti vagyok. Ami pedig a Mazsihiszt illeti, a Mazsihisz 2010 óta hezitál. Most nehéz helyzetbe került, mert a zsidó közösségek, hitközségek sorra tagadják meg egyenes gerinccel, hogy júdáspénzért a rendszer történelem hamisításában közreműködjenek. Az érsekújváriakat a Frankel Leo utcai zsinagóga követte, őket a Dohány utcaiak, majd a Zsidó Idegenforgalmi Kulturális Központ utasította vissza Orbán Viktor "zsebpénzét". A zoltaik, feldmayerek, heislerek Mazsihisze magára marad, de hitvány elvtelenségéből kigyógyulni nem fog. A Mazsihisz úgy hezitál, mint a képmutató kurva, aki mielőtt hanyatt dobja magát, szemérmesen eltakarja a térdét.

- Eközben a deportálást "idegenrendészeti intézkedésként" nevező Szakály Sándort hiába akarják eltávolítani az MTA-ról, a kormányfő bizalma töretlen.

- Ez magától értetődik. Szakály a kormányfő akaratából van ott, és a kormányfő utasítását teljesíti. Boross Péternek, a másik fő horthystának a kreatúrája. Az a dolga, hogy ártatlanra mossa a Horthy korszak valamennyi gyilkosát és bűnrészesét. Neki a zsidó nem ember, hanem "idegen". A zsidók tömeges likvidálása igenis "idegenrendészet". Nem rossz fogalmazás ez Szakálynál, hanem elszólás. Lelke mélyéig így hiszi. Ezt várja tőle Orbán, miért ne lenne a bizalma töretlen iránta?

- Úgy hírlik, Orbán jövőre egy szovjet megszállási emlékművet is tervez. Ez lenne a "kiegyensúlyozott" történelemhamisítás?

- Ez vicc. A paksi szerződés aláírása után Putyinnal, véleményem szerint, nem lehet majd viccelni Magyarországon sem. Oroszországban és a világ sok más részén már régen nem lehet viccelni vele.

- Mit gondol, visszajön valaha Magyarországra?

- Remekül érzem magam Kanadában, még látogatóba sem kívánok visszamenni. Barátaimmal, szeretteimmel itt akarok találkozni. Sok szeretettel várom őket Montrealban!

- Legutóbbi cikkében arról írt, hogy megnémult, ennél drámaibb bejelentést nem tehet egy író. Mi bénítja? Mégsem lehet az emigrációban magyar írónak maradni?

- Azt hiszem, félreértettek valamit. A magyarországi események elkeserítenek, nincs kedvem a napi politika minden mocskos fejleményére reagálni, de arról, hogy mint író "megnémultam" volna, hogy nem dolgozom, szó nincs! Szerintem a legutóbbi cikkem is azt bizonyítja, hogy van még mit mondanom. Arra pedig, hogy lehet-e emigrációban magyar írónak maradni, Márait említve föntebb már válaszoltam. Lehet. És ahogy elnézem magam, emigrációban igenis magyar író maradok, és az a magyarság, amit a magyar irodalom jelent, egy más minőség, nem az alattvalók és nem a nacionalista öntömjénezők magyarsága. Ehhez a szellemi magyarsághoz, Ady és József Attila, Kardos G. György és Nagy László magyarságához ragaszkodom, ezt nem veheti el tőlem senki.