Előfizetés

Ma kezdődik a busójárás Mohácson

A Maszkot ölt apraja-nagyja című farsangi készülődéssel megkezdődik ma a mohácsi busójárás, amelynek keretében hat napon át minden eddiginél több, 1100 jelmezes űzi a telet a Duna-parti városban.

A busójáráson 34 helyszínen reggeltől estig 80 programra várják az érdeklődőket. A húshagyó keddi főtéri koporsóégetéssel záruló népszokás rendezvényei között lesz farsangi felvonulás, dudástalálkozó, népdaléneklési verseny, többféle táncház és színházi produkció, számos néptánc-előadás, busóbál, busólakodalmas, valamint maszkfaragó foglalkozások és kiállítások is neves művészek által készített busóálarcokból.

Az UNESCO szellemi kulturális örökségeinek listájára felkerült népszokás idei rendezvényein 40 busócsoport várhatóan mintegy 950 busója és további 150 maskarása vesz részt, a kiemelt rendezvényekre 80 ezer látogatót várnak.

A sokácok messze földön híres farsangi fesztiválját egy 1783-as feljegyzés említi először. A legenda szerint a mohácsi sokácok furfangos ősei a török megszállás elől a Duna túlsó partján lévő Mohács-szigetre menekültek. Álruhákat öltve tértek vissza a folyón átkelve és rajtaütöttek a babonás törökökön, akik az ijesztő maskarásoktól megrémülve fejvesztve menekültek a városból.

Elhunyt Paco de Lucía, a gitáros

Podhorányi Zsolt
Publikálás dátuma
2014.02.27. 06:49
FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES
A temetőkben az angyalsíroknál is szomorúbbak a hantok, ahol gyermek gyászolja a szüleit. A nemzeti sírkertben sok ilyet láthat az, aki nagyjaink nyughelyét keresi fel: A kő obeliszken zokogó kisfiú láttán nehéz továbblépni… A gyereknek, aki elveszíti az apját, kissé megszűnt a gyerekkora. Váratlanul kell felnőnie, legnagyobb és legbiztosabb barátja nélkül ugyanis egyedül maradt a komoly és hazug felnőttvilágban.

Paco de Lucía a CNN híradása szerint a mexicói Cancun strandján játszott a gyerekeivel, amikor rosszul lett. Szíve, amely 66 éven keresztül állta a sarat füstös klubkoncerteken éppúgy, mint a stadionkoncerteken, amikor négynegyedek ritmusára virrasztott, váratlanul fellázadt, és felmondta a szolgálatot. Egyébként láncdohányos volt, aki elől a családja dugdosta a cigarettát…

A gitáros gyerekeinek egy kicsit azért könnyebb a halott apa emlékével folytatni, mert az interneten Paco de Lucía tovább él. Milliónyi felvétel őrzi életének megannyi pillanatát. El tudják indítani a Luziát, az Entre dos aquast, ezernyi dalát. Olyan erő van bennük, amely képes felvenni a küzdelmet az elmúlással.

Könnyű életet biztosított nekik, nehéz lesz azonban árnyékából kilépni. Paco de Lucía, aki zenészcsaládban látta meg a napvilágot, már tizenkét éves gyermekként díjazott, ünnepelt muzsikus volt. A flamenco zenében tökéletesen önmaga volt, minek következtében a műfaj újult meg és alakult át.

Mintha gitárja testének folytatása lett volna. Tökéletesen egy volt vele.  Értelmezésében a flamenco már nem flamenco volt többé. Meditatív, mély, kissé melankolikus, virtuóz muzsika. A mulatság helyett az életről kezdett szólni, a szerelem helyett a halálról.

Paco de Luciával a legnagyobbak közül ment el valaki - alighanem sokan felsorolták a világ tíz legjobb gitárosa között. Gyakran játszott is a többiekkel, rendszeresen Al Di Meolával, John McLaughlinnal. Magyarországon is többször hallhattuk élőben.  Meghalt a gitáros, felcsendült millió dal. Túlzás nélkül állíthatjuk, a földgolyó ma és a napokban a flamenco ütemére jár.

Mobilon gerjesztett izgalmak

Bársony Éva
Publikálás dátuma
2014.02.27. 06:45
Julianne Moore és Liam Neeson a Non-stop című filmben a gyilkossággal zsaroló sms-t olvassák Forrás: Pro Video
Két színész, akire egész filmet lehet építeni és váratlan fordulatokkal tömött akciók - itt a legújabb amerikai thriller, amelyben Jaume Collet-Serra rendező Liam Neesonre és Julianne Moore-ra osztotta a főszerepet.

Olyan műfaj nincs, hogy repülőgép akció, vagy repülőgép thriller, pedig akár lehetne is. Az akciók és thrillerek hosszú sorában az egyik legbiztosabb terepnek bizonyult a repülőgép zárt tere, legyen az az amerikai elnök gépe vagy mindenféle rossz fiúk meg terroristák által eltérített járat.

Még a tornyok ellen elkövetett támadást megörökítő játékfilmek között is a legkiemelkedőbb A United 93-as című film (Paul Greengrass), amely azon az egyetlen gépen játszódik a négy eltérített közül, amelyet az utasok nem engedtek a terroristák célpontjába repülni.

De a Con Air - A fegyencjárat fikciós izgalmaihoz közelítő filmek hosszú sora a bizonyíték, hogy a zárt tér és a zárt idő milyen ideális kellék a repülés-zuhanás alapvető veszélyéhez adódó járulékos veszélyek kihasználásához az idegek feszítése kedvéért. (Ugyanígy persze a komédiának is ideális terepe lehet, bár erre hirtelenjében Pedro Almodóvar Szeretők, utasok című vígjátékán kívül nehéz bizonyítékot találni.)

A repülőgép zárt tere ihlette meg a Non-stop című akcióthriller készítőit is, hozzávéve a modern hírközlési technikák izgalmait. A spanyol születésű Jaume Collet-Serra, aki korábban is akciók, horrorok és thrillerek rendezőjeként csupa amerikai és európai koprodukciókat hozott tető alá, ezúttal szintén amerikai-francia felségjelű munkával rukkolt elő.

A New York - London non-stop járatot szemelte ki az mobiltelefonon gerjesztett izgalmak színhelyéül és két kiemelkedő játékkultúrájú színészt, Liam Neesont és Julianne Moore-t tette főszereplővé. Nem kapkodott fiatal sztárok után, mert nem ijesztette színészeinek arcán az idő nyoma, az, hogy Neeson vonásain az igazi fájdalom és gyász vésett szertefutó árkokat, s a tekintete időnként igazi megtörtséget sugároz.

De az sem, hogy Moore arcán is észrevehetően megfáradt a szépség. Az érdekelte, hogy kivételes belső erő sugárzik mindkettőből, személyiségük ma is olyan izgalmas, hogy elviszik hátukon a szokványos, bár jó minőségű thrillert. Neeson az a sorsverte, alkoholista harcos, aki még látványos verekedésekbe is keveredik a történet folyamán.

De nem csak Flavio Martinez Labiano operatőr remek közelképei teszik ezeket a verekedős jeleneteket félelmetessé és hitelessé a hatást megsokszorozó szűk térben, hanem Neeson meggyőző fizikai lendülete is. És Julienne Moore ma is képes a csodára: ha lehet, a kisugárzása, a nőiessége, az erős pillantása révén ma is ugyanolyan vonzó, mint a Boogie Nights pornószínésznőjeként.

Egy technikailag ravaszul felépített bűnügy mozzanatai bontakoznak ki a történetben, amely szinte mindvégig a New Yorkból Londonba igyekvő gép szűk terében játszódik, majd a tévéképernyők révén a külvilág is bekapcsolódik. Neeson, aki civil utasnak álcázott légimarsallként szállt fel, az óceán felett gyilkossággal fenyegető sms-t kap a zárt láncú telefonján, amennyiben nem utaltat át 150 millió dollárt egy adott számlaszámra.

Igazi macska-egér harc indul az ismeretlen zsaroló ellen, amelybe egyre többen kapcsolódnak be, vagy mint gyanúsítottak, vagy mint üldözők. Többször megcserélődnek a szerepek, míg végül három hulla után Neeson maga kerül szörnyű egérfogóba. A gyanú a személyére terelődik, s a gépen is fogható tévéhíradók részletei nyomán a 150 utas nem a védelmezőjét, hanem a gépeltérítő zsarolót látja benne.

Szerencsére a történet kitalálói arra ügyeltek, hogy ne magányos harcos legyen a szokásos hollywoodi recept szerint, mert mindvégig két nőre bizton számíthat, egyikük Moore, a másikuk a finom vonású légiutaskísérő, akit az ugyancsak érdekes egyéniségű fiatal színésznő, Michelle Dockery játszik.

Meglepően biztos kézzel aknázza ki a zárt tér gerjesztette izgalmakat és kerüli ki a kínálkozó paneleket Collet-Serra rendező. Van ugyan némi nyál (bocsánat!) is a sztoriban, mintha kötelező lenne a túladagolt érzelmesség, ha már kisgyerek is lép színre, de ennyi szerencsére még elviselhető.

A zsarolók lelepleződésében ügyesen keveredik a technikai csodák és az intelligencia szerepe, de amikor a háttér megvilágítására kerül a sor, ott megroggyan az érvrendszer. Nehéz eldönteni, politikai okok vitték a gyilkosokat a végső pontig, vagy csak sima elmeháborulat.

Annyit viszont megtanulhat a néző, hogyan védje ki egy megállíthatatlanul ketyegő időzített bomba robbanásának biztos pusztulatot hozó hatását a repülőgépen, ha éppen ilyet talál kifogni.
(Non-stop ****)