Caracasban egy hete, február 12-én, az Ifjúság napján diákok, fiatalok tízezrei vonultak az utcára, tiltakozva az egyre elviselhetetlenebb életkörülmények ellen. Helyszíni beszámolók szerint Venezuela-szerte egyre gyakoribbak az áramkimaradások, rendszeresen hiány van az alapvető élelmiszerekből, hol tej nincs, hol tisztítószer, máskor meg a kukoricaliszt vagy a vécépapír hiányzik.
A dél-amerikai országban elharapódzott a bűnözés. Egy, a tüntetések okait összefoglaló YouTube-videón riasztó adatokat idéznek. Caracasban minden 100 ezer lakosra 122 gyilkosság jut. Tavaly 25 ezer gyilkosság történt, a bűntények 90 százaléka felderítetlen maradt, a rendőrség legtöbb esetben még csak nyomozást sem indított. A dollárt tízszeres felárral adják a feketepiacon, az infláció meghaladja az 56 százalékot.
Venezuela "örökös elnöke", az 1999-ben hivatalba lépett, tavaly rákban elhunyt Chávez hivatali idejében is gyülekeztek a viharfelhők, de az egykori ejtőernyős karizmatikus vezető volt. Nem szűkölködött az ígéretekben, heti betelefonálós műsorában érvelt, vicceket mesélt, még énekelt is, az elnöki show feledtette a mindennapi nehézségeket.
Cháveznek a kubai forradalom volt a példaképe, csak szerencsésebb helyzetben volt, mint a karibi szigetország egykori forradalmárai, hiszen Venezuela hatalmas olajkincséből futotta a legszegényebbek helyzetének javítására, oktatásra, egészségügyre, szociális intézkedésekre, még Latin-Amerika más államainak támogatására is.
Közben azonban az infrastruktúra leromlott, az állami kézbe vett olajipar szakemberek és megfelelő menedzsment nélkül maradt, a kőolajtermelés visszaesett. Bár Rafael Ramirez olajminiszter 2019-re napi 6 millió hordós kitermelést helyezett kilátásba, tavaly csak napi 2,9 milliót tudtak teljesíteni, kevesebbet, mint 2005-ben. A szolgáltatások akadoznak, a befektetők bizalma megingott.
Chávez egykori buszsofőrből lett alelnökére hagyta a hatalmat, őt jelölte ki utódának, s hívei - ha szűk többséggel is - de a tavaly áprilisi rendkívüli elnökválasztáson Madurót megerősítették hivatalában. Chávez pártja, a PSUV (Venezuelai Egyesült Szocialista Párt) a voksok 54 százalékát kapta a decemberi parlamenti választásokon is.
Chávez kiválasztott utódának azonban egyre növekvő elégedetlenséggel kell szembenéznie. A bolívari forradalom folytatója elnöki rendeletekkel próbálja megregulázni a gazdaságot. Tavaly novemberben a hatóságok megrohamoztak egy sor elektronikai üzletet, s árcsökkenést kényszerítettek ki.
Maduro elnöki rendeletekkel maximálta a cégek profitját, "tisztességes" árakat szabott meg, többek között a személyautók árát is szabályozta. Néhány nagy magáncéggel ugyanakkor különleges megállapodást kötött, hogy olcsó elektronikai cikkekkel lássák el a venezuelai piacot. Az állami beavatkozás azonban az elemzők szerint csak eltorzítja a piaci viszonyokat, s tovább duzzasztja a feketegazdaságot.
Az ellenzéki pártok nagy nehezen összehozott választási tömörülése, a Demokratikus Ellenzéki Kerekasztal (MUD) több vesztes választás után keresi a kiutat. Henrique Capriles Radonski, az ellenzék közös elnökjelöltje mindeddig azt vallotta, hogy demokratikus módon, választások útján kell leváltani a chávezi rendszert. A legutóbbi megmozdulások azonban felülírták a párbeszédes forgatókönyveket.
A múlt heti békés diákmegmozdulást szétverték, három fiatal életét veszítette, azóta egy negyedik is meghalt, több mint hatvanak megsebesültek. A tiltakozások azóta sem csillapodnak.
A tüntetők élére két ellenzéki politikus állt, a Népakarat (Voluntad Popular, VP) párt vezetője, a 42 éves, Harvardon végzett Leopoldo López és María Corina Machado képviselőnő, a chávezi rendszer egyik legélesebb bírálója, mindketten úgy vélik, békés eszközökkel, de az utcán kell kikényszeríteni Maduro távozását. Az államfő Lópezt fasisztának bélyegezte, terrorizmussal vádolja, s azt állítja, külföldről szervezett puccsal akarják eltávolítani a hatalomból.
Érdekes, hogy puccstól félnek az egykori puccsista Chávez örökösei - jegyezte meg egy volt venezuelai képviselő a spanyol El País számára írt cikkében, Mint emlékeztetett, a rezsim vezetői február 4-én ünnepelték meg a még 1992-ben az akkori legitim elnök, Carlos Andrés Pérez által szervezett sikertelen katonai hatalomátvételi kísérlet évfordulóját.
Paulina Gamus cikkében egyebek mellett rámutatott, a venezuelai médiából ma már nem lehet megtudni, mi történik az országban, több lap kiadása szünetel, mások csökkentett példányszámban kerülnek utcára a papírhiány miatt. A venezuelai ellenzéknek is hangot adó kolumbiai NTN24 csatorna adását leállították, az internethez csak a lakosság kisebbségének van hozzáférése, aki teheti, twitteren tájékozódik.
Egy caracasi bíró úgy döntött, Leopoldo Lópezt, aki tegnap feladta magát a biztonsági erőknek, a Ramo Verde katonai börtönben tartják fogva addig, amíg ki nem vizsgálják a február 12-i tüntetésen történteket.
Az Egyesült Államok visszautasította a venezuelai elnök vádjait, hogy beavatkozna az eseményekbe, a washingtoni külügyminisztérium az erőszakcselekmények független kivizsgálását sürgette. Több latin-amerikai ország Nicolás Madurót biztosította támogatásáról.