Szerbiában az eltelt évek alatt eltűntek az ideológiai különbségek. A Szerb Haladó Párt szinte bármelyik politikai formációval koalícióra léphet, akár a Vajdasági magyar Szövetséggel (VMSZ) is, amelynek elnöke, Pásztor István, a vajdasági tartományi parlament elnöke több fórumon is jelezte, hajlandó is lenne a kormányzati munkára.
Ma már feledésbe merül, hogy az SNS mai vezető tisztségviselői korábban indulatos nacionalisták voltak. Vucic ezzel kapcsolatban azt mondta, valóban hibázott egykor, de benne legalább van annyi becsület, hogy ezt el is ismeri.
A 2012-es parlamenti választás után elég sajátos kormányzati struktúra alakult ki. A miniszterelnök személyét ugyanis a szerb szocialisták adták. Ivica Dacic a belügyminiszteri tárcát is megőrizhette. Dacicazonban csak papíron volt kormányfő, mondhatni arcát adta a kabinet munkájához.
Az ügyek valódi irányítója Vucic volt. Ő döntött a gazdaságpolitikát, a reformokat érintő kérdésekről, egy személyben ő határozott a kabinet átalakításáról 2013-ban, s arról, hogy tanácsadónak tegyék meg nőügyeiről ismert, de kiváló szakembernek tartott Dominique Strauss-Kahnt, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) egykori vezérigazgatóját.
Vucic beleegyezése nélkül a koszovói viszony normalizálásáról sem kezdődhettek volna meg a tárgyalások. Dacicot ez persze a legkevésbé sem zavarta, neki csak az volt a fontos, hogy a kormányfői székben maradhasson.
Ez a munkamegosztás azonban nem tarthat örökké. A haladóknál egyre többen kifogásolták, hogy Dacic aratta le a babérokat, például az uniós csatlakozás megkezdése után is, miközben az érdem nem az övé volt. Az elmúlt hónapokban a haladók mind több vezető politikusa foglalt állást az előrehozott választás mellett. Vucic sokáig kérette magát, az SNS január végén megrendezett kongresszusán azonban végső döntés született a voksolás előre hozataláról.
Tiszta vizet lehet önteni a pohárba. Végre mindenki a helyére kerül. Vucicot hivatalosan is kormányfővé választják, de talán marad a koalíció a szocialistákkal, így Dacic legalább a belügyi tárcát is megőrizheti. A B92 felmérése szerint a megkérdezettek 55 százaléka szeretné, hogy továbbra e két párt maradjon hatalmon.
A Szerbia politikájában a választás után sem várható semmiféle változás, hiszen az ország kényszerpályán mozog, teljesítenie kell az Európai Unió elvárásait, igaz, a belgrádi sajtóban már egyre több szó esik arról, hogy a 2020-as uniós csatlakozás túl derűlátó elképzelésnek tűnik, s reálisabb a 2022-es céldátum.
A hoppon maradt ellenzéki politikusok közé tartozik Mladjan Dinkic is, aki a tavalyi kormányátalakításig vezette a pénzügyi tárcát. A Szerbia Egyesült Régiói (URS) nevű párt meglepően jól szerepelt a 2012-es választáson, csatlakozott is a koalícióhoz, Vucicék azonban 2013-ban kiejtették a tömörülést a kormányból. Dinkic ezúttal azt remélte, hogy pártját, amely egymaga biztosan nem képes venni az öt százalékos küszöböt, csatlakozhat Tadicékhoz. Az új szövetségben azonban nem számítanak rá. Így az URS egyedül indul, s az esélytelenek nyugalmával várhatja a voksolást.
A választás nagy vesztese azonban Djilas lehet. Szerb politológusok azt sem tartják kizártnak, hogy a DS a tíz százalékos eredményt sem éri majd el. A párt a Zoran Zivkovic egykori miniszterelnök-fémjelezte Új Párttal (NS), valamint a Vajdasági Horvátok Demokratikus szövetségével és a Szerbiai Zöldekkel indul közös koalícióban. A szerb szocialisták, ahogy korábban máskor is, a nyugdíjasok pártjával indulnak közösen, a szerbiai bosnyákok viszont a haladók segítségével kerülhetnek be a parlamentbe.
Az Európai Unióellenes, Vojislav Kostunica egykori miniszterelnök-fémjelezte Szerbiai Demokrata Párt (DSS) jelezte, önállóan indul, csakúgy, mint a szélsőségesen nacionalistaDveri nevű formáció, amely két éve alig maradt el a parlamenti küszöbtől.
A legutóbbi felmérések szerint a megkérdezettek 42-44 százaléka voksolna az SNS-re. Példátlan a Milosevic bukása utáni időszakban, hogy a kormányzat nagyobbik pártjának népszerűsége nemhogy csökken, még nő is. Mi lehet az SNS titka? Elsősorban az, hogy Vucic kemény harcot hirdetett a korrupció ellen. A kormányfőhelyettes rács mögé juttatott hírhedt oligarchákat, amit rendkívül kedvezően fogadtak a Vajdaságtól a Szandzsákig. Az SNS amolyan új kezdet szimbólumává vált, hozzá köthető egy sor népszerű intézkedés.
Vucic igen ügyesen, már-már észrevehetetlenül manipulálta a médiumokat. Nincs szó semmiféle cenzúráról. A médiumok azonban maguk is tisztában vannak azzal, mit engedhetnek meg maguknak, s mit nem. A hirdetési bevételek legalább 25-30 százaléka állami megrendelésekből folyik be, a kormány munkáját kritikusan szemlélő lapok sem akarnak nyíltan ujjat húzni az ország erős emberével, Aleksandar Vucic csal.
Amikor a Vajdaságban ítéletidő tombolt, óránként 160 kilométeres szél süvített, s ezren vesztegeltek a helyi utakon, Vucic is részt vett a mentőakcióban, s hogy, hogy nem, fotósok is megörökítették a kormányfőhelyettes bátor akcióját. A Facebookon ezután beindult a mémgyár. Egy nappal később azonban eltűntek a Vucicot vicces pózban ábrázoló képek, bejegyzések. Hogyan? Egyesek szerint beindult Vucic stábja, ő azonban ezt személyesen cáfolta. Sőt, azt mondta, örül, ha egyeseknek humoros pillanatokat okozott.
Vucic szinte mindent megvalósíthat, mivel politikai ellenállásba nem ütközik. Ugyanakkor ő is átélt kellemetlen pillanatokat. Az SNS elnöke a reformok motorjának állítja be magát, aki új alapokra helyezi a szerb gazdaságot. Csakhogy január végén lemondott Sasa Radulovic gazdasági miniszter arra hivatkozva, hogy a reformintézkedéseket éppen Vucic akadályozta meg.
Sőt, azzal is megvádolta az SNS elnökét, hogy ő bérelte fel a szakszervezeteket, amelyek tiltakozó akciókat tartottak a reformok ellen. Ha komolyan vennék Radulovic szanálási programját, akkor körülbelül 50 ezren veszítenék el a munkájukat abban az
országban, ahol a munkanélküliség már így is 25 százalékos. Vucic persze minden vádat visszautasított, sőt ellentámadásba lendült, mondván, a tavalyi kormányalakításkor éppen ő ragaszkodott Radulovic személyéhez, pedig korrupciógyanús ügybe keveredett.
Ha Szerbia talpon akar maradni, előbb-utóbb mindenképpen el kell kezdeni a reformokat, mert különben nagy baj lesz. A Világbank ráadásul tavaly éppen a lemondott gazdasági miniszter által elkezdett intézkedésekhez kötötte egy 250 millió dollár értékű hitelcsomag megszavazását Szerbiának.
Radulovic egyébként jelezte, hogy a hónap végéig saját választási listát állít össze a parlamenti voksolásra. "Egy tönkretett országban élünk, amelyben omladozik a teljes intézményrendszer. Ezek ugyanis nem függetlenek, a pártoknak, érdekcsoportokban vannak alárendelve. Ahelyett, hogy a törvényben előírt feladatait teljesítené, utasításokat hajt végre" - fogalmazott a korábbi tárcavezető a Vreme című lapban.
Ami a többi ellenzéki pártot illeti, sokaknak csak egy szó jut eszébe: szégyen. A pártok nem a kormánnyal vannak elfoglalva, hanem egymással. Az SNS ölbe tett kézzel várhatja a választást, hiszen az ellenzék tömörülései úgyis elintézik egymást. A mostani helyzet a Demokrata Párt (DS) 2012-es választási vereségeire vezethető vissza.
Boris Tadic pártja elvesztette a parlamenti voksolást, ő maga pedig az elnökválasztást. Tadicot ezután új oldaláról ismerhették meg, kiderült, mennyire hiú. A vereségek után dölyfösen támadt az újságírókra, hogy lám, ő mennyi mindent tett az országért, de senki sem hálálta meg erőfeszítéseit.
Tadic helyzete saját pártján belül is megrendült különösen azután, hogy Dragan Djilas akkori belgrádi polgármester bejelentette, megméretteti magát Tadiccsal szemben a pártelnök-választáson. Miközben a két politikus egymás lejáratásával volt elfoglalva, a DS népszerűsége rohamosan csökkent, kevesebb mint a felére. A két politikus végül kiegyezett egymással, Tadic visszalépett a pártelnök-választástól, gesztusáért tiszteletbeli elnöknek nevezték ki.
Djilas nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A DS népszerűsége megrekedt 15 százalék körül, esélye sem volt arra, hogy befogja az SNS-t. A belgrádi főpolgármestert ráadásul a szocialisták segítségével megbuktatták a haladók. A főpolgármester választást a parlamenti voksolással egy napon rendezik meg.
Djilas sikertelensége kapóra jött Tadicnak. Róla kezdettől fogva tudni lehetett, nem olyan személyiség, aki huzamosabb ideig képes beérni egy álposzttal. A DS januári tisztújító kongresszusa előtt közölte, ha a küldöttek őt követelnék vissza az elnöki székbe, ám legyen, rajta nem múlik, s hajlandó megmenteni a pártot.
E kijelentését akár úgy is lehetett értelmezni, hogy Tadic nyíltan felszólította a DS-t Djilas megbuktatására. Tervét azonban nem koronázta siker. Djilas maradhatott az elnöki székben. A küldöttek ugyanis úgy gondolkodtak, nagyobb kárt okoznának a pártnak azzal, ha két hónappal a választás előtt cserélnék le annak első emberét. Djilas időt kapott, ha azonban pártja leszerepel a parlamenti választáson, biztosan leváltják.
Tadic ebbe a vereségébe már nem nyugodott bele. Február elején bejelentette, pártot alapít Új Demokrata Párt (NDS) néven. Később választási szövetségét is létrehozta, amelynek az NDS mellett a Nenad Canak-vezette Vajdasági Szociáldemokrata Liga (LSV) és az Együtt Szerbiáért (ZZS) nevű kis párt a tagja.
A Vecernje Novosti belgrádi lap úgy értesült, hogy a koalícióhoz a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) is csatlakozhat. A vajdasági magyarok legjelentősebb pártja, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) ezzel szemben már előzőleg közölte, hogy egyedül kíván indulni a választáson.
Tadic lépése súlyos csapás volt a DS számára. Naponta több tucatnyian jelentették be a tömörülésből való kilépésüket, s azt, hogy csatlakoznak Tadic pártjához. Bár pártszakadásról senki sem beszél, a demokraták parlamenti frakcióvezetője, Borko Stefanovic például azzal próbálta nyugtatni a kedélyeket, hogy a rebellis tagok száma a teljes tagság néhány ezrelékét teszik ki, nagyon úgy fest, hogy a folyamat visszafordíthatatlanná vált.
Bár Tadic már új párt vezetője, továbbra sem zárható ki, hogy egyszer visszatér a DS élére. Ha ugyanis a demokraták nagy vereséget szenvednek a parlamenti választáson, amire mellesleg nem is csekély az esély, akkor sokan benne láthatják a messiást. Tadic egyébként az SNS-hez való közeledés híve szemben Djilassal, aki elutasítja a kormányzati szerepvállalást a haladókkal.