Üstökös az olasz belpolitika egén

Utoljára Silvio Berlusconinak volt annyira jó a sajtója, mint az olasz kormány új üstökösének, Matteo Renzinek, akit tegnap bízott meg kormányalakítással Giorgio Napolitano elnök. A firenzei polgármesterben mindenki bízik, a közvélemény, az üzleti élet, még talán Berlusconi is. Renzi Olaszország új esélye, ő az, aki képes lehet lendületet adni az országnak. Ám hogy valójában milyen politikus, s az a nagy csinnadratta, ami működését kíséri, megalapozott-e, csak most válhat el.

Matteo Renzi mintha nem is politikus lenne, hanem afféle celeb. Amikor múlt csütörtökön a Demokrata Párt küldöttei előtt beszélt, s amelyen kiderült, hátba támadva párttársát, Enrico Lettát, a miniszterelnöki széket akarja megkaparintani, SMS-t kapott a La7 televíziótól, amelyben arra kérték, 5 perces szünetet iktasson be, mert a tévében éppen reklám megy. Renzi mosolygott, majd engedelmeskedett. Berlusconi példájából is okulhatott. Tőle tudhatja, hogy a média ügyes, szinte észrevétlen felhasználása a siker egyik kulcsa.

Renzinek azonban nem voltak olyan lehetőségei, mint a médiacézárnak, nem tartozik Olaszország legtehetősebbjei közé, nem tud tévéket vásárolni, ezért más megoldást kellett találnia. Egy országos tévé arcává kellett válnia. Kapóra jött számára, a La7 televízió nehéz gazdasági helyzete, amelyben se szeri se száma a nem éppen költséges politikai vitaműsoroknak.

Itt figyeltek fel kommunikációs képességeire. Az adó főszerkesztője, Enrico Mentana pontosan tudja azt, hogyan lehet felépíteni egy politikus imázsát. A kilencvenes években ő volt a Canale 5 tévé hírműsora, a Studio Aperto hírműsor vezetője. Ki volt e programok állandó szereplője? Silvio Berlusconi! Mentana nagy lehetőséget látott Renziben. Miért? Talán azért, mert azt a mérhetetlen becsvágyat látta a szemében, mint Berlusconiéban húsz évvel korábban.

Felesége nem akar first lady lenni

Renzi mögött 14 éve áll felesége, Agnese Landini. Három gyermekük született. Bár megilleti a first lady büszke címe, ő maga hallani sem akar erről. "Nem vagyok senki, nem illik hozzám a first lady megszólítás" - jelentette ki az Oggi című lapnak. A firenzei gimnáziumi tanárnő nem szereti a felhajtást, de úgy véli, életük nem változik meg azután sem, hogy a család a fővárosba költözik. Mint a Corriere Fiorentinónak elmondta, biztos abban, hogy férje egy pillanatra sem áll le, s nagy energiával veti bele magát a kormányzati munkába.

Renzi az eltelt négy hónapban négyszer is az ismert újságíró, Lili Gruber vendége volt a főműsoridőben sugárzott politikai vitaműsorban. Amikor Renzit adták a tévében, a La7 nézettsége ötven százalékkal nőtt. "A legjobb színészt is gyakran alkalmazzák. A politika gyakran csak show, éppen úgy, mint a labdarúgás" - hangzott az Il Fatto Quotidiano értékelése. Renzi megismertette magát az országgal, s sokaknak imponált is energikus fellépése. Ügyes médiastratégiájának köszönhetően némelyek a baloldal Berlusconijának nevezték.

Renzi nagyon ügyes stratégiát választott. Gyakran azokat a témákról beszélt, amelyekről egy-két nappal korábban az ország nagy populistája, Beppe Grillo.

Ezzel pedig sikerült kifognia a szelet az Öt Csillag Mozgalom (M5S) vezetőjének vitorlájából. Ma már "Renzi-cunamiról" beszélnek, ami azért komoly fegyvertény részéről, mert nem parlamenti képviselő, s egyelőre saját szűkebb pátriájában sem ért el áttörő sikereket. Persze volt kitől tanulnia, apja, Tiziano Renzi, a kereszténydemokraták korábbi tanácsosa egy reklámügynökséget vezet.

Renzit szigorú katolikus neveltetésben részesítették. Apja ma is kántor, s a Firenze-közeli Rignano sull'Arno templomában orgonál a szentmiséken, feleségével évente kétszer zarándokolnak el Medjugorjéba. Bár Matteo szeme előtt kereszténydemokrata politikus édesapja példája lebeghetett, amikor ő is a politikai pályát választotta, anyja is formálta világnézetét.

Tinédzserkorában ugyanis hosszasan mesélt neki John F. Kennedyről. Renzi politikai ideálja a legendás amerikai elnök mellett Tony Blair és Barack Obama. Az 1975-ben született Matteo hamar belépett a keresztényszocialista pártba, 1996-ban a későbbi kormányfő Romano Prodi mozgalmához csatlakozott, amely 2007-ben Demokrata Párttá (PD) alakult át.

Renzit 2004-ben választották meg Firenze tartomány elnökének. Talán élete végéig a kényelmes és nem is rosszul fizető pozícióban maradhatott volna, ő azonban nem elégedett meg ennyivel. Mindig is szerette a reflektorfényt, no és ambíciónak sem volt híján.2009-ben választották meg Firenze polgármesterének. Hivatalát a Palazzo Vecchio VII. Klementin termében rendezte be. Akkor még azt mondogatta, nincs jobb munkahely a világon a Mediciek palotájánál. Igen népszerű volt, s nemcsak munkatársai körében. Olaszország legkedveltebb polgármestere lett.

Firenzében kerékpárral érkezett a városházára. Nem a politikai elitnek fenntartott nagy sötétkék autóban közlekedett, ami már nagy jó pont volt az emberek körében. Ezek a luxuskocsik ugyanis az állam vagyona elherdálásának jelképeivé váltak. Néhány éve országszerte 600 ezer limuzint számláltak össze. A benzint, a szerelési munkálatokat, a különféle drága alkatrészeket, mind az állam fizeti, s az összköltség legalább tízmilliárd euróra tehető, ami érthető módon felbosszantotta a közvéleményt.

Egy réteg megengedhette magának a fényűzést, a válság nyomán sok család elszegényedett, a fiatalkori munkanélküliség 50 százalékos, a húszas-harmincas éveikben járók nagy részének esélye sincs arra, hogy saját egzisztenciát teremtsen. A politikai elit azonban azt csinál, amit akar, például rekord fizetést szavaz meg magának a parlamentben.

Renzi fellépése ezért is tetszik annyira a közvéleménynek. Végre valaki, aki kilóg ebből az egyre jobban megvetett elitből. Imázsa sem megszokott. Sosem visel nyakkendőt, egyszerű kabátban és farmerban jelenik meg a rendezvényeken. Kilenc év óta ugyanahhoz a fodrászhoz jár, hetente kétszer. Nem hagy ki némi manikűrözést sem.

Munkatársai ilyenkor is körbe veszik, hogy egyetlen pillanat se menjen veszendőbe. Nem tűnik ki az egyszerű emberek közül. Ha Rómába utazik, csakis a vonatot választja, ahol szóba elegyedik az emberekkel. "Beszélni kell velük, különben nem tehetünk értük semmit" - mondja. Már egy új generáció képviselője: Iphone-ja sosem hiányozhat a kezéből. Nem tud megszabadulni tőle, még a múlt csütörtöki "királygyilkosság" során tartott beszéde során is kezében szorongatta. Állandóan olvassa a híreket és tweet-el.

Firenzében mindig elérhetővé akart lenni az emberek számára, terepe azonban nemcsak az internet volt. Kora reggel gyakran körbejárta a várost, s a saját szemével is meg akart győződni arról, hogy megvalósul az, amit a városházán elhatároztak. Elvegyült az emberek között. Némelyeket átölel, s e kedves jeleneteknél valahogy mindig jelen van egy kamera.

Renzi szereti a szélvészgyors döntéseket, ám ez időnként sajátos következményekkel jár. Firenze központjában húzódik a Piazza Duomo, amelyet szinte egyetlen éjszaka alatt nevezett ki sétálóutcának. A sajtó pedig ünnepelt. A helyi közlekedési vállalatot azonban nem készítették fel a változásokra, így óriási késések voltak a tömegközlekedésben. Aki ma Firenze egyik feléből a másikba kíván eljutni, a korábbinál hosszabb menetidőre számíthat.

Nem túl biztató a helyzet a vasúti közlekedéssel kapcsolatban sem. Bolognában és Reggio Emiliában az eltelt években modern állomásokat építettek, Firenzében azonban maradt a régi. Erről persze nemcsak Renzi tehet, hanem elődei is. David Allegranti, a Corriere Fiorentino újságírója a Die Weltnek elmondta, Renzi azokra a problémákra szeret koncentrálni, amelyek látványosak, s melyek megoldása jól közvetíthető a közvélemény számára.

Az új olasz miniszterelnök saját érdemei közé sorolta, hogy városában csökkentette az adókat. Ez igaz, de mindössze 0,1 százalékos változásról van szó, így a firenzeiek néhány euróval gazdagodhatnak az intézkedésnek köszönhetően - értékelt Gianni Trovati az Il Sole 24 Ore című lapban. "Renzi pénzügyi döntéseivel inkább saját imázsát akarta javítani, s nem beszélhetünk igazi könnyítésekről" - folytatta. Firenze nem ment át gyökeres fejlődésen Renzi 2009-es színre lépése óta. Agilis fellépésének köszönhetően azonban minden szebbnek látszik, mint amilyen valójában.

Firenze azonban túl kicsinek bizonyult számára. 2012-ben Pierluigi Bersanival szemben indult a Demokrata Párt (PD) elnökségéért. Akkor még vesztett. A párt balszárnya ugyanis tartott tőle a Berlusconival ápolt kapcsolatai miatt. A PD a vártnál gyengébben szerepelt a tavaly februári parlamenti választáson, így lassacskán eljött Renzi ideje. Bersani lemondása után nem is maradt igazi riválisa, tavaly decemberben nagy fölénnyel választották meg a párt elnökének.