Tények és ellenérvek

Az elvett 3000 milliárd forintnak nyoma sincs a beígért államadósság csökkenésében.

A Fidesz szóvivői egymást váltogatva, havi rendszerességgel jelentik be a nemzetnek, hogy a "bukott baloldal" teljes létbizonytalanságba sodorta a nyugdíjasokat. Elértéktelenítették a nyugdíjakat, elvettek egy egész havi nyugdíjat és meg akarták adóztatni a nyugdíjakat. Bezzeg a Fidesz! Selmeczi Gabriella nyugdíjvédelmi megbízottal az élen nemcsak megvédte és megvédi a nyugdíjak vásárlóerejét, hanem reálértékben növelte is azokat. Hagyjuk figyelmen kívül a politikai torzításokat, hiszen a jobboldal és a Fidesz is többször megbukott már a választásokon, ne foglalkozzunk a magánnyugdíjak "védelmével" sem. Csak zárójelben: az elvett 3000 milliárd forintnak nyoma sincs a beígért államadósság csökkenésében, ugyanakkora akkora vagyonról van szó, amennyi kölcsönre a paksi bővítéshez szükség lesz.

Nézzük a nyugdíjasokkal és a társadalombiztosítási nyugdíjakkal kapcsolatos puszta tényeket.
A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvényt Horn Gyula kormánya alkotta és a baloldali-liberális többségű országgyűlés szavazta meg. Ez a kormány vezette be a 65 éven felüliek ingyenes utazásának lehetőségét is. Ez a törvény az alapja a jelenlegi nyugdíjrendszernek is. A törvényben előírt éves kötelező nyugdíjemelést eddig kétségkívül minden kormány végrehajtotta, de érdemes sorra venni azokat a nyugdíjasok élethelyzetével kapcsolatos intézkedéseket, amelyeket ezen kívül hoztak a különböző kormányok. Az intézkedések mögött pedig - zárójelben - azt is meg kell nézni, milyen hatást gyakoroltak a nyugdíjasok helyzetére.

1998-2002. Fidesz-Kisgazda-MDF kormány:
A törvény előírásait alapvetően megtartották. Csak néhány nem túl jelentős módosítást hajtottak végre. Igaz, ezek a változtatások kivétel nélkül hátrányosak voltak a nyugdíjasokra.
Néhány alsóbb értékhatárt kedvezményezve csökkentették a már törvény által előírt 1999. évi általános nyugdíjemelés mértékét (hátrányos).
Megszüntették a méltányossági nyugdíjemelést (hátrányos).

2002-2006. Szocialista-liberális kormány:
Már 2002 őszén (a 100 napos program keretében) visszaállították a méltányossági nyugdíjemelés intézményét (előnyös).
Egyszeri, 19 ezer forintos juttatást adtak minden nyugdíjasnak az 1999. évi csökkentett nyugdíjemelés részleges kompenzálására (előnyös).
Az éves rendszeres nyugdíjemeléseket a nyugdíjas fogyasztói árindexhez kötötték (előnyös).
2003-tól negyedrészenként fokozatosan bevezették a 13. havi nyugdíjat. A teljes összeget 2006-tól kapták meg a nyugdíjasok és kapták egészen 2009-ig. Nem mellékesen ajándékként, mivel ez nem volt korábbi járulékfizetéssel megalapozva (előnyös).
2003-tól az addigi 20 százalékos állandó özvegyi nyugdíj mértékét első lépésként 25 százalékra emelték (előnyös).
2004-től második lépésben a 25 százalékos állandó özvegyi nyugdíjat 30 százalékra emelték (előnyös).
2005-ben elfogadták a nyugdíjak korrekciós célú emeléséről szóló 2005. évi CLXXIII. törvényt, amelynek alapján 580 ezer (!) korábban megállapított nyugdíjat a rendes éves emelésen felül megemeltek a nyugdíjazás évétől függően 2-10 százalékos mértékkel (előnyös).

2006-2010. Szocialista-liberális kormány:
2006-ban első lépésként az 50 százalékos mértékű ideiglenes özvegyi nyugdíj mértékét 55 százalékra emelték (előnyös).
2007-ben második lépésként az 55 százalékos ideiglenes özvegyi nyugdíj mértékét 60 százalékra emelték (előnyös).
2008. január 1-től módosították a nyugdíjmegállapítás szabályait. Teljessé tették a nyugdíj megállapításánál az addigi részleges valorizációt, vagyis az előző évi keresetek indexálását (előnyös).
40 év feletti szolgálati időtől az évenkénti 1,5 százalékról 2 százalékra emelték a számított keresethez viszonyított nyugdíj mértékét (előnyös).
Ugyanakkor kivették a számított nyugdíjalapból az egyéni járulék összegét (hátrányos).
2009-től a gazdasági világválság miatt megszüntették a 13. havi nyugdíjat (meg kell jegyezni, hogy 8 éves kormányzásuk alatt három évig részlegesen, és további három évig teljes összegben, tehát összesen hat éven át fizették a nyugdíjasoknak ezt az ajándék pénzt) (hátrányos).
A 13. havi nyugdíj eltörlésével egy időben törvényben rögzítették a gazdasági teljesítményhez kötött nyugdíjprémiumot (előnyös).

2010-2014. Fidesz-KDNP kormány:
A nyugdíjak kötelező éves emelését a törvényben előírtak szerint év elején a költségvetési törvényben tervezett infláció mértékével, novemberben a tényadatokhoz igazodó korrekcióval 2010-2012 között végrehajtották. 2013-ban (kormányzásuk alatt egyetlen évben) valóban 2-3 százalékos reálnövekményt értek el a nyugdíjak, de ezt nem szándékosan valósította meg a kormány, hanem az előre nem látó, hozzá nem értést igazoló, rendkívül rossz és pontatlan költségvetési tervezés miatt. (2012 őszén vélhetően még eszükben sem volt a rezsicsökkentés.) Szándékosan hamis tervezést nem feltételezek, mert az bűncselekmény (előnyös).
Kivezették a törvényből a nyugdíjprémium intézményét (hátrányos).
Megszüntették az előrehozott öregségi és korengedményes nyugdíjakat, az addig már így megállapított nyugdíjakat járulékká leminősítették (hátrányos).
Bruttósítás nélkül adókötelessé tettek és járulékká leminősítettek bizonyos korkedvezményes szolgálati nyugdíjakat (hátrányos).
Saját korlátozásuk részbeni enyhítésére bevezették a nők korhatártól független 40 éves szolgálati viszonyhoz kötött nyugdíjba vonulási lehetőségét. Ezt korábban bizonyos korlátok mellett megtehették a nők mellett a férfiak is az előrehozott, illetve korengedményes nyugdíj intézményével élve (előnyös).
Törölték a törvényből a már több éve rögzített, 2012 utáni időszakra érvényesített nyugdíj-megállapítási szabályokat, amely szerint az induló nyugdíjakat a bruttó keresetből kell számolni. Ezzel kapcsolatban ismételgetik a Fidesz szóvivői, hogy a szocialisták meg akarták adóztatni a nyugdíjakat (csak látszólag előnyös). Miért csak látszólag előnyös? Mert a meglévő nyugdíjak bruttósításával, a kezdő nyugdíjak számítása a - jelenlegi nettó helyett - a bruttó keresetek alapján történt volna. Tehát a nyugdíjak reálértékében nem lett volna változás, vagyis egyetlen nyugdíjast sem érte volna hátrány. Más jövedelem híján egyéni éves bevallásra sem kell kötelezni a nyugdíjasokat, mert a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság a számítástechnikai rendszeréből közvetlenül meg tudja küldeni azokat a NAV-hoz.

A várt előnyök azonban elmaradtak. A bruttó nyugdíjak esetén bizonyos szociális ellátáshoz, támogatásokhoz való jog az aktívakkal megegyező mértékben értékelhető volna. Az SZJA kulcs csökkentése esetén annak gyümölcsét a nyugdíjasok is élvezhetnék, szükségszerű emelése esetén pedig a közös terhekhez a nyugdíjasok is hozzájárulnának, vagyis érvényesülhetne az "együtt sírunk, együtt nevetünk" elv. A Fidesz már egy jövőbeni, egy számjegyű adókulcsról beszél. Ám ennek előnyeit aligha élvezhetik a nyugdíjasok, mert egy jövőbeni többkulcsos adózás visszaállítása esetén az alaptörvény sérelme nélkül korrigálni lehetne a nyugdíjak mértékének közelmúltban felgyorsult nagymérvű szóródását.

Végül egy nem elhanyagolható lélektani érv: egyetlen nyugdíjas sem érezné több évtizedes munka után eltartottnak magát a nyugdíjas éveiben. Hányszor hallani az aktívak részéről, hogy a nyugdíjasok ingyenélők, mert nem fizetnek adót? Ez persze csak a személyi jövedelemadóra igaz, de a nyugdíjak nettó keresetből történő számítása nem is indokolja az újbóli SZJA fizetését. Más adót, elsősorban ÁFA-t, a nyugdíjas is fizet.

És végül érdemes beszélni a rezsicsökkentésnek a nyugdíjakra gyakorolt hatásáról is. Azzal most ne foglalkozzunk, hogy szénnel-fával tüzelő és kevés elektromos berendezést üzemeltető egyszerű vidéki nyugdíjasnak mennyit jelent a gáz, a villany, vagy a víz költségcsökkenése, ezzel szemben érdemes számba venni, mit jelent mindez a nyugdíjak szempontjából. A nyugdíjak évenkénti emelését a Fidesz kizárólag az éves inflációhoz kötötte. Az ilyen mesterséges, alkalmi intézkedés inflációcsökkentő hatása csupán egyetlen esztendő (a maginfláció 2013-ban is 3 százalék felett volt!). A hatás évében az inflációhoz kötött nyugdíjemelés is mesterségesen alacsony lesz, mivel az adott évben (jelen esetben 2014-ben) csak alacsony mérték épül be a nyugdíjakba, ez a veszteség végiggyűrűzik a nyugdíjfolyósítás legvégső határáig. Ha rövid életű lesz a nyugdíjas, akkor "jól jár" a rezsicsökkentéssel, de a hosszú életűek ráfizetnek.
Így védi meg tehát a jelenlegi kormány a nyugdíjakat és így sodorta "létbizonytalanságba" a baloldal az időseket. Vagy valami mást mutatnak a tények?