Kuncze: Legyen végre béke

Azoknak a szavazatával kell leváltani a kormányt, akik képesek önállóan gondolkodni, felelősen dönteni, ezért agymosással és ócska hazugságokkal nem lehet őket félrevezetni. Ezt mondja Kuncze Gábor, aki április 6-án újra Szigetszentmiklóson indul az ellenzéki összefogás közös jelöltjeként, alaposan átszabott körzetben. A politikus szerint nagy a tétje a választásnak, mert ha a Fidesz nyerni tud, akkor több ciklusra is bebetonozhatja magát.

- Nyolc év után újra plakátokon látható. Mennyi szavazatot vihet a bohócos és mennyit hozhat most az összefogásos a már ötször megnyert Szigetszentmiklóson?

- A bohócos taszítja az embereket. A választók között még sokan vannak, akik gondolkodnak, ezért irritálja őket egy ilyen plakát a kormány elmúlt négy évi bohóckodása után. Ami Szigetszentmiklóst illeti, minden választás új, ráadásul a választókörzetemet is átszabták: kihagytak belőle két települést, viszont hozzácsaptak hat újat. Nem jósolok, végigdolgozom a kampányt, aztán meglátjuk, mi lesz az eredménye.

- Csupa újdonságot hoz az április: egykori pártja, az SZDSZ nevében húsz éve még azzal kampányolt, hogy "szavazz ránk, különben túl nagy lesz az MSZP", most a Fidesz-hegemónia ellen küzd. Mi lesz a szlogen újabb húsz év múlva?

- Az országos kampányban az összefogás és az együttműködés a hangsúlyos, az én egyéni kampányomban a bizalom, hiszen az emberek márt ötször bíztak bennem, azt kérem, tegyék most is. Hogy mi lesz húsz év múlva? Ezt a kérdést én még feltehetném önnek, de fordítva már nem biztos.

- Azt már tudjuk, hogy Gyurcsány Ferenc győzte meg, de mivel vette rá, hogy feladja a közéleti kibic szerepét és visszatérjen a politikába?

- Engem először az emberek győzködtek az utcán és a választókörzetemben, hogy térjek vissza, már évekkel ezelőtt. Később valóban Gyurcsány Ferenc hívott fel azzal, hogy induljak újra a körzetemben. Kértem egy nap gondolkodási időt, aztán megint hívott, győzködött, hogy kellenék, mert összefogásra van szükség - mintha nem ezt hajtogatnám évek óta. Mivel korábban is jeleztem, hogy ha létrejön egy széleskörű összefogás, akkor számíthatnak rám, tulajdonképpen csak ezt az ígéretemet hajtották be rajtam.

- Hogy kötött ki a Demokratikus Koalíciónál a Szabadelvű Polgári Egyesület elnökeként, akitől sokan egy új liberális pártot reméltek?

- Először is: engem a DK jelölt ugyan, de mivel létrejött az összefogás, a demokratikus ellenzék közös jelöltjeként indulok. Az egyesület pedig nem akart párttá alakulni, noha valóban olyanok hozták létre 2009-ben, akik liberálisnak gondolták magukat, de úgy érezték, nincsen pártjuk. Vitafórumként, közösségként működött az egyesület, melynek több száz fős tagságából már az esetleges párttá alakulás gondolatára is többen jelezték, hogy ez esetben kilépnek. Magam már 2012 második felében arról beszéltem egyébként, hogy nem újabb és több pártra van szükség, mert csak megosztjuk az erőnket, a szavazóinkat, hanem minél szélesebb körű összefogásra.

- Azt mondta korábban, ha az Orbán-kormány az ország nyakán marad, az nem a Fidesz sikere, hanem az ellenzék szégyene lesz. Mennyire szégyenlős társaság ez?

- Ezt tavaly október 23-án mondtam, és arra céloztam, hogyha nem jön létre az ellenzéki összefogás, akkor nincs esély a kormányváltásra. Az összefogás végül megszületett - elég későn, és talán nem a legmegfelelőbb személyi összetétellel, de megvan. Ezzel az ellenzéki erők esélyei jobbak lettek. Most mindent el kell követni a minél jobb szereplés érdekében.

- Azt mondta valahol, hogy kíméletlen kampányra számít. Az ellenzéki összefogás is kíméletlen lesz?

- Hivatalosan még el sem kezdődött, de már most kíméletlen kampány folyik: a rezsicsökkentéssel régóta, legújabban pedig Simon Gábor ügyével. A rezsiharc kapcsán csak ismételni tudom magam: sokan vannak, akik még hajlandóak és képesek önállóan gondolkodni, felelősen dönteni a saját életükről, ezért agymosással és ócska hazugságokkal nem lehet őket félrevezetni. Én az ő szavazataikra számítok. Aki elhiszi, hogy most nincsen tandíj, hogy Magyarország jobban teljesít, hogy egész Európa irigyel minket, vagy elhiszi, hogy több lett a munkahely, nagy a gazdasági növekedés és csökkentek az adók, velük nincs nagyon mit kezdeni. Ők a Fidesz hívői, és a vallás vezetőjének tekintik A Mindenre Hatót. Az emberek egy másik része viszont belenéz a pénztárcájába, körülnéz a lakókörnyezetében, beszél a rokonaival, barátaival, ismerőseivel, majd arra a következtetésre kénytelen jutni, hogy itt mégiscsak lehet valami baj. Én a kampányban arra külön is hangsúlyt helyezek majd, hogy elég volt a harcból, legyen végre béke. Kiszámítható viszonyok kellenek, az egynapos átfutású törvények és sorozatos alkotmánymódosítások ideje lejárt. A bizalom visszaállítása a legfontosabb. A politikának vissza kell szerezni a választók bizalmát, Magyarországnak pedig a külföld bizalmát, mert ezeket az elmúlt négy évben mind eljátszották.

- Mi a tanulsága a Simon-ügynek?

- Azt, ami itt volt, nagyon durván a szemünk előtt zajlott az elmúlt négy évben, és azt, ami kevésbé durván, de létezett az elmúlt húszegynéhány évben, a politikának nagyon látványosan meg kell szüntetni. Nem fordulhat elő, hogy egy kormányváltás után valaki úgy gondolkodjon: ha nekik lehetett négy év alatt milliárdosnak lenni, akkor nekünk is lehet. Akik erre gondolnak, azokat vasvillával kell kihajítani a politikából, és meg kell győzni az embereket arról, hogy e téren tényleg más világ jön. Ebből a szempontból Simon Gábor ügye nagyon rosszkor jött, ráadásul miután feltáratlan a pénz eredete, bármit lehet rá mondani. Az MSZP a helyzetet viszonylag jól kezelte, mert elég hamar döntött Simon eltávolításáról. Áhítattal figyelem egyébként, ahogy a Simon-ügyben gyorsan, olajozottan működnek a hatóságok, az ügyészség, míg más ügyekben mintha lassabb lenne az ügymenet. Most a politika korábban soha nem látott mértékben használja a rendőrséget, ügyészséget, az igazságszolgáltatást, ami lerombolta ezen intézmények függetlenségébe, pártatlanságába vetett hitet. Akik pedig amúgy joggal firtatják a Simon-pénz eredetét, tegyék fel azt a kérdést is: hogyan és kikhez vándorolt a gázügyekből offshore cégeken keresztül ötven milliárd forint?

Vagy miként lehetséges, hogy vannak cégek, amelyek percenként egymillió forint megrendeléshez jutnak? Hogyan válhatott három év alatt a felcsúti polgármester Magyarország egyik leggazdagabb emberévé? Talán évtizedek után most érett be a jó szakmájának, a gázszerelésnek a gyümölcse vagy teletömték állami megbízásokkal meg földekkel? Amikor a korrupciót és a gazdasági visszaéléseket mérlegeljük, tegyük a serpenyő egyik felébe a 240 milliót, a másikba pedig az ő összegeiket, és akkor beszakad az asztal. A Simon-ügyet egyébként nyugodtan lehet szégyellni.

- Hiába mások az összegek, hiába hallani a Fidesz mutyijairól évek óta, a kampányban mégis jobban és hangsúlyosabban átjön a Simon-ügy…

- Meg kellene dicsérnem a Fideszt, hogy ügyesebben lopnak, de ezért nem jár dicséret. Amúgy ezen az oldalon - a politikában is, de még inkább azon kívül - létezik a lelkiismeret és a szégyenérzet. Amikor ezen az oldalon egy ilyen botrány kibukik, akkor a legkeményebb cikkeket a barátinak mondott sajtótól kapjuk, a mi választóinkat érinti ez érzékenyen. Elég csak a Tocsik-ügyre gondolni, mit művelt akkor a közvélekedés szerint balliberális sajtó. Most is erről az oldalról jönnek a legkeményebb kritikák - nagyon helyesen -, emiatt az ügyek felnagyítódnak. A gázügyletek ötven milliárdja viszont hiába eszelősen nagy összeg, szót sem érdemel a jobboldali sajtóban. A választók egy része pedig talán úgy gondolja, nem baj, lesz majd a pénzből stadion meg labdarúgócsapat. Egy biztos: színház nem lesz belőle. Mindez lényeges különbség. Ahogy a korábbi és a mostani helyzet sem ugyanaz. Korábban azok voltak a vádak, hogy valakik utat építenek, elnyerik a pályázatot és valamit visszaadnak a pénzből a politikának. Ez a korrupció, és oldalfüggetlen volt, mint tudjuk. Most viszont létrejött a Fidesz útépítő cége, az kapja a megbízásokat 30-40 százalékkal drágábban, mint amennyiért meg lehetne csinálni, és a hasznot osztalékágon kiveszik. A verseny hiányát leszámítva semmilyen korrupció nincs benne, ugye? Az is a gond ezzel, hogy egy szűk réteg lefölözi - és nem forgatja vissza - a gazdasági mozgástér adta anyagi lehetőségeket, míg a vállalkozások többsége szívóágon van.

- Saját bevallása szerint 2010 végén még tudott felszabadultan nevetni a kiépülő rendszeren. Azóta el tudták venni a jókedvét?

- Akkoriban a Klubrádióban volt egy sorozatom erről, és valóban nagyon jól szórakoztam, ám egy idő után kezdtem azt érezni, hogy már hihetetlen indulat van bennem. Ezt egyre több emberen veszem észre. Dühösen azt kérdezzük: hogyan lehetett mindezt megcsinálni Magyarországgal, a hazámmal? Hogy lehetett így kiírtani a demokráciát, az ellensúlyok rendszerének minőségét miként lehetett ennyire letaposni. Hogy történhetett, hogy egy szűk csoport egész egyszerűen arrébb lopta az országot? Hogy lehetett ezt megtenni velünk, akik - részben '56-ból táplálkozva - 1990-ben kivívtuk az egész világ megbecsülését, most pedig úgy néznek ránk, hogy... Nem erről volt szó a rendszerváltáskor, nem így gondolkodtunk alkotmányosságról, demokráciáról. Ezt mind lerombolták, és ehhez képest Orbán Viktor nemrég a rendőrpalotában azzal kezdte a beszédét, hogy először helyre kellett állítani a jogállamot és a demokráciát. Ha ezt így lehet... Szemrebbenés nélkül, gátlástalanul az emberek szemébe hazudni, akkor mindent lehet... Ha ezt az országgal meg lehet tenni, és ezt az emberek lenyelik az április 6-i választáson, akkor nagyon nagy a baj. Ez azt jelentené, hogy nem Orbán Viktor vette el tőlünk a demokráciát, hanem mi mondtunk le róla, önként.

- Ha ily módon tavasszal mégis lemondanánk a demokráciáról, akkor vajon hány évre mondanánk le róla?

- Hétéves költségvetése indul idén az Európai Uniónak, ami 7200 milliárd forintos támogatási összeget jelent. Ha marad a Fidesz, ezt a pénzt név szerint fogja kiosztani, és ezzel próbál meg támogatói bázist kiépíteni. Ahhoz pedig ez elég sok pénz, hogy maradjon 2018-ban is. De milyen ország lesz az, ha az tud csak érvényesülni, aki vagy belépett az állampártba, vagy jóban van az állampártiakkal. A trafikügyet már megcsinálták, de ott van az alkohol, a patika és még körülnéznek majd, mi van még. Csak az a vállalkozás juthat majd forráshoz, tud fejleszteni, beruházni, amelyik jóban van velük. És az ott dolgozóknak megmondják, kire kell szavazni, hiszen neki köszönhetik, hogy van munkájuk. Ezért lehet, hogy a mostani szavazattal két-három ciklusra is bebetonozható a Fidesz. Már 2010-ben is lehetett hallani olyan munkahelyről, ahol kiadták, hogy a dolgozóknak a telefonjukkal le kellett fényképezni a szavazólapjukat, amin a Fideszt ikszelték be, és ezt a fotót be kellett mutatni. Ez most tömegesen fordulhat elő. Akik ebbe a helyzetbe kényszerülnek, azoknak azt tanácsolom, hogy ikszeljék be a Fideszt, fényképezzék le a szavazólapot, majd ikszeljék be az összes többi pártot is és így tegyék érvénytelenné a voksukat. Én mindenesetre abban bízom, hogy még április 6-a előtt kiderül - bár ehhez leginkább valamilyen gazdasági katarzis kellene, amit nem kívánhatok -, hogy az elmúlt években légvárakat épített a Fidesz, azt is csak üres szavakból, és akkor sokaknak felnyílik a szeme.

- Nemcsak légvárakat, emlékművet is építene a kormány minden tiltakozás és Mazsihiszes bojkott-fenyegetés dacára a Szabadság térre. Ön szerint visszavonulhatnak még ettől?

- Általában nem szokott engedni a miniszterelnök a nyomásgyakorlásnak, de ez most nagy horderejű ügy. A Mazsihisz döntése azt mutatja, hogy a magyarországi zsidóságot mélyen érinti és sérti ez a dolog. Ráadásul ez egy régóta tartó folyamat csúcspontja. Javítok: mélypontja. Az emlékmű Németországot is iszonyatosan sérti, hiszen ők szembenéztek a múltjukkal. Nekünk sem lehet úgy csinálni, mintha az egész holokauszthoz semmi közünk nem lett volna. Az ilyen történelmi eseményeket ráadásul kultúrállamokban nem szokás újraértelmezni sem. Pláne nem megfejelni egy olyan szimbólummal, szoborral, amely egyértelművé teszi, hogy át akarják írni a múltat. Bár Orbán Viktor nem szokott engedni a nyomásnak, politikusként fel szokta ismerni a saját érdekét. Most az az érdeke, hogy ne állítsák fel az emlékművet.